A fakockás, a cinkos, az üvöltöző és a herevasalós
Lehetne egy hollywoodi vígjáték címe is, de sajnos ez egy kis magyar XXI. századi tragédia a főpolgármester-jelöltek főszereplésével. A ma reggeli stampedli egy kis budapesti ébresztő, városházi csavaroskifli, roncsderbis kőműves-actimel.
Kezdjük az elején, hiszen ki más, ha nem a fakockás tulok profitálna abból, hogy kutyakomédiává züllesztik a világ talán legszebb fővárosának polgármesterválasztását. A fakockás magasról szarik a XXI. századi állampolgári igényekre, még mindig Komár László és Elvis Presley bűvöletében él, ami következetességre vall, a mi szempontunkból sokkal nagyobb baj, hogy az sem nagyon érinti meg, hogy az itt élőknek egy zöldebb, élhetőbb Budapest az álma. Próbál függetlennek látszani, de valójában a főnök minden fontosabb kérését árgus szemekkel lesi és kérdés nélkül teljesíti. A fakockás megfontoltságot és nyugalmat áraszt, igaz - komolyabb fejlesztések hiányában - nem is kellett túl sok mindenen idegeskednie, s mindenki szerencséjére még az életveszélyes metrót is megúszta emberáldozatok nélkül. Nincs különösebb terve Budapest megújításával kapcsolatban, egyszerű, mint egy faék, s nyers modora miatt leginkább egy tulokra emlékeztet.
Aztán ott van a cinkos, aki számtalanszor szemet hunyt a saját maga által vezetett kerületben a két szélhámosokból álló párt bizniszein és csalárdságain. Köszöni szépen, de mossa kezeit, persze végül – miután az egyik médium felszínre hozta turpisságait – ráébredt, hogy rosszul tette, amit tett, talán lehetett volna határozottabb. A hajlékony gerincű, kicsúszó kézfogású emberünk kvázi minden jelölt is volt már, s nehéz leírni fordulásait, forgásait, pörgéseit, de azért - polgármesterségétől eltekintve – mindig a biztos bukás felé lavírozta magát. Mindenesetre most – a szintén kalandos előválasztás után - ő a legerősebb polgiváltó-jelölt, szóval kesztyűs kézzel bánni vele!
Aztán még ott van az üvöltöző, akiről az első perctől kezdve lehetett tudni, hogy bár vannak jó meglátásai - hiszen az álló óra is egy nap legalább kétszer jó időt mutat azonban és most nagyon eufemisztikusak leszünk: integrálhatatlan személyiség. Attól függetlenül, hogy én szeretem és szórakoztat, amit - kicsit monomániásan és paliláliásan - legtöbbször üvöltözik, főpolgármester-jelöltségét mindig kétkedve fogadtam. Bár az igazság kedvéért azt is el kell mondani, hogy komoly, innovatív Budapest-programmal a jelöltek közül egyedül ő rendelkezik, ezért pedig ebben a mezőnyben jár a riszpekt. Mindenesetre ő valójában ennek a főpolgármester-választásnak az első meghekkelése volt: egy előadás módja miatt komolyan nem vehető, alkalmasságát tekintve megosztó jelölt egy komoly programmal és még komolyabb személyiségjegyből fakadó összeférhetetlenségi problémákkal. Neki akkor meszeltek, amikor még az őt támogatók is kihátráltak mögüle, by the way ő a kétfarkúak topjelöltje lehetett volna és annak jó is.
Aztán levezetésnek itt van még a szavazatvadász, komolytalanságfaktorként bedobott herevasalós adócsaló Berki Krisztián, aki kapcsolatai révén inkább köthető Kubatov Gáborhoz és a halálosgázolós M. Richárdhoz, mint politikai párthoz. Nem lennénk meglepődve, ha néhány év múlva bevallaná, hogy a Fidesz álellenzéki jelöltje volt, de róla már így is többet írtunk, mint amennyit félintellektuális teljesítménye alapján megérdemel.
Szóval, ember legyen a talpán, aki októberben jó szívvel szavaz ezek közül bármelyikre is…