„Dohányszemcsékkel zakók zsebében…” - Cseh Tamás 80
80 éve született Cseh Tamás. Az nem fordulhat elő, hogy mondjuk az történjen vele, mint a forgalomból kivont régi forintossal: megszokjuk, hogy nincs és szép lassan elfeledjük. Cseh Tamás örök, értéke felbecsülhetetlen, munkássága kincs, szigorúan közkincs. Az alábbi vers halálának 10 évfordulóján született, s emlékezik rá a maga módján, egy pillanatra felvillantott régi kis forintos...
„Dohányszemcsékkel zakók zsebében…”
In Memoriam Cseh Tamás
10 éve már, hogy füstszoborrá váltál...
Neved már utcanév, az ég lett a templomod.
A zsebembe morzsolok néhány dohányszemcsét,
„Ha feldobnám a Bartókon, még lehet, hogy elkapod.”
- gondoltam. Talán jobb, hogy nem tudod,
milyen szar lett itt a világ,
milyen lélekgyilkos, milyen rohadtul elbaszott.
Nem hinnéd el, hogy visszatért a zsivány,
s ez ugyanúgy oroz most, ahogy az a másik is meglopott.
Az álmaink, Tamás…
De nem panaszkodom!
Bocsásd meg nekem!
Hiszen a ma,
- 10 éve mosolyogsz ránk Tamás -,
a ma a Te napod.
Gimnazistákként a Mészölyben ittunk,
mintha nem lenne holnap,
leszakítottuk a napot.
„Őrültség lenne, ha meginnánk valamit?”
- kérdezted nevetve tőlünk a zárás után,
a kultúra napján, házad kapujában,
így telt, így múlt, így ittuk el az egyik nagy napod.
Így húz a pillanat a mindenség felé,
így lett örök kincs Antoine s Désiré…
Mélabúsan játszó csibész szemek,
egy lezuhant gitár, csodaszép színterek:
Budapest.
„A régi nők – tudom,
a háborúk, a frontok,
átmentünk sok mindenen…
Aha, s még iszunk, még mindent tudunk...”
Ember, hiányod embertelen!
(Főkép: Kleb Attila)