Szigeteltünk, majd jól leosztályoztuk Európa egyik legnagyobb zenei fesztiválját

Kedden véget ért a 26. Sziget fesztivál. Van, akinek ez öröm, van, akinek bánat. Én inkább az utóbbiak táborába tartozom, mindjárt el is mondom, hogy miért.

Tudom, sokan kritizálják a rendezvényt, pedig jó néhány olyan dolgot meg tudott őrizni az évek alatt, ami miatt nem egyszer lett a Sziget Európa legjobb fesztiválja. Gondolok itt például arra az érzésre, amit tényleg csak azok tudnak értelmezni, akik 93 ót már tiszteletüket tették valamelyik augusztusban a "Hajógyárin", és nem rohantak haza onnan rögtön, hanem mondjuk újra és újra kilátogattak arra az eseményre. A zenei fesztiválra, ahol játszott már David Bowie-tól kezdve Slashen át, egészen a Nine Inch Nailsig bezárólag szinte mindenki.

Nem véletlen, hogy szándékosan a zenei programokra helyezem a hangsúlyt, hiszen mégis csak az viszi a prímet. Valószínűleg, ha Európa-szerte körbe nézünk, biztosan találunk jobb line up-ot, amiben a Sziget viszont erős, az az infrastruktúra. Normális, tiszta wc-t, pihenőhelyet, infó pontokat bárhol találhat az ember,  a fesztivál egész területén. Nemrég Újvidéken jártam az Exit Fesztiválon. Nos, ha valakinek baja van a Szigettel, látogasson el a kies Újvidékre és nézze meg a saját szemével, hogy ott mit jelent egy tömegrendezvény, de említhetném akár a Nova Rockot is. Persze a Sziget kapcsán lehet panaszkodni a porra, a zsúfoltságra és egyéb szervezési bakikra, de összességében egy jól átgondolt bulihétről beszélhetünk. Az árak pedig tök jól megmutatják, hogy Nyugat-Európához képest hol is tartunk. Valamelyik internetes portál készített egy összeállítást arról, hogy ki mennyit költ a Szigeten. Egy átlag belga fiatal nagyjából napi 100 euró környékén áll meg, míg egy magyar a napi 5-10.000 forint között húzza meg magának, a kaja-pia keretét. Szomorú, de térjünk most vissza a programokhoz.A rengeteg kisérő program mellett természetesen a zenei kínálat volt az, ami idén is megmozgatta a nagyérdeműt. A számomra legérdekesebb élményekből válogattam idén is.

sziget

Fotók: Sziget/Rockstar Photographers

A nagyszínpadon játszott például Ed Sheeran, produkciójáról mi is beszámoltunk. Aztán ott volt a Catfish and the Bottlemen, ami idén nekem speciel a legjobban tetszett. Igazi, tökös brit dark wave. Nyúlós, repetitív basszusgitár sounddal és kegyetlen jó dobtémákkal szegezett a csapat a nagyszínpad elé. Legalább annyira lelkes voltam, mint a tavalyi Goo Goo Dolls-buli után. Ami nálam nem kis szó. Aztán a Florence and The Machine is megért egy misét, Florence úgy szelte mezítláb a színpadot, mint valami modern hippi Kate Bush-epigon a Babooshka korszakából. Érdekes, hogy mennyire működött az a buli, ahhoz képest, hogy teljesen downtempo muzsikát toltak az arcunkba.

Richard Ashcroft koncertjét emelném még ki, mint negatív példát. Na, úgy nem szeretnék megöregedni, ahogy az egykori Verve énekes teszi...Természetesen a végére hagytam a Foo Fighterst! Akik egy két és fél órás show-val tarolták le Óbudát. Magam is nagy rajongójuk vagyok, egyrészt azért, mert Grohl anno nem esett abba a hibába, hogy eg2y Nirvana emlékzenekart tákoljon össze Cobain halála után, másrészt mert tök szofisztikált az egész produkció. A lazaság és a "jófejség pedig nem erény, csak egy emberi tulajdonság, amivel a banda rendszerint él is, amint az a híradásokból ki is derül: nem egyszer. A koncertélményt nézve, úgy hogy harmadjára láthattam őket élőben, ha rangsorolnom kellene, akkor a bronzérmet kapnák meg tőlem. Halvány emlékeim még vannak az 1997-es Szigetes koncertjükről, és viszonylag frissek a Papp László Sportarénás fellépésükről. Mind a kettő más volt, mint ez. Bevallom nem tudtam, hogy néha egy Pink Floyd vagy egy Foo Fighters-koncerten vagyok-e. A fölöslegesen hosszúra elhúzott dalok persze kitöltik a majd 3 órás játékidőt, és le is ültetik a koncertet. Grohlra nem lehet rosszat mondani, tolta előre folyamatosan az egész csapatot. Dobolt, üvöltött, rohangált, mindent megtett azért, hogy a közönséget felrázza és a hangulatra nem is volt panasz. Főleg, ha a hét eseményeit nézzük, ízlés dolga nyilván, de nekem néha a kevesebb több. A rengeteg alibizést és szövegelést, ha csak egy-két dalra kicserélik már feszesebb lehetett volna a tempó. Néha úgy éreztem, hogy Grohl tényleg azt szeretné megmutatni, hogy ő mindenben a legjobb az egész világon. Persze ezt is csak a maga szerény módján tette. Mindenesetre tanulságos, ahogy bánik a közönségével, tanítani kellene, nagyon emberi az egész.

Valószínűleg az a kerekesszékes rajongó, aki a színpadra is felkerülhetett sosem feledi azt az élményt, amit kapott azon a budai éjszakán. A buli utóéletét nézve pedig, simán elmondhatom, hogy mindenki Foo Fighters rajongó lett. Remek záróeseménye volt a Fighters az idei Szigetnek!

Összességében a hét legyen 10/7. Jövőre pedig ismét találkozunk!