Majd, ha nékem unokám lesz, felülök a repülőre…
Egyre több honfitársunk dudorászhatja ezt a szöveget.
Évek óta kint élnek, sem szakmailag, sem anyagilag nem jelentett alternatívát számukra az, ami idehaza várt rájuk. Persze a család itthon van, még a barátok közül is néhány, ez azonban természetesen kevés volt ahhoz, hogy lassan 5 éve ne szálljon le velük az a repülő, és ne tegye le őket Angliában.
A jelek szerint le is fognak telepedni, nem így tervezni, de ahogyan mondani szokták: „hülyék lennénk hazamenni”. A gyerek már 3 éves. Ott is született, de nem csak ők, hanem fiatal szülei is jól érzik magukat, egy olyan országban, ahol a vezetők nem a saját zsebüket tömik, ahol nem stadionok, akadémiák, hanem iskolák, kórházak épülnek. Persze dolgozni itt is kell, csak éppen rendesen megfizetnek, a munkakörülmények is kiválóak, nem kell másod, vagy éppen harmadállást vállalnod, ahhoz, hogy jól élj, a munkakörülmények kiválóak, az élet pedig nem csak a propagandagyárak szerint, hanem a valóságban is európai, ha úgy tetszik világszínvonalú. Ráadásul nem rosszkedvűen, egy gyűlölet uralta közegben töltöd a mindennapjaid, mint itthon, köszönhetően az Orbán-kormány „áldásos” elmúlt 9 évének.
A gyerkőcnek most lesz a szülinapja. A tesó, a mama, és a papa fel is dobtak egy szelfit Facebookra. Repülőre ültek. Nem sokszor látják a gyereket, meg az unokát sem. A szülinapot legalább közösen ünneplik.
Miközben már minden 5. magyar külföldön születik, itthon a kormánypárti fluffermédia egyik leggátlástalanabb pöcegödre az Origó szemrebbenés nélkül tolja vezérben, hogy
a kormány minden támogatást megad a fiataloknak, hogy minél többen vehessék igénybe a vidéki otthonteremtési lehetőséget.