Helló, Röfi! – Orbán Viktor feat. Bözsi néni
Politikai PR videónak szánták: feltehetően a Bözsi nénis, elegánsan rákosista propaganda szagú videón keresztül akarták üzenni az ország összes nyugdíjasának, hogy lesz nyugdíjemelés. Szóval tessék csak betervezni és élesíteni egy év múlva azokat a Fideszre leadandó szavazatokat.
Egy depressziós országban élünk, az országot megfojtja a folyamatos és szervezett közpénzlopás gyanúja, és a szegénység. Ez is oka annak, hogy kevés a nyugdíj, nagyon kevés. A fiatalok külföldre mennek. Mert kevés a fizetés is, nagyon kevés. De elegük van abból is, hogy egy választás megnyeréséhez elegendő, ha egy morálok nélkül politizáló párt egy-két választási ígérettel és néhány ezer forinttal megveszi az idős emberek voksainak és a kisebbségi szavazatoknak egy jelentős részét. Politikai PR videónak szánták, de végül egy szociológiai tanulmány és egy jellemrajz lett belőle. Már a 20. másodpercnél olyan, mintha egy akciófilmben megérkeznének a rosszfiúk a nagy fekete autókkal. Egy erre utaló entrée után bemutatkozik Orbán Viktor Bözsi néninek, hiszen honnan is tudhatta volna, hogy „leérkezik” hozzá a miniszterelnök, meg hát honnan is ismerhetné a nevét…
Aztán Orbán átad egy nem túl visszafogott, vágott virágokból álló csokrot. Szegény Bözsi néni, ha tudná, hogy mennyibe kerülhetett az a csokor, akkor lehet, hogy inkább az árát választotta volna. De szegény honnan is tudhatná. Aztán jön a zsebre tett kezes vizit, a szegényes konyha, majd a zuhanyzóval feltuningolt fürdőszoba. A zuhanykabin „többet ér, mint a lakás” - mondja Bözsi néni. A szomorú az, hogy ő feltehetően viccnek szánta, de sajnos igaz. Egy kis beszélgetés a szobában. Orbán Viktor feszeng, láthatóan kelletlenül és kellemetlenül érzi magát, alászállt a saját tulajdonaként kezelt országa valóságbugyrába, a magyar vidék életébe. Keresi is, de nem találja a jólét, a gazdasági csoda, az unortodox gazdaságpolitika egyetlen jelét sem. Pedig forgolódik, nem is nagyon figyel Bözsi nénire. Szegénységet lát, egy idős nénivel a közepén. Szegény Bözsi néni, ha tudná mennyi pénz esett volna az ölébe, ha a faluban felállított, állítólag Bayer Zsóti által kifundált, emlékmű ráeső részét megkapta volna, lehet, hogy sírva fakadna örömében. Aztán jön az állampolgári kérés a miniszterelnökhöz: legyen évente választás, mert akkor évente emelnének egy picit a nyugdíjon. No ez az, amikor a választópolgár leképezi a saját érdekeire a politikát: parlamenti választások éve = nyugdíjemelés, akkor legyen minden év a parlamenti választások éve. Mivel kell a miniszterelnöknek is a megerősítés, ezért felteszi a költői kérdést, „Én szoktam emelni?”. „Persze”, hangzik a válasz. A miniszterelnök ezután az arcán egy elégedett, cinikus mosollyal kikacsint a kollegáira. Aztán a falnak támasztva kezét megmondja a tutit, ha „És majd az év végén, ha úgy vannak a számok, akkor emelek megin’ egyet”. „A Gyurcsány… az elvette. De minek kell Ű ide? Ó, Istenem!”- folytatódik Bözsi néni válaszával a párbeszéd. Aztán jön az udvar, „Na, nézzük meg” - hangzik a kegyes, kissé türelmetlen orbáni felszólító mondat, „aztán menjünk már innen a francba”, de utóbbi végül bennmarad. A baromfik rántva jók, a disznók pedig okosak – összegzi emberi bölcsességének szubsztanciáját a miniszterelnök. „Hatan vagyunk a faluban” - súgja oda Bözsi néni, a szemlét láthatóan befejezni akaró Orbán Viktornak. „Hát, hatan elférnek” – csúszik ki Magyarország felelős miniszterelnökének szájából a nemzetstratégiai koncepciójának lényege. Orbán Viktor elbúcsúzott és elment. Mi meg azt nem tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk ezen az egész borzadályon.