Kéri László: Kövér milliókat sértett vérig
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Az uborkaszezon kellős közepén vagyunk, de…
Kéri László: Mint mindig, ezúttal is a megszokott, nyárközepi csönd uralta a hazai közéletet, mert augusztusban a legtöbb potentát is nyaralni megy. Ilyen eseménytelen időkben aránytalanul jelentőssé tud növekedni egy-egy politikus ostoba kijelentése, s ha jól figyeltem, akkor az elmúlt héten a legnagyobb visszhangot Kövér doktor legújabb otrombasága váltotta ki. Darabokra is szedték állításának képtelenséget, amivel - és azt hiszem, ezt föl sem fogta azóta sem - tulajdonképpen milliókat sértett vérig. Pontosabban szólva sértette mindazokat, akik még komolyan veszik az ő szavait. Én már legalább másfél évtizede nem tartozom azok közé, akik szerint megéri az ő - rendszeresen érkező - provokációit tüzetesebb elemzés alá vetni. Ezen a héten is hallhattunk olyan hírt, amely Kövér beszédénél sokkal súlyosabb következményekkel érinti a nemzet jövőjét.
Zsúrpubi: Mire gondolsz?
Kéri László: A minap közölték, hogy az Ausztriában hivatalosan is nyilvántartott magyar munkavállalók száma először lépte túl a százezer főt, és a magyar származásúak dinamikája mutatja a legerőteljesebb növekedést. Ennek kapcsán szeretnék megosztani Veled legalább négy megjegyzést. Először is, azt, hogy a nyugati határszél közelében élő megyék lakossága jó ideje tudja: ez a szám messze alulmúlhatja a tényleges nagyságrendet. Ez a szám a tartós munkavállalókra vonatkozó adat, de ha elmégy például az Őrségbe, akkor hétfőtől péntek estig alig fogsz az ottani falvakban munkaképes korú férfit látni, sőt, mostanában már fiatal és középkorú hölgyeket is alig. Vannak tehát azok, aki tartósan kinn dolgoznak és időnként haza-haza járnak, és Magyarországon van továbbra is a bejelentett, állandó lakhelyük. Vannak azok, akik ennél lazább munkarend szerint dolgoznak kinn, hétfőtől a hétvégéig, és a pihenőnapon többnyire itthon vannak. És nagyon sokan vannak azok, akik reggel elmennek és este hazajönnek. Néhány évvel ezelőtt megnéztem a szentgotthárdi vasútállomás menetrendjét, kora reggeltől kb. félnyolcig megy kifelé vagy tucatnyi vonat. Napközben azonban egy sem, de estefelé, délután öt és félnyolc között jönnek vissza a hajnali/reggeli vonatok. Hasonló jelenséget láthatsz az egész nyugati határszélen, fölfelé, egészen Sopronig, Szóval fogalmunk sincsen arról a valós nagyságrendről, hogy tulajdonképpen hány magyar felnőtt munkavállalót szívott ki tartósan az osztrák munkaerőpiac itthonról. És ez még csak a komplex jelenség egyik metszete.
Zsúrpubi: És ez még csak Ausztria.
Kéri László: Az említett osztrák példánál is jelentősebb foglalkoztatója a magyaroknak a német és az angliai piac, és ugyanúgy nincs pontos képünk, megbízható adatunk e két, meghatározó jelentőségű terület magyarjainak a számáról sem. Ráadásul, ezekben az országokban már jóval bonyolultabb a helyzet, mert itt már nagyobb létszámot jelentenek a munkavállalókkal előbb-utóbb kivándorló családtagok is, akiket nem feltétlenül érzékel az ottani munkaügyi statisztika. Ezért is van az, hogy a közbeszédben és a hivatalos jelentésekben is össze-visszaröpködnek a számok - a megszokott hatszázezertől egészen egymillióig. S az az igazság, hogy ezt a mozgásban lévő populációt valóban nehéz pontosan számon tartani, de mintha nem is nagyon törekednének erre. És ez a következő fontos mozzanat.
Zsúrpubi: Bizonyára a kormánypárti „hozzáállásra” gondolsz.
Kéri László: Több, összefüggő okból a Fidesz-kormány meglehetősen képmutatóan viselkedik ez ügyben. Egyfelől pontosan tudni - és ők is tudják –, hogy ez az irdatlan mennyiségű, többnyire fiatal, középkorú, és az átlagost meghaladó képzettségű ember alapjában véve 2010 után menekült el az országból. Másfelől egyre égetőbbé válik a hazai munkaerő-hiány, és hiába emelkedtek a bérek, mégsem szeretne hazajönni ez a többszázezer ember. Miért is nem? Harmadrészt, a kormány rendszeresen veregeti a saját mellét a páratlanul kedvezően alakult munkanélküli statisztikák láttán, mintha ez az ő okosságuk, kedvező gazdaságpolitikájuk következménye lenne, pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyják a példátlanul tömeges elvándorlást. És ezen a ponton érkeztünk el a negyedik, egyben utolsó megjegyzésemhez.
Zsúrpubi: Mégpedig?
Kéri László: Ahhoz a hipokrízishez, ahogyan a kormányzat az úgynevezett „összmagyar-ügyekben” viselkedik. Egyrészt minden alkalmat megragadnak annak a világgá kürtölésére, hogy milyen megkülönböztetett módon törődnek a határon túli magyarokkal. Kezdve az év végi, rendkívüli költségvetési milliárdok osztogatásától az ottani magyar politikai és egyéb szerveződések belső életébe történő beavatkozásokig. E túlzások között egyébiránt akad jónéhány elfogadható és támogatandó lépés is, de az ember azért nem tud ennek felhőtlenül örülni, mert kilóg e törekvésekből a politikai számítás lólába. Az, hogy kint is a megvásárolható választók kegyeit keresgélik. Másrészt pedig feltűnő, hogy a Nyugatra távozottokkal meglehetősen diszkriminatív módon bánnak. Őket a határon túliakhoz képest sokkal kevésbé szeretik, mert pontosan tudják, hogy a többségük egyáltalán nem szaporítaná a NER bázisát. S azt is, hogy akik tartósan éltek és dolgoztak Nyugaton, azokat sokkal kevésbé lehet a kormánypropaganda ótvaros demagógiájával hülyíteni.
Végezetül, van itt még egy, szinte sohasem emlegetett tényező is. A határon túl élő és dolgozó százezrek évenkénti hazautalásai már két évvel ezelőtt is elérték a három milliárd eurót, ami azért ezermilliárdos olyan többlet-jövedelem, amit itthon fogyasztunk el, vagy takarítunk meg. Ez pedig az elmúlt években roppantul jelentős támasztéka lehetett annak a növekedési modellnek, amelyben a fogyasztás felpörgetése nagyon fontos tényező volt. A látványosnak hirdetett magyar gazdasági csoda tehát több szempontból is külső forrásokra támaszkodó mutatvány - még akkor is, ha elsőszámú haszonélvezőit itthon látjuk ünnepeltetni.