Orbánista felszopás nyomdafestékbe mártva

Bár egyetlen forintot nem adtam volna az új, múlthét csütörtökön megjelent kormánypárti hetilapért, amit az orbánista lakájhadak vezérei nyilvánvalóan a kormánypárti politikusokkal népszerűsítenek, de mivel már pénteken ott hevert a lépcsőházban az ingyenes példány, ezért erőt vettem magamon és végigolvastam az első - számomra egyben az utolsó - nyomtatott Mandinert. Rendhagyó reggeli sajtószemle következik.

Amikor megláttam a lépcsőházban a kerületi Budai Polgárral együtt a földre letett lapot, el is gondolkodtam, hogy milyen jól felépített, zseniális üzleti modell alapján működtethetik azt a csütörtökön megjelenő hetilapot a mi pénzünkből, amit pénteken már lépcsőházak kapujában lehet díjmentesen magunkhoz venni. Azon is elmerengek így utólag, hogy egy valódi budai polgár ízlésvilágától mennyire távol áll a kerületi és az országos kormánypropaganda faék egyszerű, már-már önmagát leleplező hazugsága, mégis milyen töretlen kitartással nyomják bele a pofánkba, ahogy a mostanihoz hasonló sötét történelmi korszakokban már oly sokszor tették. Ez is azt az örök igazságot bizonyítja, hogy a korok és emberek ugyan változnak, de a gyarlóság örök. De nézzük az Aczél Tamások, Betlen Oszkárok és Révaiak mai reinkarnációinak mai lapját! A külcsín persze az eladhatóság miatt nagyon fontos, ezért is próbálták a valóban szentemberként ténykedő Böjte Csaba arcképével eladni a jól becsomagolt, bemarketingelt kormányzati propagandát. De itt nem állt meg a dolog, hiszen, ha kinyitjuk az egyébként külsejével az Orbánék által felszámolt Heti Válaszra hajazó agitprop terméket, akkor egy európai ember számára nem mindennapi dolgokkal szembesülhetünk. Ja, de még menjünk vissza a címlapra, ahol a kormányzati gazdaságpolitika valósághoz való hozzáállását tükröző árképzést találunk, miszerint az 550 Forintos lap 2,99 eurót kóstál vagyis az unortodox álomvilágban 184 forintért vásárolhatunk a 330 Ft fölött kiránduló euróból.

De, sebaj, nézzünk bele a lap belsejébe és máris felsejlik az első őszinte kérdés a szemlézés közben az agyunkban: Ki a fityula az a Szalai Zoltán? De aztán megkapjuk a választ: Szalai egy a mandiner nevű portálnál több éve valamit csináló, látomásokat észlelő krapek, aki egyébként az általunk is igen nagyra tartott Szegedy-Maszák Mihály szavaival szeretné becsempészni a bolsevikokat megszégyenítő fideszes propagandát a birkafejet eszegető Németh Szilárddal megnehezült szívünkbe.

Aztán persze gyün az, aminek gyünnie kell: a miniszterségébe belebukó - Novák Katalint alaposan felfedező és nekünk hátrahagyott - Balog Zoltánnal készül történelmi interjú. Igen, történelmi, méghozzá azért történelmi, mert ilyen mélységű kormányzati seggnyalást pont „A kritikátlan támogatás nem tesz jót a kormányzásnak” címen még feltehetően ezen a világon senkinek sem volt pofája közölni. Az izzasztó jelzővel nehezen vádolható kérdések közben azért kormányzati újságírónk szervilis nyelve olykor-olykor elég pontosan megérkezik Balog Zoltán leendő református püspök úr képzeletbeli ánuszához. De ezen azért nem akadunk ki, mert nagy valószínűséggel ez az elvárt, illetve kötelező.

Aztán meg kell fordítanom az újságot, mert egy pillanatra azt hiszem, hogy a Budai Polgár van a kezemben, hiszen a II. kerületi polgármester, Láng Zsolt fenekének fényesre nyalása következik Orbán egyik tehetségtelen csicskamanójának, Pindroch Tamás pártatlannak nem igazán nevezhető választási esélylatolgatása után.

A mézesmadzag Böjte-interjú után egy Alapjogokért Központ által tollba mondott családbarát kormány imázscikk, amelynek polgári ízlésünket kielégítő intellektuális adalékaiért nagyon hálásak vagyunk. Ja, nem. Aztán érkezik Lánczi elvtárs a nagy teoretikus, aki Orbán Viktort azzal védi meg az őt gyűlölőktől, hogy a gyűlölet nem érv.

Tudjuk Bandi, tudjuk és higgyétek el, hogy mi csak egy hideg-rideg Európai Ügyészséget szeretnénk érzelem-, de leginkább Polt Péter mentesen nyomozni látni édes kis hazánkban, amelynek gazdasági bűncselekmények nyomait kereső könyvvizsgálói szenvtelen közönnyel vizsgálják meg azokat a közpénzmozgásokat, amelyek a hozzád és a fiadhoz hasonló gátlástalan figurák által, a kanti etikát nem ismerő módon vesztették el közpénzjellegüket. Ezt a kis, weberi értelemben varázstalanodásnak is felfogható akaratot nézd el nekünk!

Aztán a következő oldalon befut Gui Angéla is, aki azt mondja magáról, hogy „civil”. Na, ekkor döntöttem úgy, hogy a jóból is megárt a sok, a szarból meg méginkább...