Meghatódtál Mészáros Lőrinc 100 milliós adományától? Pedig nem kéne, az ugyanis a miénk!
Ezeknek a gyógyítóterápiáknak - a többi fejlett országhoz hasonlóan – ugyanis támogatottnak kellene lennie, ha nem lopnának ki szinte minden forintot a közösből. Nincs jó üzenete annak, ha a sokak által támogatott kisfiú édesanyja éppen azokat a személyeket emeli ki a sokaságból, akiknek egy normális országban elsősorban a csodával felérő gazdagodását kellene vizsgálnia a hatóságoknak. Főként nem szerencsés ez a „kiemelés” egy olyan helyzetben, amikor az ország fele pont azért szurkol, hogy néhány év múlva ezt meg is tegye majd az Európai Ügyészség.
Nekünk minden adomány tényleg ugyanolyan sokat számít. Hiszen mindenki lehetőségeihez mérten segített! Kevésből kicsi adomány is hatalmas dolog! Mindenkinek egyenként nem tudok köszönetet mondani. Két embernek fogom megköszönni név szerint. Egyikük a csupaszív Mága Zoltán, aki tényleg minden követ megmozgatott, Zentéért, a másik nagylelkű adakozó pedig Mészáros Lőrinc és családja volt.
- írta a segítségre szoruló kisfiú édesanyja a fenti köszönetnyilvánítást Facebook-oldalára
A társadalombiztosítási rendszer éppen azon az emberi méltányosságra épülő szolidaritáson alapszik, amit most nagy kegyesen Orbán Viktor Mészáros Lőrinc gyakorolt - megítélés- és hangulatjavító céllal - hatalmas PR-csinnadrattával az első számú strómanján keresztül. Nem véletlen, hogy a beteg kisfiú éppen Orbán Viktornak Mészáros Lőrincnek köszönte meg név szerint a segítséget. Nem lennénk meglepődve, ha ezt egyébként konkrétan kérték volna tőle, de az sem lenne meglepetés, ha ez a „gesztus” számtalan adományozó „hétköznapi ember” ember számára bántó lett volna és zokon vette volna.
Általánosságban nem ildomos ugyanis név szerint kiemelni az adományozók közül magánszemélyeket, hiszen – ahogyan az a posztban egyébként helyesen szerepel - mindenki a maga erejéhez mérten segít, ha segít. De főként nem érdemes kiemelni azt, aki pöcegödör mélységekben tehet nap mint nap arról, hogy percenként tízmilliókkal kevesebb van a közösben, miközben neki percenként tízmilliókkal több van a zsebében, és a két folyamat között van kölcsönhatás. Ez az ember a főnöke segítségével úgy lapátolja és talicskázza ki a pénzt a közösből, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna. Pedig nem, nem az! Ez a pénz ugyanis a társadalombiztosítási kasszában is lehetne. Ráadásul az egykori bányaládákig visszavezethető közös gondviselésünket a betegek és elesettek iránt ugyanis éppen a "közpénz jellegüket elveszítő hiányzó közpénzekből" nem tudjuk nyugati színvonalon gyakorolni.
Magyarország kezd egy afrikai diktatúrára hasonlítani, ahol az uralkodó, ha éppen jól jön ki, akkor kegyesen adakozik, ha pedig nem, akkor Taigetoszba taszítja a rászorulókat. És ne essék félreértés, nem a most remélhetőleg megmentett kisfiútól sajnálom, hanem a többi hasonló cipőben járó gyermekre gondolok, akik talán sosem kapnak semmit, mert mondjuk a betegségüknek, a sorsuknak nincs, nem lehet ekkora visszhangja. Arról már nem is beszélve, hogy éppen Orbán mamelukjai voltak azok, akik a parlamentben lesöpörték a ritka betegségek európai színvonalon történő rendezését. S ahol már nincs ekkora visszhang, ott talán már nem is érdekes annyira egy emberi élet, egy csöpp gyermek élete. Nem ildomos megköszönni kiemelten ezeknek az embereknek a „adományokat”, hiszen éppen ők a legnagyobb haszonélvezői az ország nyomorúságának, az Orbán-család folyamatos közpénzszivattyúzásának.
Mert kik is valójában ezek a nevesített emberek, akiket a bejegyzést író anyuka a "csupaszív" és "nagylelkű" jelzővel illetett?
Az egyik Orbán Viktor mindenki által ismert strómanja, a másik pedig egy tehetségtelen haknikirály, aki kvázi úgy dőzsöl és fürdik a számára kiutalt indokolatlan mennyiségű közpénzben, mint Dagobert bácsi a Kacsamesék medencés jelenetében. Ezeknek a - név szerint említett személyek által bezsebelt - milliárdoknak a közös kasszánkban lenne a helye, amelyből – a ritka vagy árvabetegségeket gyógyító terápiák támogatása mellett – például az egészségügyi szakdolgozók bérét kellene közelíteni a nyugati keresetekhez, annak érdekében, hogy néhány éven belül ne omoljon össze a magyar egészségügyi ellátás. Mészáros - egyes számítások szerint - körülbelül 9 óra alatt (11 millió/óra) keres ennyi közpénzt, amit többek között abból a TB-kasszától szivattyúznak el, ahonnan a ritka betegségekben szenvedőknek kellene finanszírozni a terápiáját!
„Csupaszív” és „nagylelkű". Nekünk és feltehetően honfitársaink többségének nem ezek a jelzők jutnak eszünkbe ezekről az emberekről…
Viszont vannak bizonyos dolgok, amiben mindenki ugyanarra gondol: mielőbbi gyógyulást kívánunk a kis Zentének!