A „király” pontosan tudja: „az oktatás oktatáshoz vezet, a tudatlanság tudatlansághoz”

Yuval Noah Harari Sapiens című könyvében ezt a megállapítást a történelem során már évezredekkel ezelőtt, a világ minden pontján kiosztott „szerepek”, az éppen aktuálisan uralkodók által megalkotott szabályok, vagyis a hatalom megtartása érdekében kitalált, embereket rendszerező hierarchia máig érezhető következményeire vonatkoztatja. A lélekszámra kisebbségben levő fáraók, királyok, hódítók, nemesek így őrizhették meg hatalmukat, az embereket ugyanis gúzsba kötötte, függésben tartotta a rájuk kényszerített, eltörölhetetlen, áthatolhatatlan, egyenesen a természet törvényei által indokoltnak /istenektől fakadónak tekintett, embereket egymástól valójában csak kitalált szempontok alapján megkülönböztető "rendszer". Gondoljunk csak a rabszolgákra, akik leszármazottai sok helyen máig magukon viselik ennek következményeit. Sőt, sokan el is fogadják, hogy ők nem alkalmasak mondjuk bizonyos pozíciók betöltésére, mert mások szerint butábbak (nem is csak ők, hiszen nem csak rájuk mondták ezt, hanem a szüleikre, meg az ő szüleikre is, és így tovább), így beérik kevesebbel, mint mások, elfogadják és viselik a mindenféle megalapozott, tudományos tények hiányában rájuk nyomott bélyeget. Elfogadják az előre, mások által megírt sorsukat, akár azt is, hogy nekik kevesebb jár. Ezt az "állapotot" ráadásul még tervezetten "elősegíteni", fenntartani is lehet.

Távolinak, bölcselkedőnek tűnik mindez?

Akkor most képzelj el egy királyságot. Ahol szintén egy kisebbség uralkodik, akik elődeikhez hasonlóan felismerték, hogy meg kell osztani a társadalmat, egymással szembe kell fordítani őket, valamint függésben kell tartani bizonyos rétegeket, mi több, irányítani kell őket, hogy pontosan azt tegyék, amit ők akarnak. Ehhez pedig már a legkisebbeknek mesélni kell. El kell mesélni, ki a király. De ez nem elég, a mesét nem csak a mesekönyvekben kell elérhetővé tenni, azt plakátokon, a tereken és mindenhol hirdetni kell. A legfontosabb ugyanis a királyválasztáson szavazattal rendelkezőkkel tudatni, hogy lehet, hogy most sem minden fenékig tejfel, de azért mégiscsak rájuk van szükséged ahhoz, hogy holnap még felkelj. Ők megvédenek - főként a fiktív ellenségektől, sárkányoktól és egyebektől - hogy ne dönthessék romba, ne foglalhassák el a királyságot, neked pedig biztosítják, hogy a saját szinteden, ha nem is könnyen, de valahogy éldegélhess. Erre pedig csak a király képes. Mindenki más a vesztedet akarja, sőt egyenesen az ördög küldötte. A király azonban néha előveszi zsebéből és kinyújtja feléd a kezét, olyankor - ha úgy van - ad is egy keveset. Mivel az időseket, és a legrosszabb körülmények között élőket a legkönnyebb függésben, félelemben tartani, a mesemondók velük foglalkoznak a legtöbbet. Így ők csak azt a mesét látják és hallják, amit felolvasnak, bemutatnak, eljátszanak nekik, ezen felül pedig csak azzal törődnek minden nap, hogy talpon maradjanak, nincs idejük kételkedni.

A király és udvara pontosan tudja, hogy pár kiló krumplival és/vagy pár ezer aranyforinttal könnyedén zsebre vághatja őket. Ez a 2,5 milliós tömeg pedig (egy „ügyesen” megalkotott királyválasztási rendszer, és következménymentességet biztosító királyi intézmények segítségével) lehetővé teszi a Várban egyre nagyobbra hízó király hatalmának fenntartását, úgy, hogy a királyságban élő további 5-6 millió ember az egész várat lerombolná, ha erre lenne szükség a gyűlölt király elűzéséhez.

Ez az 5-6 milliós tömeg haragszik arra a már említett, 2,5 milliónyi emberre, akiknek sem az iskoláztatása (a király szándékosan nem áldoz a kincstárból erre a területre), sem életszínvonala nem tette/teszi lehetővé, hogy megfelelően tájékozódhassanak, mégis elvárják tőlük, hogy ne dőljenek be a mesének. Pedig nem kéne.

Megvan?

Akkor most képzeld csak el, hogy a szüleid, és születésedtől kezdve te is csak azt hallottad volna a mesélőktől, hogy a zsiráf egy madár, mit hinnél? Megmondom: azt, hogy a zsiráf egy madár. Pontosan így lehet sokak szemében Orbán a király.

Október 13-án hiba lenne ezt a tömeget ellenségnek tekinteni. Éppen ellenkezőleg! Ezért a tömegért, ezekért az emberekért - akik elfogadták a rájuk kényszerített láncot, mert bármennyire is hangzatos, pontosan az van rajtuk - is szavazni kell, méghozzá saját, hangyafasznyit sem számító kis sérelmeinket, érdekeinket félretéve. Mert nem csak ők, a haragos többség is fogoly.

Sok kis várat meghódítva azonban még a most gúnyosan kacagó "király" hatalma is megremeghet.

Harari könyvei pedig tényleg zseniálisak, éppen ezért aggasztó, hogy az a bizonyos pökhendi, pocakos "király" is előszeretettel forgatja azokat.