Orbán felcsúti csapatánál reagáltak a magyar bajnokságot, az akadémiákat ért kritikákra - az interjú felér egy látlelettel
Miután Sallói István kritizálni merte a magyar focit, többek között azt is megemlítve, hogy a tizenkét csapatos labdarúgó NB I zsákutca, hiszen a létszámcsökkentés miatt 100 magyar labdarúgó tűnt el az élvonal közeléből, Felcsúton felráncolhatták a szemöldöküket, aminek következményeként Orbán kedvenc sportlapjában, a Nemzeti Sportban gyorsan le is hoztak egy pusztító erejű interjút, amiben igyekeztek magyarázni a bizonyítványt. Spoiler: nem sikerült.
Sallói számokkal alátámasztott véleményére a Puskás Akadémia szakmai közösségének nevében Takács Mihály reagált, méghozzá íziben:
Sok vagy kevés a 12 csapatos első osztály?
Szerinte (Sallóira utalva) 16 csapatos kellene. Szerintünk nem. Kipróbáltuk, ismerjük, saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy tét nélküli, eredménynyomás nélküli lötyögős találkozók is belefértek az akkori rendszerbe. Most nyomás van, valóban komoly az eredménykényszer, játékoson, edzőn, szakmai igazgatókon és klubtulajdonosokon is. De ez nem rossz, hanem jó. A mi felfogásunk szerint a magyar foci hanyatlását az alacsony intenzitású meccsek által uralt, gyenge színvonalú magyar bajnokság okozta. Ez már múlt idő. Válogatottunk, kupacsapataink és utánpótláscsapataink lassacskán, de megérkező eredményei is leginkább a magyar bajnoki meccsek intenzitásnövekedésének köszönhetőek. A régió példái is ezt tanítják, ott se 16 csapatos bajnokságban folyik a küzdelem. Ausztriában, Szlovákiában és Ukrajnában 12 csapatos, Szlovéniában és Horvátországban pedig 10 csapatos a nemzeti bajnokság.
Véleményünk szerint éppen a 12 csapatos bajnokság tudja felkészíteni a klubcsapatainkat is a nemzetközi helytállásra, lásd Dinamo Zágráb, Slovan, Maribor, Salzburg, Sahtyar Donyeck, Dinamo Kijev.
Az téves elképzelés, hogy az „előre dolgozás”, „tervezés”, „tudatos építkezés és fejlesztés” csak nyomásmentes bajnoki versenykörnyezetben képzelhető el. Igaz, nem tudhatod, kiesel-e, nem tudhatod, megtartja-e a tulaj a szakmai igazgatót, nem tudhatod, kirúgják-e az edzőt néhány vereség után.
Ez mind igaz, de elkerülhetetlen is. Mindannyian harcolunk hétről hétre az állásunkért, vagy éppen a helyünkért a csapatban. De ez nem lehet másképp. Ez a foci lényege. Hétről hétre felgördül a függöny, és ki kell állni megmutatni, mire vagy képes. A többi mese, riporteri kommentár, szakmai magyarázkodás, színtiszta okoskodás.
A jó klubot a rossz klubtól éppen az különbözteti meg, hogy a folyamatos eredménykényszer mellett is képes tervezni, fejleszteni és építeni. Mi estünk már ki a másodosztályba, jutottunk már vissza is, harcoltunk kiesés ellen, de építkeztünk és most jó esélyünk van, hogy középcsapattá váljunk.
Hangzik a megkérdőjelezhetetlen válasz, a "tuti", amibe nem lehet belekötni, és ami persze valójában nem más mint egy harmatgyenge bullshit. Hogy mennyi pénzből, milyen áron válhat esetleg középcsapattá (hosszú évek elteltével) a harmatos magyar bajnokságban Orbán kedvenc, külföldiekkel teletűzdelt közpénznyelő csapata, miközben például a kizárólag magyarokat foglalkoztató Paksnak ez elég régóta, minden évben sikerül? Inkább ne menjünk bele. Ahogyan abba sem, hogy egy hajszálnyival sem lett eredményesebb a magyar foci sem klub szinten, sem a válogatott esetében azóta, hogy csökkentették a bajnokságban szereplő csapatok számát. Ennyit a Puskás Akadémia „szakmai” érveiről.
Na de olvassuk tovább a magyarázkodást, hiszen ennek az interjúnak tényleg minden sora igazi gyöngyszem:
Hol vannak a fiatalok? – kérdezi Sallói. Hát a válogatottban, illetve annak a háza táján –válaszoljuk mi. Gulácsi MTK-s akadémista volt. Baráth Honvéd-akadémista. Nagy Ádám a Fradiból jött fiatal, Kleinheisler és Sallai a Puskásból, Bese az MTK Akadémiáról, Kovács az Illés Akadémiáról, Holender szintén a Honvéd-akadémiáról. Ne becsüljük le a saját munkánkat. Lassabban, mint szeretnénk, de jönnek a játékosok, és lassan jönnek az eredmények is. Ha minden Akadémia, számoljunk most nyolccal, minden 10 évben kinevel két top ligás játékost, akkor megvan a mindenkori magyar válogatott. Az MTK ezt már hozta, a Puskás is, lassan a Honvéd is. Menni fog ez, csak csinálni kell!
(…) A mostani versenyrendszer eddig bizonyított. Megérdemel még néhány év bizalmat.
Ezen a ponton pedig elég nehezen állja meg az ember, hogy ne törjön ki olyan hangos és szűnni nem akaró röhögésben, hogy végül kiessen a székből.
Mit bizonyított a mostani rendszer??? Milyen eredmények jönnek???
Persze! A válogatott így is úgyis megvan. Oda be lehet hívni fiatalt, még akadémistát is. Csak postázni kell a meghívót huszonhárom játékosnak, majd abból pályára küldeni tizenegyet. A minőség és az eredményesség az már egy másik dolog! Az pedig, hogy alig tudott felsorolni valóban „top”játékosokat (Maximum a már elég rágóta külföldre menekülő Gulácsit és Nagy Ádámot lehet idesorolni) egyenesen nevetséges, mert ennyi pénzből 10-szer ennyi nemzetközi színtéren is valóban minőségi futballistát kéne kapásból megemlíteni, már ha tényleg profi, átgondolt munka folyna az akadémiákon.
De a minőség valamiért ebben az interjúban, a közpénzekkel telepumpált felcsúti akadémián nem igazán szempont. De nincs ebben semmi újdonság. És még valami tetten érhető ebben az okfejtésben. A megkérdőjelezhetetlenség, a felsőbbrendűség, ami annyira jellemző minden kormánypárthoz közeli produktumra.
Pontosan ez a fentebb taglalt mentalitás jellemzi Orbán egész rendszerét. Ezért hemzseg írásban és szoban a hibától a „köz”tévé, ezért nem működtek sok helyen megfelelően Tiborcz lámpai, ezért lehet helye a képernyőn olyan nullvektoroknak, mint például Bayer Zsolti, vagy éppen emiatt lehetnek még felszínen a Huth Gergők. Emiatt lehet dollármilliárdos lehet dollármilliárdos a faék egyszerűségű felcsúti stróman, és ezért impotens a külügy.
Ezért kaphat pozíciót a Kásler-félék, aki miközben tízezrével halunk bele évente az egészségügy állapotába, az orvos-, eszközhiányba, az ellátás szörnyű hiányosságaiba, a tízparancsolat betartását említi „megoldásként”.
És ezért nyelhetnek el elképesztő közpénzmilliárdokat az eredménytelen akadémiák, az ürességtől kongó stadionok, az a magyar foci, amiben a fentebb hallott „szakértők” tevékenykedhetnek. Pénz van, méghozzá rengeteg, lojalitás legyen, a többi nem számít.
És, ha ne adj isten jön egy ellenvélemény, akkor jön a felháborodás, a magyarázkodás, aminek persze örömmel lesz hírvivője valamelyik propagandalap/tévé/rádió/portál, hiszen azokból van dögivel.