Kéri László: Nem Borkai botlott meg októberben, hanem a NER egésze

A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!

Zsúrpubi: Még mindig Borkai-ügy: Borkai szűkszavú közleményében bocsánatot kért a „botlásáért”, amit néhány nappal egy Novák Katalin nevű államtitkár a Fidesz nevében „nem éppen példamutatónak” becézett. Kicsit mintha enyhe megfogalmazás lenne a történtekre.

Kéri László: S még sorolhatnánk az elmúlt két hétben felmutatott relativizálás, súlytalanítás és vértforraló, intézményes képmutatás további példáit. Azokat, amelyekkel a kormányzó párt leginkább saját magát és a mellette kitartó majd’ kétmilliónyi állampolgárt igyekszik megtéveszteni és összezavarni. Érdemes egy hosszabb gondolatmenet erejéig e képmutató magatartás fölött elméláznunk. Először is, láthatóan a Fidesz hihetetlen erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ezt az egész Borkai-botrányt leszűkítse, körbe kerítse, mint valami aprócska gyerekcsínyt, megengedhető szexbotrányt. Istenem, férfiak vagyunk, kinek nem jutott még hasonló eszébe, ha elmegy mellette egy csinosabb nő stb…

Arról persze intézményesen és egyetemlegesen hallgatnak, hogy az esendő férfiak egymilliónyi tömegéből ki a francnak visznek közpénzen kurvákat, kiknek adatik meg az, hogy módszeresen elsíbolt milliárdok és milliárdosok segítségével teremtsék elő ezt a „botlást”.  

Gondoljuk végig az elmúlt két hét valamennyi Fideszes megnyilvánulását: egy süketnéma konokságával tartanak ki a „botlási” forgatókönyv mellett, és halált megvető bátorsággal hajlandók nem tudomást venni mindazon a közigazgatás/hatalmi/városi/nagyvállalkozói/korrupciós környezetről, amely ezt a „botlást” törvényszerűen, mondhatnánk, hogy rendszerszerűen termelte ki. És fogja továbbra is kitermelni, mert - mint látjuk - a polgármesterségével „nincsen semmi baj”, mehet vissza ugyanoda, folytathatja mindazt, amit már sok-sok éve művelt, s nyilván megmaradhat körülötte az a vállalkozói/korrupt környezet is, amely majd tovább repteti, tovább hajóztatja őt újabb és újabb kalandok felé. S egyszer még talán arra is akad ember, hogy a zoknin lévő lyukat befoltozzák. Mert a Fidesz az elmúlt két hétben nagyjából ennyit tett: elszörnyedtek a lyukas zokni láttán, összedugták okos kis fejecskéiket Kövértől Kósáig és naphosszat tanakodtak: mitévők legyenek a lyukas zokni láttán?  Már-már közbeszerzést írtak volna ki annak érdekében, hogy kik is lehetnének a leginkább nemzeti és keresztény zoknifoltozók, akikre ezt a történelmi feladatot - a hiányosság megszüntetését - rá lehetne bízni, és jóváhagyás végett keresték is külföldön turnézó Főnöküket. Aki azonban azt üzente vissza: várjuk meg a hétfőt - hátha magától is befoltozódik az a fránya zokni. Ettől meg is nyugodtak és várták, várták a hétfőt. Hétfőn aztán már akkora lyuk tátongott, hogy attól már a zoknit sem lehetett látni. Na, ettől begurult a Főnök és azt mondta, hogy akkor menjen Zsolt haza és tanuljon meg zoknit foltozni. Ha nem tudna, akkor meg ott van neki az egész százezres nagyváros, valaki csak akad majd, aki megtanítja rá.

ZSPB.: Úgy tűnik, ezen már tényleg csak röhögni lehet.

K.L. Persze, kínomban teszem én is, és én is szürreálissá stilizálom a magam megközelítését, mert úgyszintén szürreális az, ahogyan kitört az ügy, ahogyan tovább görgették és ahogyan „lezárni igyekeznek”. Hasonló összetett közéleti botrányt az elmúlt harminc év során aligha kellett megélnünk. Ehhez képest a ’96-os Tocsik-ügy egy primitív, minimális károkat okozó ügyecske volt, s mégis, az akkori koalíció nagyrészt e botrányocska morális árát fizette meg ’98-as vereségével. A Tocsik-botrány napjaiban kb. egy-két hét alatt el lehetett jutni a pártfinanszírozás sötét hátteréig.

Most viszont, részben a Fidesz sunyisága, részben az ellenzéki alkalmatlanság, s részben a bulvárbotrányra rákattant hazai média felszínessége együtt akadályozta meg azt, hogy a Borkai-ügyből le lehessen vonni a legfontosabb tanulságokat. Mondjuk, zsolozsmázzuk állandóan, hogy Mészáros, meg a többi kegyenc naponta gyarapodik milliárdokkal, csüggedten törődünk bele, hogy e nagyszabású és történelmivé stilizált gengszterség hogyan vált mindennapos eseménnyé, miközben mindenki tisztában van azzal, hogy ez az EGÉSZ mélyen igazságtalan, irracionális és nemzetrontó gyakorlat. Erre, végre kaphattunk egy olyan ügyet, amelyben kicsiben ott van a rendszer EGÉSZÉNEK VALAMENNYI VONÁSA, és az orrunk előtt hazudják át a világbotrányt „botlássá”.

Nem Borkai botlott meg októberben, hanem a NER egésze, csak nincs már meg a kellő ítélőerőnk, kitartásunk, higgadtságunk és tisztánlátásunk ahhoz, hogy Borkai lyukas zoknija helyett a rendszer nagy-nagy és befoltozhatatlan lyukaival törődjünk. Mindezzel nem a vasárnapi eredmények jelentőségét szeretném súlytalanítani, mert ami történt, az valóban megalapozhatja a néhány évvel későbbi, gyökeres változásokat. De erről már sok mindent elmondtak az elmúlt héten. Az aggaszt, hogy a győri eset kapcsán lett volna óriási és kivételes esély arra, hogy a Fidesz tízedik éve tartó hazug, korrupt és amorális rendszerét egészében megismerjük és megismertessük az ország minden lakosával. Ehelyett be fogjuk érni azzal, hogy egy-két hétig felháborodunk Borkai méltóság nélküli hazatávolításán, majd pedig megnyugszunk, amikor ebből a székből is végre eltávolítják, mintha ezzel a rend helyreállítható lett volna. Attól tartok, hogy a kampány hevében, a váratlanul nagyméretű ellenzéki sikerek árnyékában hagyni fogjuk, hogy az évtized közéleti botránya valamiféle „villalakós” sunyiskodássá, kiszavazó show-vá silányuljon.