Lemondasz-e a szabadságodról a kényelmed miatt?

A szabadság és a diktatúra kérdését is feszegette hétfő este az Ankertben Hercsel Adél író, újságíró, Hodász András katolikus pap, vlogger és Vona Gábor történész, expolitikus. Tették mindezt a Szolgálólány meséje c. amerikai sorozattal vont párhuzamok alapján, és így egy, a magyar közéletben manapság meglehetősen ritka beszélgetés született: az érvek, a konstruktivitás, a gondolatok, a gondolatokat kiváltó gondolatok és a másik véleményének az elfogadása is az este vendégei között voltak. Felmerült, hogy a résztvevők Kövér Lászlónak nemhogy direktbe, de indirektbe se szeretnének gyereket szülni, hogy mennyire szólhat bele a politika a népességszám növelésébe, mennyire helyezhető az egyén érdeke a közösség fölé, és mi a baj azzal, ha a gyerekből végül csak egy termék lesz, egy hitelalap.

Az Egyesült Államok romjain totalitárius állam épült, amelyben a nőknek nincs joguk. Sőt, nemhogy joguk nincs, egy értelme van az életüknek: szülni, parancsra. Így szolgálóként dolgoznak az uralkodó osztály tagjainál. A Margaret Atwood regényéből készült sorozat 2017-ben robbant be a köztudatba, amihez jelentősen hozzájárult, hogy a néző számos történelmi és jelenkori párhuzamot fedezhetett fel a fikció és a valóság között.

És hogy valójában mennyire fikció, amit a képernyőn látunk? Ezzel a felvetéssel indították a vitát a meghívottak hétfő este a budapesti Ankertben.

Bár igazából mindenki tudja, hogy nincs a világban olyan társadalom, mely Gileád szabályai szerint élne, Hercsel Adél szerint pontról pontra ki lehet mutatni a sorozatban a történelmi párhuzamokat. A népszerűségének egyik oka pedig, hogy számos dolog rímel pl. Trump politikájára is.

Vona Gábor úgy véli, hogy a televíziós produkció több aktuális témát feszeget, amit érdemes megvitatni: a demográfiai válságot, a politikai szerepét, illetve hogy a politika beleszólhat-e a demográfiai kérdésekbe, valamint a demokrácia és a diktatúra viszonyát. A sorozat bár a női helyzet drámaiságáról szól, Vona Gábor szerint a valóságban a férfiak vannak rosszabb helyzetben, ők sokkal jobban el vannak bizonytalanodva, mint a nők, az elbizonytalanodó férfi pedig a nőkkel szembeni frusztráltságát agresszivitásba fordítja át.

Ez egyfajta felszívott macsóság, nincs mögötte valódi macsó, csak egy hólyag – fogalmazott.

Hodász András ehhez hozzátette, hogy valóban igaz, hogy fogy a magyar, így elnézést kért a katolikus egyház nevében, hogy ebben a projektben nem tud részt venni, nem tud  felvenni CSOK-ot sem. A sorozat által bemutatott rendszerben a férfiak sem boldogok, ők sem találják a helyüket, és ez is mutatja, hogy csak a win-win helyzet a jó: ha a két nem egymásra tud támaszkodni, és a másikkal együtt harcol a jogokért.

Van-e feladata a politikának a népességfogyás megállításában?

Vona Gábor úgy látja, a politika valójában nem tudja befolyásolni a születések számát, maximum apró változásokat hozhat.

Miért van az, ha eljön a technikai civilizáció, akkor elkezd fogyni a népesség? – tette fel a kérdést.

Szerinte az emberi kultúrának két része van: a technikai civilizáció, ami a fejlődésért, jólétért felel – sokak számára ennyi a kultúra - és van a kultúrának egy emberi része, aminek nincs köze a jóléthez, ez az ún. halhatatlansági projekt, amibe beletartozik pl. a vallás vagy a művészet.

Értelmet kell találni a létezésben, a világban. Amikor a technikai civilizáció eljut egy bizonyos szintre, és úgy érezzük, hogy már nagyon jól élünk, akkor azt gondoljuk, utóbbit meg lehet spórolni, és így elzárjuk az ember lényegének egy nagyon fontos szegmensét. Szellemi állatkertbe kerülünk. Az állatok sem igazán szaporodnak fogságban, a nők is érzik a nyugati civilizációban, hogy valami nincs rendben, ebbe a kultúrába nem akarnak gyereket szülni. Nincs célja az életünknek, nincs transzcendens, nincs holnapután, csak jelene van a kultúrának – fogalmazott.

Vona úgy véli, a politika tehet lépéseket a folyamatok megváltoztatása érdekében, de még sincs áttörés, a legrosszabb pedig az ezzel kapcsolatos politikai prédikáció, ami nyomasztó, erőszakos érzést vált ki. Kövér Lászlónak nem hogy direktbe, indirektbe se szeretne senki gyereket szülni – mondta.

Hodász András a tőle megszokott humorral jegyezte meg, hogy abszolút „outsiderként” szól hozzá a témához, hiszen ő csak meglocsolja vízzel a végproduktumot. Szerinte az elmúlt 10 év nem bővelkedett sikerekben a születések számának növelésében, pedig rengeteg pénzt beleöltek, éppen ezért fontos lenne megérteni a problémát, hogy miért van ez így.

Amikor eljutunk odáig, hogy az a magyar, akinek az unokája is magyar, azzal pl. nekem az a problémám, hogy engem rögtön kizárt a körből. Bele sem gondolnak, hogy a táradalom egy jelentős részét, önhibájukon kívül zártak ki a körből. Azokat, akik nem találtak párt, akik melegek, akik meddők… nekik azt mondják, hogy nem vagytok magyarok. Nem mehet el idáig a politika! Ahogy addig sem, hogy a gyermekből termék legyen - mondta.

Hodász úgy látja, sok szempontból beteg a társadalom, számos történelmi traumát éltünk meg már csak az utolsó 150 évben is, és az alapvetően traumatizált társadalmat úgy akarják manipulálni, hogy ezeket a traumákat még jobban elmélyítik gyűlöletkeltéssel, félelemkeltéssel, ez pedig erkölcsileg elfogadhatatlan. Ehhez képest pl. a Borkai-ügy semmiség – mondta, majd hozzá tette, hogy "jöjjön gyónni".

Hercsel Adél szerint a demográfiai folyamat többtényezős dolog, filozófiai, biológiai problémák sora merül fel. Felhívta a figyelmet, hogy sok a meddő a társadalmunkban, és ez nem csak női probléma. Bár a sorozatban őket hibáztatják, a férfi meddőség is egyre gyakoribb.

2001-2011 között másfélszeresére nőtt a gyermektelen nők aránya Magyarországon, miért kell megalázni azokat, akiknek nem lehet gyereke? - vetette fel.

Vona Gábor hozzátette, hogy a probléma megértéséhez fontos figyelembe venni, hogy biológiailag és kulturálisan is arra lett programozva a férfi, hogy ő az uralkodó, egy domináns reflex lett belenevelve, de az elmúlt pár száz évben ez megváltozott. A férfi nincs arra felkészülve, hogy már nem ő a domináns, a kulturális és biológiai evolúciója erre nem készítette fel, ezért bizonytalanná válik. Erre a férfiak gyengén vagy agresszívan válaszolnak, de szerinte mind a kettő rossz.

A sorozat a második választ mutatta, én nem tudom mi a válasz, de szerintem a megértéshez ennyire mélyre kell menni – mondta.

Mennyire helyezhető az egyéni érdek a közösség fölé?

Hercsel Adél kiemelte, hogy a diktatúrák fontos eleme, hogy uralják a népet és a nők méhét is. A Szolgálólány meséjében a nők mozgástere nulla, megmondják mit kell viselniük, hova mehetnek, nem olvashatnak, nem beszélhetnek bárkivel és

ha ez az ára, akkor inkább vesszen az emberiség – jelentette ki.

Vona Gábor szerint a diktatúra mindig a kultúra válságjelensége. Amikor a társadalom megbetegszik, és már nem képes önmaga működtetni az életét, akkor jön egy politikai csoport, ami erőszakkal próbálja helyretenni a „betegséget”.

Miért van az, hogy a demokrácia előbb utóbb megszüli a diktatúrát, a maga diktátorait? Nem tudom a választ. Hogy Orbán diktátor-e? Lehet rajta vitatkozni, de szerintem eleve rossz a kérdés, mert az. Nem azért, mert ezt tudom igazolni, hanem mert a 21. században már nincs szükség egy diktatúrában arra, amire a korábbi diktatúráknak volt - nyílt erőszakra például -, de a végeredmény ugyanaz. A gondolatok befolyásolása még jobban is működik, mint korábban – fogalmazott.

Hozzátette, hogy egy demokrácia akkor lehet erős, ha a társadalom erős. Egy egészséges társadalom még egy diktatúrában is jól élhet, de egy beteg társadalom a demokráciában is beteg lesz

Hodász András ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy a demokrácia macerás dolog. Sokkal lassabb, szavazni, interpellálni kell stb. A demokráciához gondolkodni kell, felelősséget is kell vállalni a döntésekért. A diktatúra abból a szempontból kényelmes, hogy ott ezt nem kell megtenni.

De vajon lemondasz-e a szabadságodról a kényelmed miatt? – vetette fel.  

Szerinte a diktatúráig még itthon nem jutottunk el, minden azon múlik, hogy belefektetjük-e az energiát, hogy gondolkodjunk, vagy rávesszük-e a politikusokat, hogy üljenek le vitatkozni, mert 10 éve olyanokra szavazunk, akikről azt se tudjuk, mi az ígéretük, tervük.

Hercsel szerint a diktatúra is párhuzamba állítható a bántalmazó kapcsolatokkal, ahol a bántalmazó fél is kijelöli az utat a kapcsolaton belül. Így nem kell vitatkozni, nem kel meghallgatni semmit, a másikra lehet mondani, hogy szerencsétlen, nyomorult. Nem kell, hogy legyen véleménye, nem kell naponta döntéseket hozni. Egy diktatúrában ez egyfajta biztonságérzetet teremthet, hiszen minden automatizálva van.

Vona Gábor szerint itt lép be az a jelenség, amikor a vallás megszűnt irányadó lenni, pedig az embernek erre szüksége van. Az ember vallási lénynek született, ha nincs vallás, valláspótlékra van szüksége, mert ha nincs miben higgyen, belehal.

Nem véletlen, hogy a magánzárka a legsúlyosabb büntetés, hiszen ott szembe kell nézned önmagaddal. Ha a vallás nem képes a társadalom széles rétegeit megszólítani, akkor jön a politika: Ha szeretnél valamiben hinni, majd én megadom neked a transztendenciát, együtt fogjuk megvédeni az országot. Az emberek megnyugodnak: van célja az életüknek és van istenük is – jelentette ki.

Hodász András szerint jelenleg a politikai mondja meg, mi a kereszténység, és bár még nem diktatúrában, egyfajta fenyegetettségben élünk. Egyúttal megfogalmazta az egész este tanulságát is: nem tudunk beszélgetni egymással. Nem lehet megkérdezni, hogy ki, kire szavazott, mert az biztos, hogy az ország egyik fele rögtön utálni fogja.

Ha valamin, akkor ezen tudnánk mi is változtatni. Újrakezdhetnénk a párbeszédet, és a másikat is megpróbálnánk embernek tekinteni – mondta.

A következő hasonló eseményen, ahol szintén a normális, érvalapú emberi kommunikáció lesz a mérvadó a Walking Dead szolgáltatja majd a témát az Ankertben.