Zorán úgy maradt autentikus, hogy egyik politikai erő sem tudta eltéríteni

Szombaton adott telt házas koncertet Zorán a Papp László Budapest Sportarénában.

Az évtizedek óta turnézó művész neve erős hívószó a mai napig, hiszen szinte napok alatt fogytak el a jegyek az aktuális budapesti aréna-bulijára. Tikettet szerezni a fellépésre szinte a lehetetlennel volt egyenlő, örülhetett, aki időben megvette a zsugát a hangversenyre.

Azért ez valljuk be nem kis teljesítmény, bár Zorán már pályája kezdetén - 1962-es szárnybontogatásai után - az igényes könnyűzene egyfajta szimbólumává vált, de ezért a címért azért keményen meg kellett dolgoznia. Művészetét tekintve, úgy maradt autentikus, hogy az erősen átpolitizált hazai közéletben egy politikai erő se tudta eltéríteni, sem felhasználni, s bár nyilván voltak a pályafutása alatt kisebb-nagyobb sikerbeli amplitúdók, mégis a Zorán nevet kimondva, sokaknak mai napig a profin hangszerelt, mondanivalójukban elgondolkodtató dalok sokasága jut az eszébe.

Ehhez persze hozzájárultak pályatársai is, például Presser, Somló vagy akár Bródy és természetesen elválaszthatatlan szerzőtársa Dusán is, aki nyilván a testvér szerepén kívül dalszövegeivel is hozzájárult Zorán sikereihez. Ezen termékeny, több évtizedes pálya tükrében, a művész ígérete szerint 12. Aréna koncertje egy kicsit más lesz, mint az eddigiek, szeretne pályafutása legemlékezetesebb arénás előadásaiból válogatni, úgy hogy közben vendégeinek, pályatársainak is komoly szerep jusson. Valószínűleg a koncert setlistjének a  megszerkesztése lehet a legnagyobb kihívás egy ilyen életpályát összegezve, hiszen a jól ismert dalokat egyrészt a zenekar vagy a közönség lehet, hogy már unalomig játszotta/hallotta, de persze, ha kimarad egy-egy örök klasszikus, akkor meg az a baj, tehát a zenész élete sem játék és mese! Komoly dramaturgiai kihívás egy koncert megtervezése.

zorán_

A hangverseny negyed kilenckor kezdődött, a puritán – ám roppant látványos – színpadon, Zorán (nem túl meglepő módon) középen foglalt helyet, körülötte zenekara, mind kiváló zenészek egytől-egyig. Annyi már a buli elején kiderült, hogy rengeteg munka van a fellépésben, hiszen a zenekar is tökéletesen szólt és az ének is kristálytisztán hallatszott. Az átkötő szövegek elég személyesre sikeredtek, így pl. a dalok születésének a körülményei is a prózai repertoár részeivé válhattak, amikre egyébként jól láthatóan és hallhatóan a közönség is vevő volt. Hiszen ki ne szeretne egy kicsit, egy-egy anekdota révén azoknak a daloknak a részesévé válni, amiket generációk fújnak kívülről.

Az első vendég a koncerten Palya Bea volt, akinek a kíséretével Zorán a Csak a szerelem című dalt adta elő, Palya Bea egyedi hangja és különleges tonális képességei teljesen újraértelmezték a szerzeményt. A jócskán elnyújtott változatot az énekesnő teljes átéléssel interpretálta, érdekes verzió született így, én feltenném egy lemezre. Sok időm nem volt gondolkodni a dalon, mert rögtön következett Szabó Tamás aki herflijével kísérte a Hiába várszot, majd jött a Metro-blokk és Bródy, akivel Zorán a Ne várd a májust duettezte le. Komoly tapsot kapott a fiatal színészcsillag Tompos Kátya is, akinek hangját a Valami Amerika 2-óta sokan megkedvelték. Bár most nem a Magányos csónak, hanem az Esküvő került a terítékre. Az őt követő Kern Andrásnak állva tisztelgett a közönség, a nemrég komoly betegségen áteső színész a már szokásos Hé ’67 klasszikust énekelte Zoránnal, nem kis sikerrel. Az Addig jó nekem és az Így is jó közé esett be Majka a Belehalokkal, akit bevallok én nem igazán tudtam hova tenni az este folyamán, de biztos megvolt az oka a jelenlétének. A nem túl acélos szövegvilágú „rapper” számomra nem hozta a Dusáni színvonalat, de legalább ki tudtam csúszni egy sörre a szám alatt. Aztán érkezett Presszer és az este új lendületet kapott: A Neked írom a dalt és az Ünnep alatt annyi könnyes arcot láttam, amennyit az Arénában még sosem. A Sohase higgyetek a szemeteknek, a Szerelemnek múlnia kell, a Kell ott fenn egy ország és az Apám hitte élőben, szólókkal tarkítva tökéletesre sikeredett. Be kellett lássam, Zorán sikerei pont ezekben a dalokban születtek meg, amik közérthetően, de minden giccstől mentesen épültek be a közemlékezetbe. Valószínűleg az estén elhangzott strófák, dallamok még évtizedek múlva is gondolkodása fogják késztetni a nagyérdeműt. A bulit a mára már szokásossá vált befejező darab a Kóló zárta. S bár bevallom, én hiányoltam egy-két közismertebb slágert a repertoárból, de ez a közel két és fél óra így is meggyőzött arról, hogy miért ez a komoly érdeklődés a Zorán-koncertek iránt.