Orbánéknak sikerült sóhivatallá zülleszteni az egykor tekintélyes Alkotmánybíróságot
De írhattunk volna show-hivatalt is, ugyanis az egész „taláros bohóckodás” a Nyugatnak szól.
Sólyom László biztosan nem ilyennek álmodta meg a hazai alkotmányosság fölött őrködő, neves jogászokból álló testületet. És nem is így indult a jogalkotói hatalom féke és ellensúlyaként létrehozott bírói szervezet. A rendszerváltás utáni korszakban, ha úgy tetszik a magyar jogállamiság és demokrácia megteremtésének törékeny hőskorában a mainál jóval relevánsabb döntések születtek a testület részéről, mint napjainkban. Orbánnak azonban nincs szüksége kontrollra, főként nem alkotmányossági kontrollra, hiszen az általa betegesen akart egyeduralom építése egyben éppen a demokrácia vívmányainak leépítésével, illetve az oly fiatal jogállam folyamatos rombolásával, kiüresítésével jár. Az Alkotmánybíróság kiüresítése tehát ennek a folyamatnak csupán egyetlen – igaz, meglehetősen fontos - része, ahol egyre több Orbánnak hálás ember dönt az Orbán által vezetett kormány és az Orbán által uralt magyar parlament alkotmányos működéséről.
Pedig az Alkotmánybíróság egyik legfontosabb feladata pont az lenne, hogy a jogállami jellegű alkotmány vívmányait megóvja a többségi jogalkotó esetleges önkényével szemben. Erre viszont az elmúlt tíz évben nem sok példát láttunk.
Handó Tünde alkotmánybíróvá történő kinevezése nem abban volt unikális, hogy kvázi zsoldként használja Orbán az alkotmánybírói tisztséget, hanem azért, mert azzal, hogy egy ennyire - éppen a jogállamiság elleni támadásai és ténykedései miatt – gyűlölt személyt nevezett ki és így még az eddigi látszatra sem adott.
Az Orbán-kormány egyik ilyen, már említett, a jogállamiság leépítését szolgáló döntése volt azon kormányrendelet, amely előírja, hogy a minisztériumok és hivatalok csak jelentős pénzösszegért kötelesek kiadni a közérdekű adatokat az ezt igénylő állampolgároknak.
Az Alkotmánybíróság pedig a napokban azzal borzolta a kedélyeket, hogy elutasította Hadházy Ákos és 58 országgyűlési képviselő azon beadványát, amelyben kifogásolták és eltúlzottnak nevezték a a közérdekű adatok kiadásáért felszámított - a 301/2016-os kormányrendelet alapján megállapított - 4400 forintos óradíjat. Mivel maga az Alkotmánybíróság is ebbe a körbe tartozik, így tulajdonképpen, ők maguk dönthettek arról, hogy ők saját maguk jogosan számolnak fel 4400 forintos óradíjat a közérdekű adatok igényléséért. Ez alkotmányjogi szempontból nyilvánvalóan abszurd: teljesen rendben van az, hogy pénzt kérek valamiért.