Eb-selejtező: Megint lejátszották nekünk a „Nélkületek” című dalt, talán már csak Orbán nem hallja

Vajon Rossi üzenete eljut a miniszterelnök tudatáig?

Tegnap este újra beárazták a magyar focit, Wales ellen esélye sem volt hazánk legjobbjainak. Meglepetés? Nem az. Maradt a szokásos matekozás, reménykedés, hiszen a pótselejtezőn még kijuthatunk az Európa Bajnokságra...

Mindenkinek fel kell fognia Magyarországon, hogy képességbeli hiányok vannak, ezt egyértelműen ki kell emelnem.

- mondta a tegnapi kudarc után Marco Rossi, a válogatott szövetségi kapitánya, a hangsúly pedig a mindenkinek szón van.

Nagyjából ezzel a mondattal, púder nélkül össze is lehetne foglalni a magyar futball helyzetét. Ennyi. Pont. 30 éve elég lenne ennyit megértenie mindenkinek. De miért csak akkor hangoztatjuk ezt, amikor nem sikerül egy mérkőzés? Miért csak akkor mondjuk ki, amikor eldől, hogy a selejtezőcsoportunkban a 4. helyen végzünk úgy, hogy a szlovákok oda-vissza megvernek minket, az azerieket pedig csak brutális bírói hiba segítségével vagyunk képesek felülmúlni?

A tar olasz szavaiban ott van a kulcs, „képességbeli hiányok vannak”. Hiányzik az alap, a szakmaiság, a képzettség, a megfelelő mentalitás, a kellő tudatosság játékostól kezdve, edzőn át a szövetségig minden szinten (tisztelet a kivételnek). A magyar klubok elvétve foglalkoztatnak fiatalokat, nemzetközi szinten pedig alig akad olyan játékosunk, aki legalább közepesen erősnek mondható.

Ami van, az a stadion. Kicsi, nagy, többnyire ürességtől kongó, de minden esetben brutális közpénzmilliárdokat felemésztő. Tulajdonképpen az egész magyar labdarúgás körül csak az van rendben, amihez ennek a megalomán, 2-3 labdát nyelt pocakosnak nincs köze. A szurkolás.

Az az igazság Viktor, hogy - ahogyan arra egyre többen kezdenek rájönni ebben az országban - nem csak az egészségügy, az oktatás és sorolhatnánk a már unalomig ismételt területeket, hanem ez is sokkal jobb lenne nélküled.