Radnóti Miklós feleségét többször megerőszakolták a szovjet katonák
A második világháború megbocsáthatatlan borzalmai közé tartozott a nők szexuális kizsákmányolása is. Ezt a témát helyezi középpontba Kunt Gergely társadalomtörténész Kipontozva… című kötetében, amely 2019-ben jelent meg az Osiris kiadó gondozásában.
A könyv középpontjában három második világháborús napló áll, amelyeket a szerző elsősorban nyelvi és pszichológiai szempontok szerint vizsgál. A poszttraumás szövegek egyikének szerzője Gyarmati Fanni, - Radnóti Miklós felesége - aki a zsidóüldözés alól frissen felszabadulva még próbált hinni a Szovjetunió és a kommunizmus mítoszában. Ő is, és a tőle eltérő módon a szovjet katonáktól rettegő másik két – a kötetben bemutatott kortársa is - a nemi erőszak borzalommal teljes tapasztalatával kényszerültek tovább élni, amit elsősorban a megszálló szovjet seregek katonái követtek el. A szexuális kizsákmányolás elleni védekezés különféle eszközeiről vall Gyarmati Fanni naplójában. A nők számára a fizikai védekezés többször is kudarcot jelentett, sőt további megpróbáltatásokhoz vezetett.
Gyarmati Fanni arra is visszaemlékezett, hogy a szexuális erőszaktételt többször sikerült verbális eszközökkel kivédenie. Ha nemi erőszakot akartak tenni rajta, akkor hazugságokkal próbált megmenekülni, például úgy, hogy szifiliszesnek vallotta magát. Nem mellesleg a szovjet hordák által elkövetett nemi erőszak tömeges jellegét plasztikusan bizonyítja, hogy a világháborút követően több tízezer magyar nő betegedett meg a vérbaj - Magyarországon és Európában mindaddig ismeretlen - eurázsiai változatával.
Radnóti felesége többféle stratégiát is alkalmazott, csakhogy valamiféle módon hatni tudjon a szovjet katonákra, azonban legtöbb esetben ezek teljesen haszontalannak bizonyultak. Sokszor hangsúlyozta, hogy üldözött zsidó, azonban a zsidókra, mint szenvedő csoportra való utalás az orosz katonákból nem váltott ki részvétet, így megkétszereződött Gyarmati Fanniban a szenvedő csoporthoz való tartozás iszonyatos tapasztalata.
A szovjet megszálló csapatok katonái elől való bujkálás, valamint az üldözöttség, kiszolgáltatottság és védtelenség érzése teljességgel felőrölte a legtöbb nő idegrendszerét. Míg Gyarmati Fanni próbált hinni és bízni férje hazatérésében, megmenekülésében, addig a kötetben bemutatott másik két nő közül a 22 éves, mélyen vallásos, római katolikus Bicskey Erzsébet rendkívül súlyos poszttraumás állapotba került. A kötet szerzője külön kitér a római katolikus vallást gyakorló fiatal lányok szexuális erőszaktételének tragikus következményeire, hiszen az említett csoportba tartozó nők nem ritkán követtek el öngyilkosságot a trauma feldolgozhatatlansága miatt. Stigmatizáció, bűnösség-tudat, fizikai-és pszichés megsebzettség, a nemi élet későbbi teljes elutasítása, ön-és férfigyűlölet érzése határozta meg a legtöbb nemi erőszakot elszenvedett nő gondolat- és lelkivilágát.
Hogyan lehet ilyen tapasztalatokkal együtt élni? A felejtésnek és a feldolgozásnak milyen eszközei vannak? - Többek között ezek a kérdések is felmerülnek az olvasóban a kötetben szereplő naplóbejegyzéseket és értelmezéseket olvasva. A könyvben bemutatott harmadik napló a 36 éves, unitárius Bodó Rózától származik, aki megerőszakolását követően a magyar csapatokkal menekült a Harmadik Birodalom felé és 1945 áprilisában amerikai megszállási zónába került Bajorországban. Az ő naplójában elsősorban a menekülttáborokban élő nők túlélési stratégiáiról, nemi kiszolgáltatottságáról olvashatunk.
Az emberiség életében az nyilván nem új dolog, hogy - vae victis alapon - az állati ösztönök, barbár brutalitás jellemezte a háborús és az azt követő "békés" hétköznapokat is. Az, hogy a legtöbb szovjet katona kíméletlen, kegyetlen és embertelen módon közelített a magyar nőkhöz, az már korábbi kutatásokból is világossá válhatott az utókor számára. Ezek a naplók azonban a szubjektív tapasztalás „elbeszélhetetlenségének” érzését is felerősítik, és kifejezik az indokolatlan önváddal teljes áldozattá válás kálváriáját, amelynek feldolgozásában nem nyújtott segítséget a társadalom. „Megcsúfolt liliomom”, „karácsonyfa helyett sötét pince”, csakhogy a kötetben szereplő mélyen vallásos Bicskey Erzsébet eufemisztikus megfogalmazásait idézzük.
A borzalommal teljes második világháború temetetlen emlékeinek feltárása még a 21. században is aktuális. A Kipontozva… című kötet egy újabb kísérlet a sokszor „kipontozott” múlt ködbe vesző, bűnös valóságának megismeréséhez.
(A cikk első változata 2019.12.04-én jelent meg.)