Szájer József a magyar nép szolgaságát évszázadokon át bebetonozó Aranybullát méltatta!

Hurrá! Ja, nem! Pont ez a különbség: mi inkább az Áprilisi Törvényekre vagyunk büszkék.

Szájer József, aki gyakorlatilag egész eddig életében politikus volt és semmi másból nem élt, mint közpénzből, most a semmirekellősége mellett, azt is bebizonyította, hogy egyáltalán nem ért a történelemhez vagy talán az újarisztokrácia tagjaként picit másképpen értelmezi azt, mint a magyar emberek mondjuk 90 százaléka. Persze azt eddig is sejtettük, hogy Szájernek az átlagtól, az úgynevezett "normálistól" sok mindenben eltér az ízlése és aberrált gondolkodása. Voltak már erre utaló pletykák és jelek. Több is. Sok is. No, meg ott van Handó Tünci. De hagyjuk is... Viszont azt nyilván nem akarjuk elhinni, hogy szegény - a jogi egyetem elvégzése után - még annyira sincs képben, mint egy átlag magyar gimnazista, akinek feltehetően a mindenki által ismert évszám, 1222 után egyből eszébe jut az Aranybulla hallatán, hogy az évszázadokon keresztül jelentett a saját népét ezerszer eláruló és rabságban tartó, a gyermekeket öregségükig röghöz kötő, dekadens és nemzetközi összehasonlításban félelmetesen műveletlen és tudatlan magyar nemesség számára jogi hivatkozási alapot, és biztosította annak "kiváltságnak" nevezett túlhatalmát a lakosság kilencven százalékával szemben.

Szegény Szájer József nem tudja, hogy feltehetően ő - bár ő most is Orbán familiárisa -, hogy az ország jelentős része - értsd 10 magyarból minimum 9 honfitársunk - még ma is maximum kussoló jobbágy lehetne, aki fölött - családtagjaihoz hasonlóan - a saját földesura ítélkezik kényére-kedvére, s akinek a szabadsága és élete az Aranybulla szerint körülbelül annyit ér, mint az egykor a falu szélén található gémeskút kuruttyoló varangyos békájának élete. Éppen az Aranybulla volt az, amely szinte kiadása után néhány éven belül elvesztette a magyar társadalomfejlődés szempontjából pozitívnak tekinthető indíciumait és amely - a nyugati államok polgári fejlődésével szemben – konzerválta és megrekesztette a magyar társadalom minden organikus fejlődési lehetőségét a provinciális és feudális, rabszolgaságtól bűzlő posványban, bebetonozva ezzel egy az ország vezetésére totálisan alkalmatlan, ennek ellenére származási alapon folyamatosan hatalomban maradt, a hazáját és népét saját érdekei ellenében ezerszer eláruló, magát „nemességnek” nevező réteg országlását.

Szájer József nem az első magyar reformországgyűlést, nem az Áprilisi Törvényeket, nem az Eötvös József-féle emancipációs vagy nemzetiségi törvényt és nem a nők számára elsőként választójogot biztosító 1918. évi első néptörvényt hozta fel példának, Szájer József az Aranybullával példálózik. Nem véletlenül. A jogász végzettségű Szájer - akinek felesége, Handó Tünde most a magyar bíróságok függetlenségének kudarcos felszámolási kísérlete után alkotmánybíró lett, s akinek gyermeke is külföldi egyetemre jár - éppen az Aranybullához hasonló újarisztokrácia orbáni hatalmát építi. Azt amely erőműveket, balatoni strandokat, kastélyokat, kúriákat, sokhektáros földeket vásárol meg saját magától. Miért magától? Mert ugyanis az árat meghatározó eladó is az állam, amelyek élén Orbán Viktor kormányfőként áll; de a vásárló is ugyanaz, hiszen vevőként a strómanokon keresztül mindent megszerző Orbán-család és familiárisai állnak.

Szájer József jól tudja, hogy az Aranybulla az ország egykori - minden tudásbeli, rátermettségi és tehetségi kiválasztódást nélkülöző - urainak jelentett csak szabadságot, tízből kilenc embert viszont szolgaságban tartott több, mint 600 azaz hatszáz (!) éven keresztül. Ahogy most is azt szeretnék a fideszesek, azonban ennek most sokkal hamarabb és sokkal csúnyább vége lesz…

Érdemes belegondolni, hogy kimegy az ember az utcára és 10 emberből 9 ember szolga: ez volt az Aranybulla és ez a Fidesz.

Arról pedig kár is értekezni, hogy Szájer állításával ellentétben a valóság az, hogy az Aranybulla 1222.évi kiadását, több hasonló nyugati uralkodó nyilatkozata megelőzte, példaként Földnélküli János 1215. évi Magna Charta Libertatuma...