Amikor Bayer Zsóti píszí újságíróként még „színes bőrű diákok” megverése miatt aggódott a Népszabiban...
"Hol van már a tavalyi hó" - mondanánk, pedig bizony-bizony volt olyan is, amikor Bayer Zsolt nem csak uszított, sőt kifejezetten politikai korrektségre törekedett. Például akkor, amikor 1992 nyarán egy zaire-i és jemeni diplomatát csúnyán helybenhagytak Budapesten. A feltehetően napjainkban már a Békemenetben masírozó egykori elkövetők nem tudhatták, hogy néhány évtized múlva az őket „csordának” nevező ultraliberális és nagyon PC (political correctness) „újságíró” lesz az egyik vezérük.
"Love is love" - jut eszembe a jól ismert kampányszlogen e cikk főképét, a Bayert és Orbánt ábrázoló fotót nézegetve. Vajon melyikük, melyik... Ez a fénykép még a Soros köpönyegéből nem is olyan régen kibújó Orbán Viktort és az ultraliberális újságíró hírében álló Bayer Zsoltot ábrázolja. De olvassák csak a Népszabadságban 1992 augusztusában megjelent Diplomaták és a frakk címmel megjelent Bayer Zsóti írás egyik részletét:
Az áldozatok diplomata volta kizárólag az ügy utóéletében fontos. Mert két diplomatát mégsem lehet a parlamenti bizottság előtt ismételten megalázni. Ahogy ez megesett júniusban, amikor a Martin Luther King Egyesület képviseletében színes bőrű diákok járultak az emberi jogi és a külügyi bizottság elé, hogy elpanaszolják sérelmeiket. Akkor tekintetes Csóti György úr páratlan tehetséggel érzett rá, miképpen lehet végképp elmérgesíteni a helyzetet. Az összevert diákokat kioktatta, hogy az egész ügy bagatell, szükségtelen vele parlamenti szinten foglalkozni. A köztársasági elnököt sem kímélte, kijelentvén, hogy hiba volt Göncz Árpád részéről a magyar nép nevében bocsánatot kérni. Remek stílusérzékkel következetesen négereknek titulálta a megjelenteket, pedig nem kell külügyi bizottsági alelnöknek lenni ahhoz, hogy az ember tudja, ez az érintettek számára sértés. E remek nyitányt akkor Pap András fokozta, aki a megjelentek öltözködésével volt elfoglalva (brávó!), Fodor András Attila pedig kifejtette, hogy ő élt Afrikában, ahol előfordult, hogy korlátozták a fehér embert szabad mozgásában, sőt lelőtték őket, de „mégis napirendre tértünk a dolog felett”.
Világos. Ha Afrikában a négerek lődöznek ránk, akkor mi itten Pesten összeverjük őket, az jól van.
Nincs jól.
Én nem akarok napirendre térni a cigányverő rendőrök, a fehér embert verő négerek és a négert verő fehérek felett. Semmiféle verés felett nem vagyok hajlandó napirendre térni.
Mert hát abban biztos egyetértünk, hogy Sütő András kiütött szeme világa felett sem térhetünk napirendre. Csakhogy ehhez a fekete bőrű diákok megverésén is fel kell háborodni, azt sem szabad „bagatell ügyként” a szőnyeg alá söpörni.
Mert - s ezen ostobaság felháborodni - Sütő András szeme világa absztrakt szinten semmivel sem ér többet, mint a legutolsó harlemi gettólakó „nigger” szeme világa. Aki ezt nem így látja, annak semmi erkölcsi alapja nincs a magyarellenes pogromokon felháborodni.
Jut eszembe, milyen csodálatos lett volna, ha Sütő Andrásért egy román politikus az egész román nép nevében bocsánatot kér tőlünk! Csóti György biztos nem háborodott volna fel, hogy a román népet összekeverik a furkósbotra kapott hodáki parasztokkal. Ezért én bocsánatot kérek a magyarok nevében a jemeni és a zaire-i fekete bőrűektől, nehogy azt higgyék véletlenül, hogy „napirendre tértem” felettük. Nehogy azt találják gondolni, hogy nekem nem fájt az ütleg.
A csordába verődött emberszabásúakon kívül mindenki nevében bocsánatot kérek.
Csóti György pedig, remélem, vállon veregeti majd a két diplomatát is, és elmagyarázza nekik, hogy ez az egész dolog szóra sem érdemes. A háttérben pedig Pap András szúrós szemmel figyeli, van-e az érintetteken frakk...
- írta felháborodva Zsóti, a Fidesz 5-ös számú tagkönyvének birtokosa.