Schilling Árpád Orbán pártjáról: Vajon miért nem nevezhető EU-s pénzen meggazdagodott kokainbárók kuplerájának?
A 24.hu, az Átlátszó, valamint a Direkt36 újságíróihoz hasonlóan bennünket sem láttak vendégül a tegnapi Orbáninfón. Nyilván azért nem, mert ha mi ott lettünk volna, akkor a Schilling Árpád által a független médiának címzett nyílt levelében megfogalmazott kérdésekhez hasonlókat tettünk volna fel Európa legmagasabb tisztségét betöltő tolvajának.
Meggyőződésünk, hogy Magyarország - Orbán közel 10 éves kormányzása alatt - a világ egyik legsötétebb kleptokráciájává vált, amelynek élén egy öltönybe és nyakkendőbe bujtatott köztörvényes, kleptomániás bűnöző és népes családja áll. Ez a gazember pedig évente egyszer merészkedik az egyébként gondosan megszűrt sajtó elé, ahol előre megkomponált válaszokkal, gondosan megszerkesztett beszédpanelekkel manipulálja és veszi hülyére a magyar embereket. Schilling Árpádnak pedig igaza van, hiányérzetével nem maradt egyedül: legalább egy évben egyszer sarokba kellett volna szorítani a magyar maffiakormány fejét. Például az alábbi nyílt levélben megfogalmazott, illetve azokhoz hasonló kérdésekkel:
Tisztelt Nem Lakáj Média!
(Nem lakáj, mert állami támogatásokért cserébe NEM pártpropagandát terjesztő, álhírgyártó, az újságírás valamikori(!) írott és íratlan szabályait rendre felrúgó, hazudozó, uszító, ízléstelen, erkölcstelen, önérdekű és ezért seggnyaló, végső soron gyáva és hazafiatlan.)
Bár sokan leírták, hogy ez egy háromórás menet volt, amely során sikerült lefárasztani Magyarország miniszterelnökét, nekem mégis maradt hiányérzetem. Értehetetlen számomra, miért nem hangzott el például az, hogy…
Miniszterelnök úr, amennyiben megáll az állítás, miszerint egy fővárosi színház az illető kirúgása után is nevezhető „zaklatószínháznak”, akkor a Fidesz Borkai Zsolt eltávolítása után vajon miért nem nevezhető EU-s pénzen meggazdagodott kokainbárók kuplerájának?
Miniszterelnök úr, Ön szerint is helyénvaló, hogy egy önmagát konzervatívnak nevező kormány szócsöveként működő televíziók, sajtótermékek, online felületek, és a kormánypártot képviselő hivatalosságok és véleményvezérek rendre hamis hírekkel és állításokkal árasztják el a nyilvánosságot, vezetik félre tudatosan a választópolgárokat, járatnak le köztiszteletben álló személyeket, sőt, attól sem riadnak vissza, hogy prostituáltaknak nevezzenek fiatalkorú diákokat?
Miniszterelnök úr, mivel magyarázza azt, hogy annak ellenére, hogy személyesen tett ígéretet a fellendülésre, és ennek megfelelően közpénz-milliárdokat költött rá, a magyar futball nemhogy jobban teljesítene, de a józan észnek teljesen ellentmondva minden korábbi eredményt alulmúlva kullog azon szomszédos országok után, amelyek sokkal kevesebb közpénzt költöttek ugyanerre a célra? Hogyan lehetséges, hogy korábbi állításaival ellentétben még a saját akadémiája sem képes kitermelni egyetlen nemzetközi szinten is elismert tehetséget? Meddig szándékozik fenntartani ezt a teljességgel haszontalan és hatástalan pénzszórást? Hajlandó végre belátni, hogy személye szórakozására használja egy nemzet vagyonát?
Miniszterelnök úr, amikor azt ígéri, hogy rendbe fognak hozni minden olyan kór-, és várótermet, amelyet eddig hagytak lepusztulni, akkor mit ígér azzal kapcsolatban, hogy 25 ezer ápoló hiányzik a hazai egészségügyből? És mit gondol, hogyan lehet majd visszacsábítani a közellátásba azoknak az orvosoknak a százait, akik a nem megfelelő eszközállomány és bérezés következtében hagyták el az állami egészségügyet?
Miniszterelnök úr, nem gondolja, hogy igazságtalan, hogy miközben a kormány tagjai fizetős magániskolákba járatják a gyermekeiket, a Kásler Miklós vezette minisztérium Wass Alberttel meg nemzeti honderűvel tömi azoknak a magyar gyerekeknek a fejét, akik nem voltak annyira szerencsések, hogy egy Fidesz-kádernek a családjába születtek? Mit gondol az oktatásban megvalósuló pozitív és negatív diszkriminációról? Ön Svájcba járatta a gyerekét, miközben a gyöngyöspatai roma diákoknak nem járt az osztálykirándulás. Nem szégyelli magát ezért az igazságtalanságért, ami az ön által kormányzott országban rendre megvalósul? Önt nem zavarja, hogy hülyül a nemzete?
Miniszterelnök úr, amikor azt mondja, hogy hosszúra nyúlt a kampány, és most már tényleg kormányozni fog, akkor azt állítja, hogy 2018 áprilisa után most jutott először eszébe, hogy törődnie kellene azokkal a kérdésekkel, amelyek a magyar embereket valójában foglalkoztatják? Lehetséges, hogy azt állítja: az elmúlt másfél évben tulajdonképpen kampányolt a kampány után? Ön négy év kormányzásból kettőt szán arra, hogy ellenfeleiből és ellenfelei szavazóiból ellenséget gyártson, és kettőt arra, hogy a magyar emberek életét jobbá tegye? Nem gondolt még arra, hogy ha már ez az igazság, akkor kormányfőként(!) illene a fizetését is megfeleznie?
Miniszterelnök úr, amikor azt sugallja, hogy ha nem a Néppárt, akkor valami keresztény pártszövetség elképzelhető, akkor pontosan mit ért kereszténységen? Meg tudna nevezni három alapvető keresztény értéket, amelyek pozitív hatással vannak minden ember életére? Ön miben követi Jézus Krisztust, ha már úton-útfélen rá hivatkozik?
Kedves Nem Kormánybarát Média! Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok sajtómunkás, nem vagyok szakember, kutyaütő szájkaratebajnok vagyok, és éppen ezért egy rakás ténnyel és alapvetéssel nem vagyok tisztában. Ezzel együtt, vagy éppen ezért kérdem tőletek, hogy miért ez a kedvesen semmitmondó, megilletődötten udvarias, kényelmesen kiszámítható társasjáték? Ti vagytok a nép füle, szeme és szája. Titeket olvasunk, tőletek tájékozódunk, ha úgytetszik tanulunk. Viselkedésetek, kiállásotok testesíti meg a demokráciát (amelyet kizárólag már csak általatok élhetünk át, ha egyáltalán). Miért ne lehetne keményen nekimenni az ország miniszterelnökének, aki ráadásul odáig merészkedik, hogy egy évben csak egyszer hajlandó valódi kérdésekkel találkozni? Egész évben csak olyan kérdéseket hall, amelyeket maga tesz fel önnön magának, hogy hangosan, a nyilvánosság terében filózgasson (mert filozófiának nevezni azt, amit ő művel, nagy merészség volna).
A kormányfő kedélyes és sekélyes, de mindenekelőtt alpári stílusa épp annyira leplezi le azt a szellemiséget, amit ő és holdudvara képvisel, mint azt a szervilizmust, ami sajnos titeket is magába szippantott. Aki mindezen mosolyog vagy a sarokban viccelődik, az éppúgy felelős a „trumpista” színvonaltalanságért, mint az, aki mindezt előállította.
Rettenetes állapot – sokadik vagyok, aki ezt leírja –, de oka sajnos mi vagyunk, illetve jelen helyzetben ti, kedves sajtómunkások, akik még ugyan adtok magatokra, de mintha nem eléggé. Kellő erkölcsi tartással és következetességgel miért is ne lehetne felhívni az ország – közpénzből saját bevallása szerint is boldogan eléldegélő – első emberének figyelmét a pozíciójából következő felelősségre és komolyságra?
Országunk lelki és szellemi nyomorának legfőbb oka az, hogy valahogy mégiscsak komfortos ez így. Elkéne némi felelősségteljes szigorúság, mielőtt végleg elnyel minket a „nesze picsám láss vásárt” hurráoptimizmusa. Maradva olvasótok, tisztelettel!