Gulyás Gergely posztolt egy gyönyörű Juhász Gyula verset, bár ne tette volna…
Ugyanis csúnyán lyukra futtatta az oldalán lebzselő egybites nyallereket.
Gulyás Gergely ugyanis név és cím nélkül tette közzé Juhász Gyula Nagyváradról szóló költeményét, melyben a nehéz sorsú költő mélabúsan andalgó nosztalgiával gondol vissza nagyváradi éveire. Érettségivel rendelkező olvasóink talán tanulmányaikból emlékeznek még rá, hogy a szegedi költő tanárként tanított a nagyváradi premontrei gimnáziumban, de itt lett tagja A Holnap című antológiát kiadó költői mozgalomnak is, sőt Váradon lett halálosan szerelmes a Szigligeti Színház színésznőjébe, Sárvári Annába, a magyar irodalom talán legszebb szerelmi költeményeit jelentő Anna-versek szőke múzsájába.
Egy-egy ilyen politikusi Facebook-posztnál szinte azonnal megjelennek a nyallerek, akik általában csillapíthatatlan kényszert éreznek, hogy reagáljanak. Most azonban csúnyán lyukra futottak, ugyanis Juhász Gyula versére azt hitték, hogy Ady Endréé, csak mert szerepel benne a költőfejedelem neve.
No, de mindegy… Mondjuk így hétfő reggeli szembenézésnek mi felelhetne meg jobban, mint az, hogy rávilágítsunk a mindenhol jelenlévő szolgalelkű seggnyalókra.
Mindenesetre a mindig könnyed hangvételű #stampedli rovatunkban Önök is megérdemlik, hogy egy kis Juhász Gyulát olvassanak, hátha szebben indul a hetük. Egyébként annak a Juhász Gyulának a versét, akit az Orbán által agyonhájpolt Horthy-korszakban nemcsak megvertek és elkergettek Szegedről, de még a nyugdíját is megvonták, csupán azért, mert nem hódolt be az akkori rezsim közéleti elvárásainak, illetve politikai nézeteinek. Végül mindegy is, hiszen ki a fene emlékszik már azokra az „urakra”, akik akkoriban fújták a passzátszelet… Juhász Gyula nevét meg ezernyi utcanév, sétány és tér viseli, és a magyar kultúrának olyan Ő, mint amilyen megsebzett szívének volt a ma már csak a szerelmes verseiből ismert Anna: örök.
Juhász Gyula: Nagyvárad
A kőrösmenti Párizs régi fénye
Felém ragyog az emlék rőt ködén,
Egy ifjúság reménye és regénye
Ott álmodik a szőlőhegy tövén.
A szőlőhegy tövén a régi kocsma,
A piros abrosz és piros borok,
Fiatalságunk bátor indulója,
Fölöttetek fekete gyász borong.
Redakciónk, ahonnan sírva, zengve
Világnak indult ifjú Ady Endre,
Rozoga asztal, most ki írja sorsát,
Ki virraszt most melletted régi asztal,
Hogy megterülj csodával és malaszttal,
Dallal, mitől fölzengjen Magyarország!
Csak meg ne dorgálják Gulyást a kultúrharcos párttársai, amiért egy ilyen vörösszívű poéta rímeit tette közzé; ugyanis számukra, ha emlékezetünk nem csal, már Ady Endre is sem elég magyar...