Orbán ellenzéki frakciója: Fogott emberek, fideszes ügynökök!
„Akkor most beszéljünk a hüvelygombáról!” – jut eszembe az egykor meghökkentést okozó reklámszlogen. Ugyanis a politikában egy picit ilyen pironkodtató annak a kényes témának a feszegetése is, ami egyébként nyilvánvaló, mégpedig az, hogy az ellenzéki padsorokban ülnek olyan emberek, akiket a Fidesz zsarolással arra kényszerít vagy komoly összegekkel arra vesz rá, hogy szállítsanak a kormánypártnak ilyen-olyan információkat, dezinformáljanak a saját pártjukon belül, képviseljenek vagy belülről támadjanak valamilyen politikai álláspontot és nem utolsósorban, hogy szándékosan ügyek, személyek, illetve akármilyen módon osszák meg a saját politikai közösségüket: a cikkben a fogott emberekről, fideszes ügynökökről lesz szó.
A jelenben tényleg mindig nehéz erről beszélni, pedig számtalan történelmi példa alapján ismerjük a szalámizás névre keresztelt hatalmi módszert. Itt elsősorban most nem Rákosi kriptokommunistáira gondolok, akik a szalámitaktika főszereplőiként belülről züllesztették szét a kisgazdákat, a szociáldemokratákat, a Nemzeti Parasztpártot és a többit; hanem Orbánra, aki ugyanígy tett a rendszerváltás után a kisgazdákkal, a Magyar Demokrata Fórummal, illetve a kereszténydemokratákkal és így tovább. Csak meg kell nézni, hogy ezen pártok egykori politikusai közül ki lebzsel most a parlamentben kormánypárti képviselőként vagy dőzsöl éppenséggel valamilyen magas állami pozícióba dugva és már tudjuk is, hogy kik voltak a Fidesz ügynökei az említett és érintett pártokban...
A parlament folyosóin számtalan történet kering arról, hogy Orbán hogyan és mivel zsarolt, illetve "vásárolt meg kilóra" jellemtelen és elvtelen politikusokat, akiket vezetőszerepbe segített a saját pártjukban, majd ezen cinkosainak - hívhatnánk őket akár kriptofideszeseknek is - szánta azt a szerepet, hogy vagy - általában valamelyik sorsfordító választás előtt - összeboruljanak a Fidesszel vagy felszámolják saját pártjukat, utolsóként lekapcsolják a villanyt és végül beüljenek az Orbán által zsoldként ígért, illetve „szolgálataikért” cserébe adományozott, „jól megérdemelt” zsíros pozícióikba. Nos, ma már egyértelműen látszik, hogy ezek a történetek nem a képzelet szüleményei. Sőt!
Arról azonban kevesebb szó esik, hogy az Orbán vezette Fidesz ma is - igen például most 2020 januárjában is! - számos képviselőt, fontos háttéremberként tevékenykedő politikust tart a markában és bábként rángatja őket. Vannak, akiket különböző Borkaihoz hasonló botrányos felvételekkel, vannak olyanok, akiket gyermekeikkel, illetve a családtagjaikkal tartanak sakkban, esetleg elkövetett, de szándékosan le nem leplezett bűncselekményekkel zsarolnak, valamint sokakat pedig tényleg egyszerűen megvásárolnak, bevesznek „pártokon és ciklusokon átívelő” bulikba.
Az MSZP egyes politikusainak mozgásán tényleg csak a politikailag tájékozatlan emberek nem látják, hogy kiknek az érdekében cselekednek. Az LMP-n belül is jól látszanak ezek a mozgások, elég csak arra utalnunk, hogy az ellenzéki párt egyes vezetői a kormánypárt egyik emblematikus figurájával egyeztettek fontos belpolitikai kérdésekről. Talán a Thürmer-féle Munkáspárt a legszánalmasabb, legfilléresebb mind közül, amelynek egyik vezetője - ráadásul a pártvezető közeli rokonaként- kormánypárti propagandistaként dolgozik az orbánista lakájmédiában. De feltételezhetően egyetlen magyar párt sem képez kivételt: ne legyenek kétségeink, minden pártban vannak fideszes ügynökök. A kérdés sokkal inkább az, hogy az említett árulók - hiszen minden túlzás nélkül nevezhetjük őket így! - a párthierarchia mely szintjén helyezkednek el.
A Jobbik éppen azért lett kemény dió a Fidesz számára, mert a Toroczkai-féle csoportosulás nem tudta átvenni, magához ragadni a hatalmat. Mindamellett - a pártvezetés minden igyekezete ellenére - maradhattak árulók a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező ellenzéki pártban is, akik - feltehetően a Fidesz utasítására és segítségével - minden tisztújításon próbálták alakítani az eredményeket, vagy legalábbis mozgatni a szálakat.
A képlet persze sokváltozós, aki ma még megvesztegethetetlen ellenzéki, az egy zsarolással, fenyegetéssel könnyen átfordítható, s holnap már a Fidesz ügynökeként sertepertél. Aki ma még „harcostárs”, az egy mozdulattal átfordítható, s folyamatosan konspiráló kormánypárti ügynök lesz. Ezek a mozgások olykor világosan látszanak a magyar közéletben. A politika belterjes világában sokszor konkrétan tudják bizonyos emberekről, hogy mivel fogják őket a kormánypártok - mondjuk így, ilyen szépen! - „szürke eminenciásai”.
És igen, a laikusok ilyenkor jogosan teszik fel a kérdést: akkor miért nem hagyja ott a zsarolt politikus a politikát?
Nos, ennek az egzisztenciális okokon kívül, több oka is lehet: egyrészről azért, mert ahhoz gerinc, tisztesség és bátorság kell, másrészről azért, mert a zsarolásnak sokszor része, hogy kifejezetten megtiltják az illetőnek, hogy „elsétálhasson”, sőt konkrétan pozícionálnia kell magát és a hatalom segít is neki az előrejutásban. Hiszen minél magasabb tisztséget visel, annál többet tud az ellenfél táborán belül ártani. Innen ered a magyar politikában az a mondás, miszerint „Orbán rendszerében csak az juthat magasra, aki valamivel zsarolható”.
Sokan beszélnek arról például, hogy a Jakab Péter vezette elnökség fölényes hétvégi győzelme éppen ezért volt ilyen húsba vágó a Fidesz számára, mert immáron másodjára is alulmaradt az ellenzéki párt vezetésének megszerzéséért szinte bármire képes hatalom a tisztességes, valóban ellenzéki politikusok elleni küzdelemben.
Ez azonban csak egy üdítő kivétel, ugyanis igenis létezik Orbán "ellenzéki frakciója", amelynek tagjai fogott emberekből "beszervezett" fideszes ügynökök. Az már tényleg csak mellékes, hogy egyébként mérhetetlenül szaremberek...