Ez történhet az EU-val a Brexit után
„A Brexit utáni EU jövője” címmel vendégkommentárt írt a Die Presse osztrák lapba Teplán István társadalomtudós, a CEU alapítója és korábbi rektorhelyettese.
2020 és a Brexit előtérbe fogja helyezni olyan reformok szükségességét az Európai Unióban, amelyek már régen esedékesek és elkerülhetetlenek az EU fennmaradása érdekében – írja Teplán István, aki szerint a britek távozásával a német-francia „gőzhenger” be fog indulni és szorosabbra fogja majd az EU gyeplőjét.
A társadalomtudós továbbá rámutatott, hogy hosszú távon az euróövezetből való kimaradás az EU-ból való kimaradást fogja jelenteni.
Az euró fennmaradásának is vannak feltételei. Elég itt Alexander Lámfalussyra, az euró „atyjára” hivatkozni, aki idejekorán felhívta a figyelmet arra, hogy ha a monetáris unió nem párosul egy fiskális unióval, pusztán az ECB a monetáris politika eszközeivel nem lesz képes kezelni a válságokat és végül is állandósuló krízisre lesz ítélve, ezért nem lesz tartós valuta hosszú távon. Ez azonban olyan reformokat kíván, amelyeket az "illiberális" irányba forduló EU-s országok nehezen fognak elfogadni, hiszen a "saját valuta" a klientúrájuk és végső soron hatalmuk fenntartásának fontos eszköze. Sokan gondolják úgy, hogy az EU fennmaradásának valódi zálogát az intergovernmentális uniótól a föderális európai modell felé való elmozdulás jelenti, ez bizonyos területeken - mint a külpolitika, védelmi politika, pénzpolitika, fejlesztéspolitika, környezetpolitika, munkaerő piac - egészen biztosan igaz – fogalmaz Teplán.
Kitért arra is, hogy az EU geopolitikai struktúráját szintén újra kell gondolni: a Brexit után ugyanis hangsúlyosabb lesz az EU koncentrációja a német-francia tengelyen (Strasbourg-Brüsszel-Luxemburg-Frankfurt). Szerinte ez nehezíteni fogja a periférián elhelyezkedő tagállamok integrálódását, ami táptalajt fog adni a Brüsszel-ellenes érzelmeknek, a Brüsszel-ellenes retorikának és hangulatkeltésnek.
Hogy ez mennyire valóságos, azt jól mutatja Magyarország példája, ahol 2018-as választás egyik fő témája "Brüsszel hatalmának visszaszorítása", "Brüsszel támadásainak visszaverése" volt. Orbán pártja olyan óriásplakátokkal árasztotta el az országot, amelyeken a Brüsszel és az EU vezetői ellenségként voltak ábrázolva. Lehet, hogy a Putyin, Erdogan és Kína európai szálláscsinálójává előlépett Orbán szélsőséges példa, de a veszély valóságos: a válságoknak eleve jobban kitett periféria országokban nagyon könnyen alakulhat ki szélsőséges Brüsszel-ellenes hangulat, amelyet demagóg politikusoknak nagyon könnyű saját céljaikra szítani – írja Teplán István.
Hozzáteszi, hogy az más kérdés, hogy az EU és ezen belül az európai értékek fontos képviselője, az Európai Néppárt meddig tűri soraiban az európai értékeket és egységet aktívan romboló és szélsőségessé vált Orbán-féle Fideszt.
A társadalomtudós azt is megemlíti, hogy egyesek szeretnének egy délkeleti, „második Brüsszelt” Strasbourg helyett. Sokan megfelelőnek tartják erre a Trieszt-Fiume-régiót, ami Dél-, Kelet- és Közép-Európa határán fekszik, összeköti a német, a szláv és a latin kultúrát.
Egy sok nemzetiségű, nagy történelmi hagyományokkal rendelkező tengerparti hely, amely Dél-, Közép-és Kelet-Európa határvonalán fekszik, összeköti a német, a szláv és a latin kultúrát, fontos szárazföldi és tengeri kereskedő útvonalak találkozóhelye évezredek óta. Egy igazi összekötő kapoccsá válhat ez az EU számára a Balkánon és a Mediterrániumon túl Észak-Afrikával és a Közel-Kelettel, ami igen lényeges szempont lehet a jövőre nézve – állítja a CEU-alapító.
Szerinte egy ilyen új, valóságos jelentőséggel bíró EU-s főváros kialakítása nemcsak gesztus lenne az EU periféria országai és az EU csatlakozni vágyó szomszédai, valamint partnerei számára, hanem hosszútávon az EU életképességét és életben maradását szolgálhatja.