"Meg lehet hekkelni ezt a választási rendszert" - Interjú Vágó Gáborral
Vágó Gábor már egészen fiatalon megtapasztalta, mit lehet elérni egy céltudatos közösség aktivista tagjaként. A korábban LMP-s politikus portálunknak elmondta, sosem felejti el, amikor 2006-ban a rendőrök azt ordibálták, hogy mindenkit szétvernek. Interjúnkból kiderül, mit gondol a globalizáció veszteseiről és nyerteseiről, illetve a tömegdemokráciák működéséről. Szóba került Habony Árpád és Finkelstein, valamint az is, hogyan lehetne és kellene meghekkelni a jelenlegi választási rendszert, amit aztán egy jogállami forradalom követhet. Vágó szerint a kormány az emberek lelkét öli meg, és éppen most próbálnak visszarángatni minket egy olyan rendszerbe, amiről Ady már több mint száz évvel ezelőtt keserűen írt. Elhangzott még a régi magyar mondás is, miszerint „ebül szerzett jószág ebül vész el”, ezen kívül egy rajzot is készített olvasóink számára.
Zsúrpubi: Honnan indult Vágó Gábor?
Vágó Gábor: Ágasegyházára – ami egy Kecskemét vonzáskörzetében található község- születtem. A faluszéli tanyasoron laktunk, édesapám ekkor katona volt, aztán amikor a húgom megszületett, beköltöztünk a városba, vagyis Kecskemétre.
ZSPB.: Farkas Attila Márton publicista emlékei szerint édesapád dinnyetermesztő. Vagy nem?
V.G.: Majdnem. Szilvatermesztő, hat hektár szilvása van. Sokáig nagykereskedő volt, de váltott és termelő lett.
ZSPB.: És édesanyád?
V.G.: Ő pénzügyi vonalon dolgozik egy kisvállalkozásnál.
ZSPB.: Közgazdász végzettségű vagy. Honnan az ilyen irányú érdeklődésed?
V.G.: Mindig is érdekelt a társadalom és a gazdaság működése, ezért jelentkeztem közgazdász alapképzésre, de rájöttem, hogy nagyon nem nekem való a függvénytologatás, ezért elmentem inkább politológiára.
ZSPB.: Ajjaj, pedig épp egy függvénnyel kapcsolatos feladatot akartam adni neked…
V.G.: Oké, nem ijedtem meg. Értek hozzá, csak nem szeretem.
ZSPB.: Még az elején tisztáznunk kell a bajusz-kérdést. Emlékszem, amikor még az LMP színeiben politizáltál, megláttalak a tévében, és egyszerre keltettél bennem valami komikus és drámai hatást. Szimbólum lenne?
V.G.: Nem. Már a politikai pályám előtt is volt bajszom.
ZSPB.: Jó, de pont ilyen szépen felfelé pödört?
V.G.: Hát, azért pedrem, hogy csináljak valamit a kezemmel. Amúgy elég furán néz ki, hogyha lefelé hajlik. Akkor olyan, mint egy NDK pornósztárnak. Szóval inkább pödröm.
ZSPB.: Ezzel nehéz lenne vitatkozni. Ahhoz, hogy eljussunk a mostani korrupcióellenes közéleti szerepléseidig, vissza szeretnék menni időben ahhoz a ponthoz, amikor komolyabban érdekelni kezdett a politika, illetve amikor eldöntötted, hogy részt akarsz venni benne. Milyen meghatározó élményeid voltak?
V.G.: Az első ilyen élményem, amikor egy hajnali órában aktivistaként a Zengő megvédésére indultunk postavonattal a kollégiumból, majd feltúráztunk a hegyre, és útját álltuk a munkagépeknek, amik ki akarták vágni a fákat.
ZSPB.: Mi is volt ez a sztori? Kimaradt nekem.
V.G.: NATO lokátort akartak telepíteni a Zengőre, a Mecsek legmagasabb csúcsára. Ezzel a civil ellenállással meg tudtuk akadályozni, hogy elkezdjék a lokátor építését. Szóval rögtön egy sikerélmény volt az első lépés. Nagyon érdekel a klímaváltozás kérdése is. Ezzel kapcsolatban több nemzetközi fórumon és demonstráción részt vettem a húszas éveim elején. Majd pedig a „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” elv alapján egy civil szervezetet hoztunk létre a középiskolai barátaimmal Kecskeméten, VÁKUM néven. Leginkább ifjúsági-kulturális vonalon mozogtunk, volt egy klubunk, sőt weboldalunk is, amely „Helyi érték díjat” is nyert a HVG blogversenyén, tehát színvonalas volt, állandó olvasótárborral. Mini fesztiválokat, kulturális rendezvényeket szerveztünk, de sok konfliktusunk volt a helyi önkormányzattal. Ebből fakadt, hogy később sokan elkezdtünk abból a társaságból politizálni. Mindenki a maga eszmei-ideológiai útján indult el, van, aki azóta az MSZP-ben vagy éppen a Fideszben van. Én meg az LMP egyik alapító tagja lettem.
ZSPB.: Pár hete egy interjúban a következőket mondtad: „Szerintem a gyülekezési jog gyakorlása jóval szabadabb, mint ahogy éreztem 2006-2010 között. Nincs meg az a félsz bennem, mint ami a 2006-os események után volt, amikor rendőrt láttam egy tüntetésen.” Te is az utcán voltál akkoriban?
V.G.: Kint voltam, igen. Mélységesen felháborított, hogy hülyének néz az a miniszterelnök, akire végül is közvetetten az egyik szavazatomat adtam. Annyira dühös voltam, hogy úgy gondoltam, ilyenkor bizony tüntetni kell. Bár én békés tüntető voltam, beleégett a retinámba, ahogy a rendőrök gumibotokkal verik a pajzsukat és azt ordibálják, hogy szétverünk titeket.
ZSPB.: Meg is ütöttek?
V.G.: Engem nem, ettől függetlenül ott volt bennem a félelem.
ZSPB.: Ma már normálisabb a rendőrség fellépése?
V.G.: Igen, szerintem jóval felkészültebbek a különböző demonstrációk biztosítására. Persze, az is igaz, hogy nincsenek kint mostanában balhés elemek. Így nem olyan nehéz a helyzet.
ZSPB.: Tudjuk, hogy a rendőri túlkapásokkal kapcsolatos ügyek úgy lettek kivizsgálva, ahogyan. Ha jól emlékszem, a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás volt az, aki kezébe vette az irányítást és biztosította a sértettek jogi képviseletét. Beszéltél vele anno?
V.G.: Miért beszéltem volna? Velem szemben nem történt jogsértés. A Parlamentben beszélgettünk sokat jobbikosokkal 2006-ról. Amit Bodoky Tamás, a későbbi atlatszo.hu főszerkesztője írt Túlkapások címmel, szépen feltárja, mi történt. Elég abszurd, hogy a történtek után még ki is tüntették a rendőrkapitányt, de hát ez egy ilyen ország. Gyurcsány Ferenccel nekem az az egyik legnagyobb bajom, hogy a mai napig nem kért bocsánatot az akkori mondataiért, illetve az események helyes mederben tartásának elmulasztásáért sem.
ZSPB.: Szinte csodaszámba ment, hogy nemrég kiderült: átment egy kérdésed a Nemzeti Választási Bizottságon. Azóta se támadta meg senki a Kúria előtt?
V.G.: De, megtámadták, a határidő lejárta előtti utolsó pillanatban. Most a Kúriánál pattog a labda, hogy döntsön ebben a kérdésben.
ZSPB.: Mikorra várható az állásfoglalásuk?
V.G.: Kilencven nap áll rendelkezésükre, május 17-től számítva.
ZSPB.: Szándékosan kimaxolhatják majd az időkeretet?
V.G.: Valószínű, de nekünk az a feladatunk, hogy minél gyorsabban cselekedjünk majd, amikor lehet.
ZSPB.: Gondolom, aláírásgyűjtésre csak akkor lesz mód, ha lezárul a jogi hercehurca.
V.G.: Persze, de a felkészülést és a kampányt minél hamarabb meg kell kezdeni. Ennek volt az első állomása a tüntetés Felcsúton.
ZSPB.: A Momentum is rábólintott erre? Csak azért, mert május elején, amikor erről kérdeztek, még a tárgyalások megkezdése előtt voltatok.
V.G.: Igen, sőt, a legaktívabbak voltak a tárgyalókörben, a legnagyobb elszántságot ők mutatták a kampány iránt. Azért is lesz nagyon fontos ez a kampány, mert óhatatlanul ez lesz a választások előtti nagy erőpróba az ellenzéki pártok között. Pestiesen szólva „farokméregetés” lesz: az, hogy ki mennyi aláírást tud összegyűjteni, a szervezet erejét mutatja majd meg. Hiába mond elvi okét rá egy mikropárt, ha nem teszi oda magát és nem rendel hozzá erőforrásokat. A konkrét számokból látjuk majd, kinek, mekkora ereje van, ez pedig befolyásolhatja a 2018-as választói döntéseket is.
ZSPB.: Ha már szóba hoztad a dolgot, beszéljünk a jövő évi választásokról és en bloc a jelenlegi választási rendszer visszásságairól. Gulyás Márton szerint még a 2018-as voksolás előtt ki kellene kényszeríteni egy arányos, igazságos és konszenzuson alapuló, új választójogi törvényt, mivel úgy véli, a mostani keretek között nem győzhető le a Fidesz. Ezzel szemben a Momentum törekvése az, hogy ha a Fidesz 2 millió szavazatot tud begyűjteni, akkor a megoldás, hogy ők 2 millió + 1 szavazatot szereznek.
V.G.: Szerintem mindkét elgondolás túlzó és illúzió.
ZSPB.: Mi lenne az arany középút?
V.G.: Szerintem van megoldás. Meg lehet hekkelni ezt a választási rendszert úgy, hogy olyan emberek indulnak el 106, vagy 79 körzetben, akik nem különféle pártkatonák, hanem köztiszteletben álló civil polgárok. Nekik meg kell egyezniük a jogállami rendszerváltás forgatókönyvében, vagyis egy olyan közös minimumban, amellyel össze lehet zúzni a NER kétharmados tartóoszlopait. Ezek azok az intézmények, amelyek megakadályoznák egy esetleges sima győzelem esetén is a kormányzást. Sokkal fontosabb egy rendszerváltás, mint a kormányváltás önmagában, mert az utóbbi csak egy nagy káoszt okozna.
ZSPB.: Mert nem tüntetné el a NER-t.
V.G.: Pontosan.
Csak egy hatalomváltás történne, de például a Mészáros Lőrinc által összegyűjtött vagyonnal nehéz lenne hadakozni, de ugyancsak nehéz lenne szembe menni az Alkotmánybírósággal, a Költségvetési Tanáccsal és minden további olyan, kétharmaddal bebetonozott pozícióval, mint amilyen Polt Péteré.
ZSPB.: Akkor hogyan is nézne ki ez a folyamat?
V.G.: Először a kétharmadot kell megszerezni, ehhez pedig arra van szükség, hogy legyen egy olyan társadalmi egység, ami a civil jelöltek mögé áll, és ahol a pártok azt mondják, hogy az előre felvázolt minimumprogramban ők is egyetértenek. Ezzel belátnák, hogy nem lehet egy olyan vegyesfelvágottal elindulni, mint a 2014-es „összefogás”, ezért inkább hátrébb lépnek addig, amíg lezárul a jogállami forradalom. Utána pedig – már egy arányosabb választási rendszerben – el lehet érni Gulyás Márton célkitűzését is, vagyis egy konszenzusos parlamenti működést.
ZSPB.: Tehát végül is támogatod a törekvését?
V.G.: Azt nem támogatom, hogy most kell a választási rendszert megváltoztatni. Azt viszont igen, hogy most azonnal meg kell hekkelni a jelenlegi választási rendszert úgy, hogy utána képesek legyünk megváltoztatni a választási törvényt is.
ZSPB.: Erős kétségeim vannak, hogy vajon a pártok képesek lesznek-e egyet hátrébb lépni. Nem vagyok pesszimista, mégis nehéz elképzelni.
V.G.: Ha olyan társadalmi nyomás nehezedik rájuk, ami kikényszeríti ezt, akkor nincs kecmec. Akkor nem a hajlandóságról vagy annak esetleges hiányáról fogunk beszélni, hanem arról, hogy eltűnnek a süllyesztőben, ha nem mennek bele.
ZSPB.: Nagy munka lesz ezt kiharcolni.
V.G.: Nem kiharcolni akarom, hanem kiépíteni. Szisztematikusan, akciócsoportokra alapozva.
ZSPB.: Oké az építkezés, de ha a magyar választópolgár nem érti meg, mi is ez a nagy izgés-mozgás, akkor az egész mit sem ér.
V.G.: A választók nagyon bölcsek. Simán tudnak a preferenciáikon változtatni.
Most én is úgy vagyok vele, hogy egyéniben egy frissen festett hintalóra is szívesebben szavaznék a Fidesz ellenében. Listán pedig arra a kispártra fogok szavazni, amelyik nem áll távol az elveimtől – vagy olyanra, amelyiknek egyáltalán vannak elvei –, és van esélye bejutni a parlamentbe.
Beszélgettem böllérrel, taxissal, könyvtárossal és magasan képzett értelmiségivel, ezekből a beszélgetésekből pedig azt szűrtem le, hogy mindegyikük hasonló stratégiát fog követni.
ZSPB.: Ady Endre több mint 100 évvel ezelőtt írt publicisztikáiban az akkori feudális jellegű viszonyokat visszatérően ostorozta és elmaradottnak, ázsiainak titulálta. Úgy tűnik, megint visszaérkeztünk szinte ugyanoda.
V.G.: Nem érkeztünk még vissza ugyanoda, de afelé haladunk. Való igaz, hogy azért csengenek nagyon ismerősen Ady szavai, mert ugyanolyan jellegű hatalomgyakorlás folyik, mint akkor, de szerintem a magyar társadalom ezen a fázison már túljutott. Csak most éppen próbálják visszarángatni abba a helyzetbe.
ZSPB.: Szerinted ehhez kollektíve nem is akarunk asszisztálni, csak akaratunkon kívül rángatnak bele bennünket?
V.G.: Igen, lépésről-lépésre. Így működik a megfélemlítés rendszere. Talán múlt pénteken ment nagyot a „Túlélték, mégis meghaltak” videó, amelyben Gálvölgyi János „szavalja el” a Tények szörnyűbbnél szörnyűbb szalagcímeit, ami engem is megihletett. Azt érzem, nagyon sokan a puszta túlélésre játszanak ma Magyarországon. Az a fontos, hogy maradjon meg az állásuk, éppen hogy el tudják tartani a családjukat, hó végén persze már nem jönnek ki a fizuból, de a fogukat összeszorítva azért valahogyan megélnek. Átvitt értelemben mégis meghalnak, mert az álmaikat nem tudják beteljesíteni. Nem tudják megígérni, amit egyébként minden szülő kíván a gyerekének, hogy neked jobb életed lesz, mint nekem volt.
Az emberek lelkét öli meg a kormány azáltal, hogy elveszi a társadalmi mobilitás lehetőségét. Ez ma a legnagyobb probléma. Konzerválódtak a társadalmi különbségek: aki szegénynek születik, az csak úgy tud kitörni ebből a körből, ha elmegy melósnak Münchenbe vagy Londonba, és küldi haza a pénzt. De relatíve ott is szegény marad, ráadásul, távol van a családjától.
A túlélését biztosítani tudja ugyan, de azt az álmát már nem tudja beteljesíteni, amit gyerekkorában elképzelt, így azt fel kell adnia.
ZSPB.: Folytassuk valami kellemesebbel. Most jön a rajzolgatás, amire az elején a függvényeknél céloztam. Még a CEU-s tüntetéshullám legelején néztem egy videóösszeállítást, amelyben az ott tanulókkal beszélgettek. Egyikük – tisztán emlékszem – olyasmit mondott, hogy „eddig is figyeltem az Orbán-kormány működését, de nem éreztem magam involválva.” Erre felkaptam a fejem. Te pedig nemrég a globalizáció veszteseiről és nyerteseiről beszéltél egy interjúban. Így az az ötletem támadt, hogy egy koordinátarendszerben közösen helyezzük el a magyar társadalom különböző rétegeit, csoportjait, ahol az Orbán-rendszer és a NER az egyik tengely, a globalizáció és az EU-tagság pedig a másik, majd ennek segítségével vizsgáljuk meg a veszteseket és nyerteseket!
V.G.: Jó, próbáljuk meg, bár nem tartom teljesen hitelesnek ezt a felosztást.
ZSPB.: Tudom, hogy fura ez a kreatív interjú. De most igaz lehet az a mondás, hogy „egyetlen kép többet mond ezer szónál”.
V.G.: Megpróbálok nagyon kreatív lenni.
ZSPB.: Szóval nem értesz egyet a rajzon felvázoltakkal?
V.G.: Nem, mert nem csupán ezek a törésvonalak vannak. Persze, lehet így is tipizálni, de jóval sokszínűbb a magyar társadalom annál, hogy egy négy részre osztott koordinátarendszerben el tudjam helyezni a csoportjait. Szerintem legalább húsz olyan társadalmi klaszter van, amik külön-külön beazonosíthatók. De ha nagyon akarjuk, leszűkíthetjük a halmazokat erre a két szempontra. Ugyanakkor a mai világban, a XXI. században a törésvonal nem a bal és a jobb között húzódik, de nem is a tőke és a munka ellentétére épül, mint a klasszikus marxi felosztás szerint, hanem sokkal inkább „a globalizáció nyertesei és vesztesei” a helytálló megfogalmazás. A vesztes oldalhoz sokkal többen tartoznak, viszont a nyertes oldalnak van több erőforrása. A tömegdemokráciák működéséből fakadóan viszont a vesztesek azok, akik képesek fölemelni olyan arcokat, mint Donald Trump, vagy kifordítani az Európai Unióból az Egyesült Királyságot.
ZSPB.: A politika pedig ezeknek az embereknek játszik?
V.G.: A populista politika a 2010-es években arról szól, hogy miként lehet ezeknek az embereknek a frusztrációját a globalizáció intézményei ellen hangolni. Trump esetében a szabadkereskedelmi egyezmények és Mexikó ellen, a Brexitnél az Európai Unió ellen. Ugyanezt csinálja az Orbán-kormány is, amikor Brüsszelt teszi meg fő felelőssé azokért a bajokért, amiket valójában maga okozott. Abban, hogy a magyar gazdaság ennyire nyitottá, sőt függővé vált a német autóipar működésétől, Orbánék főszereplők. Ami azért veszélyes, mert ha az autóipart vesszük, húsz év múlva nem kell annyi munkáskéz a gyártósorra, mint most, hiszen helyette gépek lesznek. Tök jó, hogy a Mercedes felhúzza Kecskeméten a második gyárát is, fantasztikus fellendülés ez a szülővárosomnak. Ám két évtized múlva, amikor gépekre cserélik az emberi munkaerőt, azzal fogunk szembesülni, hogy a város lakossága felduzzadt, viszont olyan méretű munkanélküliség lesz, amit ma nehéz elképzelni is. Hogy azokkal az emberekkel mit fogunk kezdeni, nagy kérdés. Az automatizáció és a digitalizáció jóval nagyobb társadalmi kihívás, erre nem megoldás, hogy megpróbálják bűnbakként beállítani Brüsszelt.
ZSPB.: Mit gondolsz, az ellenzéknek is szüksége lenne egy Habony Árpádra?
V.G.: Nem Habony itt az agytröszt, hanem Finkelstein. Teljesen abszurd, hiszen Finkelstein, aki az egészet kitalálta, Soros György személyében egy Amerikában élő zsidót tett meg főellenségnek, pedig maga is egy Amerikában élő zsidó, aki ráadásul köztudottan a saját neméhez vonzódik.
Nagyon könnyen át lehetne fordítani a Sorossal szemben folytatott jelenlegi kormánypropagandát egy Finkelsteinre kihegyezett, Fidesz elleni lejárató kampányba, ha egy ellenzéki párt ezt akarná. De az ilyesmi például nagyon távol áll tőlem. Attól még, hogy a Fidesz lemegy kutyába, nekünk nem kell. Szerintem nem az emberek rosszabbik énjére kellene apellálni, nem gyűlöletet és félelmet kellene szítani, még ha könnyebb is ezekkel irányítani a tömeget. Az együttműködést, a szeretetet és a reményt kell hangsúlyozni.
Akkor lesz a társadalom ellenállóbb, és csak úgy leszünk képesek megújulni.
ZSPB.: Mi a véleményed az MSZP legújabb „Fizessenek a gazdagok!” szlogenjéről? Elég populista.
V.G.: Botka legalább egy rendes balos programmal jött elő. Ahhoz képest mindenképpen jó fordulat, amit kormányon csinált az MSZP.
ZSPB.: Közérdekvédelmi Központ. Így hívják azt a Juhász Péter és Jávor Benedek nevével fémjelzett, frissen megalakult szervezetet, amelynek célja a korrupció visszaszorítása, és ami egyfajta korrupcióellenes árnyék-ügyészségként szándékozik működni. Kérdés, hogy vajon mekkora mozgástere lehet egy civil szervezetnek, és milyen eredmények várhatók tőle?
V.G.: A mozgástér a jogi keretek között adott, de pontosan az a lényeg, hogy a pálya széléig kell focizni, el kell vinni Strasbourgig az összes olyan ügyet, amit a magyar bíróságok elkaszálnak. Illetve annak érdekében – és az én népszavazási kezdeményezésem pont erre irányul –, hogy ne évülhessenek el a korrupciós bűncselekmények, újabb és újabb nyomozati cselekményeket kell indítani. Nagyon fontos, hogy bizonyos ügyekben folyamatosan nyomás alatt kell tartani a jelenlegi magyar jogrendszert, hogy ne tudjanak ezek az ügyek elévülni. Így pedig a felelősök végül a mostani bűnökért is megfizetnek, mert az elévülési idő mindig újra kezdődik akkor, amikor egy újabb nyomozati cselekmény elindul. De ez jogászkodás.
Ami a lényeg, el kell hitetni a magyarokkal, hogy lesz elszámoltatás, lesz számonkérés.
Azok a tolvajok pedig, akik eddig erkölcstelen vagy egyenesen jogellenes módon szedték meg magukat, jobb ha tudják, hogy ebül szerzett jószág ebül vész el!
ZSPB.: Tehát ez a kérdésed csak egy volt a sok közül, még többet át akartok nyomni?
V.G.: Én tizenegyet adtam be, mindegyik a rendszerszintű korrupcióról szól. Eddig ez az egy ment át.
ZSPB.: Hát ez az. Mi van akkor, ha százból majd csak egy megy át, a többit pedig mind elkaszálják?
V.G.: Nem fogják mind elkaszálni, mert nem tehetik. Van az a pont, amikor már nem lehet tovább feszíteni a húrt.
ZSPB.: Amikor május elején arról kérdeztek, hogy visszamennél-e az LMP-be, azt mondtad, hogy tetszik ugyan az a fajta lendület, amivel az utóbbi időben Szél Bernadették megnyilvánulnak, a szervezeti kultúrával viszont még mindig problémáid vannak. Mire gondoltál, illetve minek kellene történnie ahhoz, hogy jövőre újra ringbe szállj?
V.G.: Ehhez az LMP politikájában jelentős fordulatnak kellene történnie. Nem szabadna azt hinniük, hogy egyedül képesek rendszert váltani. Ugyanakkor az LMP-ben ott látom a potenciált – stratégiai szempontból igen előnyös helyzetben van, a rendszerváltás élére állhatna, hiszen az LMP a legkevésbé elutasított párt idehaza, amit ki is kellene használni. Ehhez politikai akarat szükséges. Amint ez megvan, és túl tudnak lépni azon, hogy az energiáik java részét a belső küzdelmekre fordítják a külső harc helyett, akkor örömmel dolgozom velük együtt ismét.
ZSPB.: Miféle belső harcokra célzol?
V.G.: Személyesen megélt tapasztalat, hogy hiába olyan emberekkel voltam körülvéve, akikkel úgymond egy csapatban fociztunk, az időm és energiáim 80%-át arra kellett fordítanom, hogy a belső hatalmi küzdelmeikben próbáljak igazságot tenni, a belső feszültségeket lecsitítani. Ezt pedig nem akartam.
ZSPB.: Schiffer András háttérbe vonulásával sem változott a helyzet?
V.G.: Szerencsére vagy sajnos, elég sok emberrel maradtam jó kapcsolatban ahhoz, hogy lássam, a szervezeti kultúrán nem nagyon tudtak változtatni.
ZSPB.: Legújabb kezdeményezésed egy saját kommunikációs ügynökség, amelynek lényege, hogy kifejezetten társadalmi ügyekkel foglalkozzon. Külföldön bizonyára akadnak hasonló példák, idehaza viszont eddig még nem volt ilyesmi. Jól gondolom?
V.G.: Vannak azért, akik ezen a területen mozognak, ilyen az XKK nevezetű ügynökség, ami főként civil szervezetek kommunikációját látja el. Mi annyiban mások vagyunk, hogy csak kampányokra szerződünk. Ha van egy konkrét kampány egy értelmes céllal, akkor vállalunk el egy kommunikációs ügyet, legyen kisebb vagy nagyobb horderejű.
ZSPB.: Azt olvastam, hogy a fentebb említett Közérdekvédelmi Központot is tanácsokkal segítitek.
V.G.: Igen, illetve ötleteket adunk nekik, eszközöket biztosítunk. Csináltunk a Facebook-on egy online szavazást nekik, ami elég nagyot ment: sok százezer embert elérve megnégyszerezte az oldal követőinek számát négy óra leforgása alatt. Elszántak vagyunk, de források kellenek hosszú távon.
ZSPB.: Hol és hogyan látod magad és az országot öt év múlva?
V.G.: Egy olyan kép van bennem, hogy békésen sétáltatom a kutyámat, Flokit.
ZSPB.: És az ország?
V.G.: Szerintem az ország is egy kiegyensúlyozottabb hely lesz addigra. Persze ahhoz még rengeteget kell küzdeni