10

Legutoljára épp a maihoz hasonló napsütéses szeptemberi napon volt, amikor hozzá indultam. A szemembe szóródó napsugarak pupillámba égették a Mandula utca kedves és mosolygós hangulatát. A fákról levelek hulltak és valahogy úgy éreztem, hogy egy örök vándor vagyok, aki egy fontos és ismerős állomáshoz ér. Szerb Antal utolsó versének sorait mormoltam magamban. Én akkor ezzel készültem, ez volt az ajándékom. Ma üres és komor lehet a Mandula utca nélküle…