Katar, a Közel-Kelet Babszem Jankója
Katar, a Perzsa-öböl miniállamának Budapestnyi lakossága az elmúlt napokban hirtelen ellenségektől körülvéve találta magát a parányi országban. A javarészt sivatagos alföldre épült állam területe akkora, mint Zala és Somogy megye együttvéve.
Az ország a brit protektorátust követően, 1971-ben nyerte el függetlenségét, azonban az Egyesült Arab Emirátusokkal szemben nem csatlakozott a szövetséghez, és az önállóság útjára lépett. Az ország gazdasági és politikai elitjét a népesség alig 20%-át kitevő katari arab származású lakosság adja. Figyelemre méltó, hogy a fővárosban, Dohában működő Al Jazeera televíziós hálózat révén az elmúlt évtizedekben jelentős kommunikációs súlyt nyert Katar, az arab – majd angol nyelvű - csatornáján kívül a nemzetközi közvéleményre is meghatározó befolyást gyakorolt.
A június 5-én napvilágot látott közlemény szerint Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Egyiptom, Jemen, Líbia és a Maldív-szigetek mindennemű gazdasági és diplomáciai kapcsolatot megszakított Katarral. Az ország azóta, bár légi úton, a Perzsa-öböl felett megközelíthető, fogyasztási cikkeket nagyobb mennyiségben már csak vízi úton tud fogadni.
Az elsődlegesen megnevezett indokok között Katar Iránnal való „túl szoros” együttműködése, valamint a terrorszervezetek támogatása szerepel. A diplomáciai krízist egy, Tamím emír által adott interjú okozta, melyben Iránról, Izraelről, valamint a két közel-keleti terrorszervezetről, a Hamászról és a Hezbollahról is kedvezően nyilatkozott. Bár azóta számos hír látott napvilágot arról, hogy maga a cikk egy hekkertámadás révén jelent meg, tartalma pedig hamisítvány – a szankciók továbbra is életben maradtak.
Az elemzők számos indokot sejtenek a háttérben. Minden kétséget kizáróan fontos tényező a világ legnagyobb földgázmezője, mely Katar és Irán között húzódik meg a Perzsa-öböl alatt, és amit egyébként többek között az irán-iraki háború, valamint a szír polgárháború kiindulópontjának tartanak. További mozgatórugó lehet az elmúlt hetekben a Trump elnök látogatásakor kötött, állítólagos 110 milliárd dolláros fegyverüzlet az USA és Szaúd-Arábia között – bár a képet árnyalja, hogy a Közel-Keleten épp Katarban van a legnagyobb, mintegy 10 000 fős legénységű amerikai támaszpont.
A terrorizmus támogatásának vádpontja különösen cinikus olyan államok részéről, melyek évtizedek óta nemcsak vendégül látják a Muszlim Testvériség tagjait – csakúgy, mint Katar -, hanem szalafista és wahabita imámok révén aktívan hozzájárulnak az iszlám világ radikalizálódásához.
A valós indokokat tehát, mint a politikában, és különösen a Közel-Keleten, csak találgathatjuk. A konfliktusban azonban Törökország ismét a mérleg nyelve lehet. Egy 2015-ös egyezmény szerint a török csendőrség Katarral együttműködve, katari területen tarthat képzést a helyi rendvédelmi erőknek. Még ennél is fontosabb az a 2016-ban, Dohában kötött kétállamközi egyezmény, melynek értelmében Törökország közös hadgyakorlatok, egy 3000 fős katari katonai bázis és további műveletek formájában erősíti Katarral a térség békéjét és biztonságát.
Erdogan elnök parlamentje múlt szerdán ratifikálta azt a törvényt, melynek értelmében Ankara a krízis függvényében 5000 katonát küldhet az emírségbe. Mindemellett pedig a török gazdasági elit is együttműködéséről biztosította Tamím emírt. A gazdasági segítségben valószínűleg jelentős súllyal bír, hogy Katart eddig Szaúd-Arábia látta el nem csak iparcikkekkel, hanem élelmiszerrel és vízzel is – a kétmilló lakosú állam a piacnyerés szempontjából sem utolsó.
A katari krízist a következő hetekben mind a kazah Astanában tartott szíriai béketárgyalások, mind az USA hintapolitikája jelentősen befolyásolhatja. Pesszimista elemzők egy újabb proxy-háborút vizionálnak a nem is oly távoli jövőben.