Fenekestől felfordult világ
Megőrült körülöttünk a világ. A baloldal jobboldal, a jobboldal baloldal, a liberálisok diktálnak, a radikálisok cukik.
Az egyszeri magyar választó elveszíttette tájékozódási pontjait, mert a szavak elveszítették jelentésüket.
A kritikai gondolkodás luxusát élvező ember olykor hamis nosztalgiával fordul a sötét eszméket méhében hordó XIX. század felé. Az utópista szocialisták éppúgy, mint a korabeli konzervatívok azt írták és mondták, amiben hittek, és abban hittek, amit meg is vallottak. Noha gőz erővel zajlott a régi Európa rombolása, voltak stabil pontok, lehetett tájékozódni.
A XX. század azonban már a képmutatás jegyében zajlott. A legsunyibb szocialista, Adolf Hitler a régi Európa megmentőjének álruhájában lépett fel. Egyszerre volt képes meglovagolni a nyugati ember konzervatív hajlamait („mentsük meg Európát a keleti barbarizmustól”), és sikeresen árulta a szebb jövő forradalmi álmát. A Führer által végrehajtott tömeggyilkosságok története jól dokumentált, nyíltan hangoztatott, gyűlölettel teli nézetei közismertek:
Azt ígérte, megtisztítja a szennytől az öreg kontinenst, ám az uralma alá hajtott területeken gőz erővel zajlott a tradicionális intézményrendszer felszámolása, ezrével végeztette ki a papokat, keresztényeket is.
Hozzá hasonló aljas képmutató volt, és évtizedekkel korábban tevékenykedett Thomas Woodrow Wilson, a Kelet-Európában méltatlanul népszerű amerikai elnök. A Kárpát-medencében a Nagy Háború után sokan estek abba a tévedésbe, hogy a kis népek pártfogójaként tekintettek e tehetséges illuzionistára. Wilson a liberalizmus és a népek önrendelkezési jogának hívószavai alatt megszervezte az Egyesült Államok debütálását a világpolitika színpadán. Wilson módszerei megelőlegezték Mussolinit. Propagandával és rendőrségi zaklatásokkal, diktatórikus eszközökkel verte keresztül az Egyesült Államoknak a háborúba való belépését. (A tanulságos olvasmány ismertetője itt.)
Némi túlzással: hozzájuk képest a valaha volt leggyilkosabb rezsim - a kommunizmus – mészárosai egyenes embernek tűnhetnének.
Kinek az örökösei a mai magyar politikai elit képviselői? Vajon ők arról beszélnek, amit cselekszenek? Azt teszik, amire a felhatalmazást kapták? Következő írásunk erről szól majd.