Ezért haragszom az Identiteszre
Kereszténynek és konzervatívnak vallom magam, de ezekre a fogalmakra értékrendként és nem politikai hovatartozásként tekintve. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – sokkal jobban haragszom a magát jobboldali ifjúsági vezérnek tartó László Balázsra, mint bármelyik fiatal liberális és/vagy balos politikusra, közszereplőre.
Kezdem azzal, hogy nem tudom felfogni a most már párttá alakuló Identitesz-jelenséget. Nem olyan régen voltam én is egyetemista, természetesen a világot is meg akartam váltani, számos hallgatótársammal egyetemben. Rengeteg építő jellegű beszélgetésre pontosan emlékszem a mai napig, és szerencsére a baráti társaságban a politikai paletta minden elemének voltak képviselői. Éppen azért hittem benne, hogy a generációm képes megújítani a magyar politikai életet, mert vitatkoztunk, érveltünk és nem elbeszéltünk egymás mellett.
Nekem az Identiteszről és vezetőjükről azonban nem ennek a társaságnak az egyik tagja jut eszembe, hanem az a félművelt gyerek, aki félrészegen hőbörgött a háttérben, míg mi a világmegváltó terveinket adtuk elő. Nem akartuk, hogy közénk jöjjön, és ő sem akart volna csatlakozni, mert valahol érezte, hogy az a két könyv, amelynek elolvasása után felépítette politikai gondolatrendszerét, nem lenne elég a társaságunkhoz, nézeteit két perc alatt józan paraszti ésszel szétcincálnánk. Ezzel nem magamat vagy a barátaimat szeretném rendkívül műveltnek beállítani, hanem a hőbörgő hülyegyereket minősíteni.
Ezek után igen fájó és idegesítő az, hogy míg az általam becsült társaság tagjainak a többsége – elsősorban saját csalódásai alapján – beletörődött abba, hogy a magyar politikai és közéleti posványt nem tudja megváltoztatni, addig ez a László-féle társaság egy párt szerves része lett, és az országos médiában nyomja a hülyeségeit. Nem azért tartom Lászlót veszélyesnek, mert szélsőséges, még csak azért sem, mert félművelt. Akár van alapja annak, hogy Orbán vagy Putyin támogatja őket a háttérből, akár nem, a XXI. században egy ilyen banda nem igazán tud labdába rúgni. Az Identitesz azért borzasztóan veszélyes, mert acélbetétessel rúgja pofán azokat a – döntően konzervatív – fiatalokat, akik még hisznek abban, hogy megújíthatják a közéletet.
Mi maradt egy magát jobboldalinak tartó egyetemistának? A Fidelitas, amely a neobolsevista anyapárt teljes kiszolgálója, és a vezetőség még arra is képtelen, hogy egy épkézláb sajtótájékoztatót tartson? Ahol a tehetség nem számít, csak a kapcsolatok és a feljebb lévő hátsók nyelvvel való kitartó kényeztetése? A Jobbik Ifjúsági Tagozata, amely annyira súlytalan, hogy talán még a párttagok többsége sem tud róla semmit? Vagy ez az Identitesz nevű valami, ahol össze-vissza beszélnek etnikai önvédelemről – akármit is jelentsen – meg még ki tudja, miről, miközben masírozgatnak a nyilasokra hajazó jelképekkel? Azt hiszem, egész jól ismerem a húszas, harmincas értelmiségi korosztályt, és tudom, hogy a legtöbben tisztában vannak a jelenlegi magyarországi és európai problémákkal. A válaszok különbözőek ugyan, de a többség felfogja, hogy mekkora probléma a kivándorlás, a migráció, a tradicionális és a modern európai nézetek szembenállása, a populizmus, a polkorrektség és még sorolhatnám.
De melyik az a csoportosulás, amely meghallgatja őket, amelyben érvényesülhetnek, amelyben valós vitákat folytathatnak, és amelyet a már meglévő zavaros egyesületek, pártok nem nyomnak el teljesen? Ismereteim szerint nem nagyon van ilyen. Ezért vagyok igazán dühös László Balázsra és gittegyletére.