Orbán basa, nagy a hasa, belefér vagy negyven kacsa
Sokféle szempont alapján lehet elemezni a hétvégén megrendezett kötcsei pikniket. Talán egyedül vagyok vele, de nekem ez a mondóka jutott eszembe a képeket látva.
Az elmúlt hétvégén piknikezett a mai Magyarország polgárinak még véletlenül sem nevezhető „krémje”. Orbán és fideszes „elitje” idén, még a parlamenti munka kezdete előtt összeruccant egy kis sorosozásra, egy kis hanyatló nyugatozásra. „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk!” - idézhetnénk a Tanú című filmet a bizalomgerjesztőnek cseppet sem nevezhető, díszes társaság láttán, de egyszerűen fizikai fájdalmat okoz látni, hogy ezek ma Magyarország megmondóemberei.
A kondérhoz idén is közel került helikopteres Tóni, Dajcstomi, báró velencei L. Simon László, Németh „Bugsy” Szilárd, ott sötétlett Fekete „hajaismijen” György, Schmitt „plágium” Pál összekacsinthatott Schmidt „terror” Máriával, ha pedig valaki akarta, kiönthette lelkét Balogh „lelketlen” Zoltánnak. Csak hogy néhány illusztris vendéget említsek.
Még mielőtt sorosoztak volna egy kicsit, hogy azután sorosozni is tudjanak. De ki a fenét érdekel már ennyi Soros-plakát után a sorosozás! A habonyi propaganda hatására esténként, ha lemegy a nap, lassan arról vizionálok, hogy a sötét árnyékbirodalomból előlép a háttérhatalom Darth Vadere, Soros György, tetőtől talpig feketében, megátalkodott gonosznak öltözve, átöleli Orbánt és azt mondja: „Én vagyok az apád!”. Végül is nekünk ő pottyantotta ide Felcsútról a nyakunkba Soros-ösztöndíjasként ezt a hatalommániás kisgömböcöt.
No, de térjünk a lényegre, hiszen ezek a rendezvények már régen nem szólnak holmi szellemi táplálékról, esetleg értelmiségi párbeszédről, ad absurdum „hogyan csinálhatnánk jól” vitákról. Ők meg vannak győződve arról, hogy jól „kormányoznak” és punktum. De akkor mi is történt ebben a Somogy megyei faluban, így szeptember első hétvégéjén? Nem nehéz megválaszolni ezt a fogós, ravasz kérdést, csak meg kell nézni a képeket.
Orbánnak, ha éppen nem zsebre volt dugva a keze, akkor vagy egy teli kanál, vagy egy falat kenyér, vagy egy korsó sör, vagy valamilyen sonka, esetleg levessel telemert tányér, illetve merőkanál volt a markában. A miniszterelnök szinte az összes általam látott kötcsei képen tulajdonképpen zabál. Nyilván ez volt kiadva a PR szakemberek által, hogy rá kell erősíteni a „nép egyszerű gyermeke” zsánerképre, de bizton állítom, hogy szorgos Béláim túltolták.
Orbán a képeken egy nagyon ízléstelen, nagyon gyűrött és nagyon rossz benyomást keltő zöld ingben zabál. Igen, kérem szépen, nyomatékosítani szeretném, hogy Orbán feltűnően sokat eszik. Olyannyira, hogy én ezután a rengeteg zabálós kép után már csak egy vegetatív valamit látok magam előtt, aki eszik és mindent csinál, ami az evéssel jár. Nem lenne ezzel baj, hiszen mindannyian eszünk, emberek vagyunk. Azonban én - még ha értem is ennek a kommunikációs manipulációnak a lényegét - Magyarország miniszterelnökétől ennél sokkal komolyabb, valamiféle intellektuális tevékenységet is elvárnék.
Őszinte leszek: egyszerűen nem akarom elhinni, hogy Magyarország miniszterelnöke egy focibuzi zabagép. Tegnap óta beégett és azóta Orbánról nekem már csak egy Soroksári úti lacipecsenyés kifőzde neve jut eszembe, a Pocakos Lakatos. Bár még sosem ettem ott, nem is találkoztam a büfé névadó tulajdonosával, és ezúttal elnézést is kérek, hogy Orbánt és őt a fejemben már összehoztam, de nekem Orbán egész mostani lénye amolyan Pocakos Lakatos.
Mindent félretéve megállapíthatjuk, hogy az idei kötcsei piknik is jól sikerült. Hiszen, értelmiségiek hiányában Orbán intellektuális vitát ugyan nem folytathatott, elmondott persze egy propagandaszöveget, de a lényeg, hogy a saját fluffereivel legalább élhetett - a saját, hivatalos Facebook-oldala képeinek tanúsága szerint - új kedvtelésének: a zabálásnak.
Képek forrása: Facebook/Orbán Viktor