A tanárok fizetésemelését is szavazat formájában várja vissza a Fidesz
Egy átlagos magyar középiskolásnak volt már jó néhány szaktanára meg osztályfőnöke is. Nem ritkán előfordul az is, hogy év közben cserélődnek a tanárok. Az egyik tanár tanít és követel, a másik elvegetál a gyerekekkel együtt az intézmény falai között.
Van, aki a tankönyv szövegét kéri számon, mások a saját verzióikat szeretik visszahallani. Az egyik tanár rémülten követi a tantervet, a másik fittyet hány az adott évi követelményekre.
Van olyan, aki hosszas kihagyás után kerül vissza a katedrára, mások évtizedek óta a pályán vannak. Kiégés, frusztráltság, a kis pénz ellenére egyre kevesebben, de megtartják az órákat, így vagy úgy, valahogyan. Lelkesen vagy megtörten, sok hiányzással vagy lelkiismeretes munkával. Életpályamodell ide vagy oda, a tanárok tanítanak.
Hogy mit és hogyan, az csak néha vált ki nagy megdöbbenést, mondjuk akkor, amikor nemzetközi felméréseken alulteljesít a magyar diákság. De hát arra is mindig van magyarázat. Meg arra, hogy miért jön megint egy új magyartanár az iskolába az érettségi előtt álló osztályba, vagy éppen az alsós gyerekeknek miért cserélődik évente az osztályfőnöke.
De hát rugalmasnak kell lenni, megszokni mások rigolyáit, no meg elfogadni azt, hogy tanárnak és diáknak lenni ebben az országban nem éppen aranyélet. De azért egy valamit ne tessék elfelejteni!
Azért kampányidőszakban jönni fog egy kis apanázs a katedrán sínylődőknek is. Na azt aztán tessék félretenni az elkövetkező négy évre és jól a fejekbe vésni, hogy ki küldte. A Döbrögi ugyanis nem szereti ok nélkül dobálni a forintokat. Szavazat formájában várja vissza azokat.