Tudja, mivel jár, ha szidja a rendszert!
A Huhogó: A jobboldal lelki nyomorúsága - 1. rész
„Schiffer elvette az LMP lelkét, Vona a Jobbikét, Orbán pedig az egész polgári középosztályét.” (A Huhogó)
Volt egykor valami, ami miatt a jobboldal felsőbbrendűnek érezhette magát: ez a valami az erkölcsi fölény volt. E lelkiállapotot több tényező táplálta, például (1) A francia ellenforradalom és az angolszász konzervativizmus hagyományáig visszavezethető felsőbbrendűségi tudat; (2) a sokat emlegetett, ám kevesek által megélt keresztény hagyományok; (3) hazai viszonylatban ide sorolható az 1956-os forradalom öröksége; és tágabb értelemben (4) mindazon atrocitások összessége, melyeket 1945 óta a jobboldali emberek elszenvedtek a baloldal bármely képviselőjétől. Mindehhez a tisztaság érzése társult (5): a jobboldaliak úgy gondolták, hogy képviselőik – hatalomra kerülvén – alapvetően megőrizték a tisztaságukat: a rendszerváltás után nem folyt kommunista vér az utcákon, noha folyhatott volna, és az első Orbán adminisztrációt sem jellemezte olyan mértékű korrupció, mint a Horn-, a Medgyessy- vagy a Gyurcsány-kormányét. Az, hogy a szovjet csapatkivonás után nem voltak lincselések, kivégzések, nem övezte osztatlan egyetértés a jobboldalon. Sokakból a mai napig indulatot vált ki, hogy Biszku Béla és társai ágyban, párnák között múltak ki, és még annyi megtorlást sem kellett bűneikért elszenvedniük, amennyit a jogállam lehetővé tett volna.
A 2010-ben lezajlott fordulat történelmi jelentőségű: véget ért Magyarországon a posztkommunista időszak, és elkezdődött valami, aminek még nem sikerült maradandó nevet adni. A 2010 óta tartó folyamat megsemmisítette a rendszerváltás utáni baloldalt, mint politikai és gazdasági entitást, és ezzel egy időben - nem szükségszerűen - megsemmisült az is, amit fentebb a jobboldal erkölcsi fölényének nevezünk. Hogy történt mindez? Kik a tettesek? Mi ennek a jelentősége? Ennek járunk végére az itt kezdődő cikksorozatban, amelyet a szerző álnéven publikál. Erre jó oka van: e sorok írója a Nemzeti Együttműködés Rendszerének eminens haszonélvezője, aki tudja, mivel jár, ha valaki „szidja a rendszert”.