Vona: „Csupán azt kérem, hogy az én generációm kapjon esélyt, lehetőséget arra, hogy tovább lépjünk, előrébb lépjünk”
Válaszolta a Jobbik elnöke Rangos Katalin egyik kérdésére tegnap este a Spinoza Színházban.
Egyre nehezebb dolga van Orbán Habony Árpád által irányított propagandagépezetének Vona Gábor néppártosodását illetően. Ezt jelzi, hogy Vona tegnapi zsidónegyedi szereplését egy pontosan és tudatosan időzített, azonban sok évvel ezelőtti Apáti István-féle „holokausztozó” rádióbeszélgetéssel próbálták lenullázni, nem sok sikerrel. Úgy tűnt, hogy csak a Pesti Srácok és az Echo TV hoppon maradt riporterei igyekeztek botrányt csinálni a Dob utcában. Sőt, a köztévé állításával szemben mi egyetlen ellentüntetővel sem találkoztunk a Színháznál.
A Rangos Katalin nem igazán bánt kesztyűs kézzel a Jobbik elnökével, újra és újra visszarángatta, illetve próbálta visszarángatni egykori gárdamellényébe. A kérdező - egyébként nagyon helyesen - a kellemetlenkedő szkepszist testesítette meg, míg Vona Gábor az igazáért küzdő, hitelességéért megvívó politikus szerepét kapta tegnap este, a zsidónegyedben található Spinoza Színházban.
Rangos már a Havas Henrik által írt Vona Gáborról szóló interjúkötetből is kérdezett, ugyanis mint kiderült, a Prima Primissima díjas magyar újságíró elolvashatta a kéziratot. A részletek kifejtése nélkül volt szó legyekről, Julius Evoláról és említésra került Vona Gábor értékesítő múltja is.
A kérdező profizmusát dicsérte, hogy ha teljes képet nem is, egy spontán portrét azonban mindenképpen rajzolt a Jobbik miniszterelnök-jelöltjéről a közönség számára. Az idő pergésével, az újabb és újabb kérdések és válaszok eredményeként a közönség egyre jobban fellazult, érezhetően csökkent, majd oszlott el a kezdeti feszültség.
Ha Vona első mondatát vesszük alapul, akkor a Jobbik elnöke sikerként könyvelheti el a spinozai szereplést, hiszen a beszélgetés elején a következőt szögezte le: „Én azzal a nyitottsággal jöttem ide, hogy ha nem is fogunk egyetérteni sok mindenben, de legalább meghallgatjuk egymást. Ez talán az első lépés, amit meg tudunk tenni.”
Első lépésnek talán nem volt utolsó.