Heti Kéri: „Kellemetlen meglepetések érhetik a Fideszt 2018-ban”
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Az elmúlt héten mi gondolkodtatta el leginkább?
Kéri László: Az elmúlt hetek egyik legfontosabb eseménye volt, hogy Brüsszel jóváhagyta Paks 2-t.
Szerintem azonban kár a kormánynak ünnepelnie magát, mert ez csak annyit jelent, hogy eltolták a problémát, hiszen fogalmunk sincs arról, tíz év múlva mennyibe kerül majd az energia. Az is egy lehetséges forgatókönyv, hogy Paks az akkori piaci ár fölött termeli majd az áramot, vagyis nem lesz versenyképes. Az, amit Lázár, illetve Varga mond, hogy az elmúlt években a felére csökkent az energia ára, azért sántít, mert azt a különbözetet nem adták oda az állampolgároknak rezsicsökkentés jogcímén. Csak az egyharmadát. A többit feltehetőleg ellopták, hiszen megtanultuk: ami közpénz lesz, az általában elveszíti közpénz jellegét. Az pedig, hogy a paksi fejlesztéshez kapcsolódó minden egyes szerződés titkosított, egyenesen felháborító a magyar gazdaságtörténet legnagyobb volumenű beruházásánál. Főként, ha elolvassuk Orbán Viktor 2008-ban elmondott, témába vágó beszédét, amelyben azt hangoztatta, hogy az oroszokkal történő megegyezés tulajdonképpen egy puccs, és nem szabad hagyni, hogy titkosítsák a szerződéseket. Mindezeken felül az a konstrukció, amely szerint vissza kell fizetnünk a hitelt, rendkívül előnytelen. Ráadásul, már idén 220 milliárd forintot költenek el közpénzből erre a projektre.
A másik, amin sokat gondolkodtam a héten, az egy külpolitikai esemény: mégpedig, hogy Junker kitalálta azt az öt pontos alternatívát, hogy mi legyen az unióval. A Fidesz nyilván nem érdekelt ebben a diskurzusban, hiszen nagyon korán kitalálta, számára Brüsszel az igazi ellenfél. Ennek ellenére Orbán Viktor Tusk mellett tette le a voksát, amely új előjelet adhat a lengyel-magyar kormányzati kapcsolatoknak.
ZSPB.: Itthon jelenleg milyen a kormánypárt megítélése?
K.L.: Egyre több árulkodó jele van annak, hogy kellemetlen meglepetések érhetik a Fideszt a 2018-2019-es választáson. Az első ilyen jel volt a kvótanépszavazás. A lényegi kérdésben a lakosság közel 95 százaléka egyetértett, ám a voksolás nem érte el az érvényességi küszöböt. Ez pedig azt mutatja, hogy a magyar állampolgárok nem akarják megerősíteni az Orbán-kormányt.
A második ilyen jel, hogy egy semmiből érkező, fiatalokból álló politikai szervezet, a Momentum Mozgalom pár hét alatt képes volt összeszedni a fővárosban 260 ezer aláírást úgy, hogy az olimpia megítélése közel sem olyan egyértelmű, mint a kötelező betelepítés kérdése volt. Ezt már csak az tetézi, hogy Orbán Viktor ezúttal megfutamodott a vélemények ütköztetése elől.
A harmadik jel, amiről azonban kevesebb szó esik, a Nemzeti Konzultáció keretében kiküldött kérdőívek sorsa. Alig küldtek vissza válaszokat az állampolgárok. A Fidesz tábora feltehetőleg megroppant, sokkal kisebb, mint amilyennek gondolják az emberek. A közvéleménykutatások pedig csalókák, mert azokból mindig kimaradnak a bizonytalankodók és a nem válaszolók (akik pedig mindig jóval többen vannak, mint a válaszadók).
ZSPB.: Mit üzen a jelenlegi helyzet az ellenzéknek?
K.L.: Azt, hogy az a politikai erő, amelyről az emberek elhiszik, hogy kormányképes, könnyen megnyerheti a választást. A baloldalon Botka László az a jelölt, akinek kormányképességét, rátermettségét nem kell különösebben bizonygatni, de úgy tűnik, a többi baloldali párt ezt nem látja be. Pedig nagy a tét, mert én is úgy gondolom, hogy 2018-ban meg lehet verni a Fideszt. Karácsony Gergely is alkalmas lenne a feladatra, nagy előnye, hogy semmilyen módon nincs köze a múlthoz, ám neki nincsen valós politikai háttere. A másik nagy lehetőség talán a Momentumban van. Az elmúlt időszakban többet írtak róluk, mint az összes többi baloldali pártról együttvéve. Ám nem lehet tudni, hogyan vészelik át azt a hatalmas nyomást, amely a kormánypárt és az ahhoz köthető médiumok által rájuk nehezedik. Eddig jóval felkészültebbnek tűntek, mint az eddig előkerült mozgalmak többsége. Az a kérdés, vajon modellezték-e magukban azt a szcenáriót, hogy mind a kormánypártoknak, mind a jelenlegi baloldalnak útban lesznek? Mellettük szól, hogy Európában számtalan példa van arra, hogy kifáradt a meglévő politikai mezőny, és új mozgalmak kerültek a színtérre. Hozhatunk számos példát, a Podemostól az Öt Csillagig, Görögországtól, Portugáliáig, Dániától Finnországig. Az is tény, hogy a magyar közvélemény nem modellezhető olyan könnyen, mint a legtöbb országé. Nálunk sokkal több meglepetés, váratlan fordulat következhet be. A magyar embereknek rendkívül alacsony a lojalitása a politikában. Európában nincsen még egy olyan ország, ahol ennyire alacsony a párttagság, a pártokhoz való kötődés az állampolgárok körében.
ZSPB.: Hogyan tudna az ellenzék rávenni 2,5 millió választópolgárt, aki nem szokott szavazni, hogy 2018 tavaszán adja le a voksát? Ekkora mozgósításra talán nem is volt példa a rendszerváltás óta Magyarországon, vagy igen?
K.L.: Egy példa azért van, és ez pedig a Jobbik. A párt 2010-es váratlan sikere, és az, hogy bekerültek a parlamentbe, nagyrészt abból adódott, hogy mozgósítani tudták a „depressziós” területeken élőket, a szegény vidéki Magyarország azon bázisát, amelyik korábban nem szavazott. A Jobbik a médiában gyakorlatilag nem létezett, viszont jelöltjeivel eljutott ezekre a településekre. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy most is járni kell az országot. Nincs mese, ez egy folyamatos munka, mindenhová el kell menni!