Népmese happy end nélkül: Stadler, a nagyot álmodó juhász és a rendszerváltozás
A Kádár-rendszer összeomlása környékén kialakult jogi, hatalmi káoszban sokan vették észre a vissza nem térő lehetőséget. Néhányan nem féltek nagyot álmodni, kockáztatni. Stadler József ikonikus alak volt közülük. Rárúgta az ajtót a halódó szocialista gazdaságra, azon meg bezúdult a torz, amolyan magyaros kapitalizmus.
Ha feltennénk a kérdést, kire vonatkoznak az alábbiak:
– egyszerű vidéki vállalkozó, aki mesés vagyonra tett szert,
– bármilyen üzletbe fogott, sikeres lett benne,
– munkahelyeket teremtett,
– focicsapatot vett, stadiont épített,
akkor manapság elsőre talán egy gázszerelő, vagy más, Fidesz-közeli „sikeres ember” jutna eszünkbe.
Ha viszont szűkítjük a kört:
– adócsalásért börtönre ítélték,
– cégeit felszámolták, vagyona elveszett,
– korábbi, befolyásosnak hitt kapcsolatai elfordultak tőle,
– elszegényedve halt meg,
akkor már tudjuk, hogy csak a ’90-es évek magyar népmeséjének nagyravágyó juhászáról lehet szó. Ő Stadler József, akinek életútja tökéletesen mintázza a rendszerváltozás utáni Magyarország sajátos világát.
Akkoriban, amikor a politikai kapcsolatokkal rendelkezők spontán privatizáció formájában kilopták az állami vagyont az országból, ő a maga trükkös eszközeivel teremteni akart. Gyakorlata egyszerű volt: bármit megvenni olcsón, és eladni drágán, a pénzből pedig újabb álmokat szőni, melyek közül legemlékezetesebb az akasztói stadionja lett. Közben áthágta a szabályokat, kihasználta a rendszer tehetetlenségét, ezért gazdagodása morálisan gyenge alapokra épült. Adót csalt – bár még így is rengeteget fizetett a korabeli viszonyokhoz képest –, így ha úgy vesszük, adóforintokból is építette például híres stadionját. Végül mindezért megbűnhődött. Az erkölcsi rend viszont ettől nem állt helyre. Mert hova fejlődött az ország a rendszerváltozás vadkapitalizmusa óta? Ma úgy építenek, például a TAO-pénzeken keresztül, adóforintokból stadiont vidéki hatalmasságok, hogy politikus cinkostársaik számukra törvényeket írtak, levajazott közbeszerzésekkel, szerződésekkel biztosítanak nekik óriási üzleteket.
Valójában a rendszerváltozás erkölcstelen, vadkeleti üzleti gyakorlatának izzó lávája szilárdult meg mára, a kormányzat megkövesítette, mozdíthatatlanná tette az immoralitást, érdemtelenséget. Bántó, hogy az ország vezetői visszaélve demokratikus felhatalmazásukkal, olyan normarendszert alakítottak ki, amiben már sokkal nagyobb mértékben, ellenőrizetlenül és kormányzati támogatással zajlik mindaz, ami a sokat emlegetett módon félresikerült rendszerváltozásban rossz volt.