Kicsi a csicska, de kinyílt a bicska? – Plakátháborúval rajtol a kampány
Minden bizonnyal megnyitottnak tekinthetjük a 2018-as választási kampányt. Amellett, hogy a pártok különböző vizuális élményt kínáló kommunikációs stratégiákkal szálltak be a plakátháborúba, a háttérben a reklámfelületekért is komoly csatákat kell megvívni. Legfőképpen annak, aki nem kormánypárti.
A 2000-es évek közepén terjedt egy vicc, ami így szólt:
- Mi az abszolút lehetetlen?
- Zámbó Jimmy-koncert a BS-ben.
Nagyjából 15 év távlatából ezt úgy írhatnánk át, hogy abszolút lehetetlen, hogy az Origó cikket írjon arról, mennyi állami pénz vándorol hirdetéseken keresztül Simicska Lajoshoz. Pedig volt ilyen is. Az Origó, 2011-ben, amikor még sajtóterméknek volt nevezhető, szó szerint írta a következő mondatot:
„A kormányváltás óta több nagy állami cég is a korábbinál jóval nagyobb összegeket kezdett költeni köztéri reklámkampányokra, és az [origo] birtokába került adatok szerint ezeknek a hirdetéseknek túlnyomó része egy kormányzati kötődésű cég felületein jelenik meg. A cég egyik közvetett tulajdonosa a miniszterelnökkel régóta baráti viszonyban álló Simicska Lajos. Az [origo] utánajárt a legalább kétmilliárd forintot megmozgató ügyletek hátterének.”
A széljárás azóta rengeteget fordult. Míg korábban a közterületi reklámpiacon főleg Simicska Lajos, illetve üzlettársa uralkodott és ömlöttek hozzájuk az állami hirdetések, a G-napot követően más kezdte el élvezni a kormányzati törődést.
Ha ma valaki óriásplakátokat akar Magyarországon elhelyezni, elég kevés helyen teheti ezt meg, ezzel pedig akaratlanul is könnyen valaki „csicskájává” válhat a Fidesz szemében. Hasonlóan jártunk mi is, ugyanis több hírportál megírta, hogy „leginkább klasszikus Simicska-oszlopokon” hirdet a Zsúrpubi. Így van, de ennek egyetlen komoly oka volt: az egyébként teljesen semleges kreatívok miatt – melyeken Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor és Vona Gábor is szerepelt – a Mediacontact Kft., politikai okokra hivatkozva „visszadobta” a már jóváhagyott citylight hirdetési megrendelésünket. Ezután kértünk és kaptunk más cégektől ajánlatokat, akik végül nem cenzúrázták a hirdetésünket.
Az Orbán Viktorral jó viszonyt ápoló Garancsi István 2015 áprilisában vásárolta meg a reklámpiacon szereplő spanyol–magyar ESMA Zrt. részvényeinek 100 százalékát, azóta egyébként ő a befutó, ha állami megrendelésekről van szó a Simicska-féle Publimonttal szemben.
Ti dolgoztok, ők lopnak
A Jobbik megint csicska lett a frissen kihelyezett plakátjai miatt, melyek ellen a Fidesz Németh Szilárd rezsiharcost küldte a frontra, aki rendesen kiakadt a kampányon, és azt állítja, a pártot Simicska „megvette dekára”. Jakab Péter, a Jobbik szóvivője a nemrég indult plakátkampányukról elmondta, hogy piaci áron kapják a felületeket Simicskától, később pedig nyilvánosságra fogják hozni az ezzel kapcsolatos számadatokat is.
A Jobbik kommunikációja szerint azért alacsonyak a bérek, azért nem jut pénz nyugdíjemelésre, oktatásra, egészségügyre Magyarországon, mert a Fidesz lop. Minderre a megoldás szerintük a magyar zsebeket kiürítő, országot szétlopó politikusbűnözésre 2018-tól a Lex Lúdas Matyi, a vagyonelkobzás és a földesúradó alkalmazása lenne. Sokan találgatták, vajon a Fidesztől megundorodott Simicska Lajos ötlete volt-e a plakát terve, de Volner János Facebook-bejegyzéséből kiderült, hogy az alapötlet az övé, amit egy elnökségi ülésen vetett fel.
A plakátkampánnyal kapcsolatban egy szociálpszichológus az ATV Híradójának azt mondta, hogy a kampány nagyon jól ki lett találva, hiszen a kormányt rengeteg dolog miatt lehet kritizálni, de semmi nem köthető olyan közvetlenül hozzájuk, mint a korrupció. Úgy véli ugyanakkor, hogy egy hibát mégis vétett a párt: evolúciósan nagyon mély szembeállítás a „ti” és az „ők”. Ugyanis, ha „ti dolgoztok”, „ők lopnak”, akkor hol van ebben a „mi”, azaz a Jobbik? Síklaki István szerint erősebb lett volna az üzenet, ha az ellenzéki párt közösséget vállal azokkal, akiket meg akar szólítani.
Fizessenek a gazdagok!
A plakátháborúból a baloldal sem akar kimaradni, „Tegyünk igazságot! Fizessenek a gazdagok!” szlogennel indítottak kampányt, ami azért a szocialisták szájából érdekesen hangzik. Ennél még talán az is jobb lett volna, ha a zászlajukra tűzik, hogy „fel, fel, te éhes proletár!”, abban legalább nem lenne kapásból bűnösnek kikiáltva mindenki, akinek pénze van. Ez nagyjából olyan, mint amikor a közel 130 millió forintot Bécsben pihentető Simon Gábor szervezett éhségmenetet. Biztosan a szegénység és a nyomor enyhítéséért feszít Kovács László, az MSZP egykori elnöke is egy vadiúj luxusautóban. De arra is kíváncsiak lennénk, hogy Leisztinger Tamás hogyan vélekedik a gazdagok megsarcolásának üzenetéről. Az viszont esélyes, hogy a magyar és magyar között ásandó újabb lövészárok nem lesz kifizetődő.
Megint üzenhetünk Brüsszelnek
Miközben a Fidesz „csicskázik”, nagyon sokadik milliárdot költik el propagandára. Az előzetes becslések szerint bruttó 1,2 milliárd forintba kerül majd a kormány újabb nagy kampánya, az „Állítsuk meg Brüsszelt!”, melynek nyomai már láthatók az utcákon. Tudjuk régóta, hogy Orbán Viktor szavakkal rengetegszer szembe megy az Unióval, kár, hogy tettekben ez nem igazán nyilvánul meg. Sebaj, az adóforintjainkból ismét kapunk pár szájbarágós, sugalmazó, politikailag lebutított, fekete és fehér kérdést, melyekre „szabadságharcosként” abban a hitben válaszolhatunk, hogy „mostaztán” jól „megaszondjuk” Brüsszelnek. A miniszterelnök március 31-én egyébként megmondta a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában, hogy Magyarország bevándorlásügyben az első pillanattól kezdve a jó kérdéseket tette fel és a jó válaszokat adta meg, a Nyugat pedig egy-két év késéssel követ bennünket. Azt mondjuk, nem mondta, hogy akkor most minek is konzultálunk!
Nagy kérdés, akárcsak az, hogy vajon mikor száll be a plakátozós buliba a „teljesenpártfüggetlencivilszervezet”, a CÖF? És ha már beszálltak, kerül-e csicska a bohóc mellé?