Tarjányi Péter: Egy hamis biztonságérzet, amibe a kormányzati kommunikáció ringat mindenkit
Én azt gondolom, hogy Magyarországon van egy alapvetően rossz irány. A kormány azt kommunikálja, hogy a kerítéssel, a fizikai védelmi rendszerekkel meg lehet az országot óvni, sőt mi védjük egész Európát. Közben tény, hogy a támadók 80-90 százaléka uniós állampolgár volt és rendelkezett útlevéllel. Ha valaki a menekülthullámmal érkezett, akkor azért, mert tudta, hogy az útlevelét figyelik, lebukott volna a határokon. Ez egy alapvetően más stratégiát és kommunikációt igényelne. Nagyon komoly szűrőre, fejlesztésre és emberi erőforrásra lenne szükség. Technikailag építkezünk ahelyett, hogy humánerőforrásban hajtanánk végre fejlesztéseket - nyilatkozta a Zsúrpubinak Tarjányi Péter nemzetbiztonsági szakértő, író. A szakértő beszélt az ügynöklisták feltáratlanságának veszélyeiről, a letelepedési kötvények ügyéről, és a titkos információgyűjtésre vonatkozó szabályozásról is.
Zsúrpubi: Március 22-én ismét terrortámadás rázta meg Európát. (Az interjú az április 3-i szentpétervári támadás előtt készült –a szerk.) Az incidens egybeesett a brüsszeli Zaventem repülőtéren és a Maelbeek metróállomáson elkövetett, 32 ember halálával járó támadás első évfordulójával. Bizonyára sokan tették fel magukban a kérdést: megelőzhető lett volna?
Tarjányi Péter: Nem volt megelőzhető. Európa legjobb terrorelhárításával Nagy-Britannia rendelkezik. A 2005-ös merénylet óta, amikor a metróban robbantottak, itt igazán eredményes támadást egyetlen szélsőséges szervezet sem tudott végrehajtani. Mindegyiket már a felkészülési, vagy a konkrét akció előtti pillanatban sikerült lefülelni. Adott egy 50 év körüli elkövető, aki otthon radikalizálódott, akinek olyanfajta múltja nincsen, mint például Salah Abdeslamnak. Elhárítási szempontból kiemelkedően fontos, hogy az illető hol radikalizálódott, és kint volt-e akár Szíriában, Jemenben vagy Észak-Irakban és harci kiképzést kapott-e. Ez egy olyan információs hátteret jelenthet egy titkosszolgálatnak, egy terrorelhárító szolgálatnak, amin el tudnak indulni. Egy otthon radikalizálódó – a szakma által magányos farkasnak nevezett – merénylő esetében, mint ami a tömegbe hajtó nizzai is volt, ez nincs meg.
ZSPB.: Akkor nem is beszélhetünk kiépült szervezetről?
T.P.: Egyfajta szervezeti szint kommunikációs részről jelen van, de harci kiképzést adó, adott esetben kiképzőtárborba utat szervező terrorista háttér véleményem szerint nincsen. Egyszerűen ez az ember valamilyen módon itt helyben tudott radikalizálódni. Ebben egyébként sajnos rengeteget fejlődött az utóbbi másfél-két évben például az Iszlám Állam toborzói hálózata. A közösségi hálón különböző profilokat alkotva nagyon sok pszichiáter és pszichológus csapatuk dolgozik. Mintákat állítanak fel egy emberre vonatkozóan, és azokat a viselkedésmintákat tudják szondázni a Facebookon vagy Twitteres bejegyzésekben.
ZSPB.: A titkosszolgálatok ezeket nem tudják felderíteni?
T.P.: Próbálják. Civil szerveződések is vannak, akik rendszeresen törnek fel honlapokat, és derítenek fel az Iszlám Állam által létrehozott site-okat, melyekből sok adat kinyerhető. Visszatérve Londonra, ott most nehéz a hátteret kutatni, mert az elkövető nem maradt életben. Sokan azt gondolják, hogy az a jó, ha a testőrök, különleges egységek minél hamarabb leszámolnak a merénylővel, pedig ez a legrosszabb. Nyilván, a brit rendőröknek védeni kellett a társuk életét, de jó lett volna, ha lehetett volna beszélgetni ezzel az emberrel, és el tudnának valamin indulni. Ha az elkövetőnek van múltja, sokkal egyszerűbb a helyzet. Ilyen szempontból Európa terrorelhárítása nagyon sokat fejlődött. A francia nagykövettel beszélgettem kb. fél éve, ő mondta el, hogy Franciaországban az elmúlt másfél évben 300 szélsőséges dzsihádistát kapcsoltak le támadás előtt. Rengeteg fegyverbeszerző hálózatot, robbanóanyag kereskedelemmel foglalkozó csoportot tudtak lefülelni.
Sajnos, ugyanakkor a terrorista stratégák is rájöttek, hogy egyszerűbb venni egy kést egy boltban, egyszerűbb egy teherautót, kamiont megszerezni, és a gyakorlatilag kiszűrhetetlen átlagos eszközökkel embereket ölni.
A támadásokban van a kivédhetetlen rész, ami ezekből fakad, és van az a rész, amiben lehet eredményeket felmutatni. A szervezett merényleteket - mint ami a batachlani volt 2015-ben -, ahol egyszerre több helyszínen, komoly katonai lőfegyverekkel, robbanóanyaggal hajtanak végre támadást, az utóbbi másfél évben sikerült kezelni, megelőzni. A következő fázis, hogy a toborzósejteket le lehessen fülelni.
ZSPB.: Mit mondhatunk el a magyarországi helyzetről? Mesterségesen gerjeszti a félelmet a politika és a média vagy valós a terrorveszély?
T.P.: Én azt gondolom, hogy Magyarországon van egy alapvetően rossz irány. A kormány azt kommunikálja, hogy a kerítéssel, a fizikai védelmi rendszerekkel meg lehet az országot óvni, sőt mi védjük egész Európát. Közben tény, hogy a támadók 80-90 százaléka uniós állampolgár volt és rendelkezett útlevéllel. Ha valaki a menekülthullámmal érkezett, akkor azért, mert tudta, hogy az útlevelét figyelik, lebukott volna a határokon. Ez egy alapvetően más stratégiát és kommunikációt igényelne. Nagyon komoly szűrőre, fejlesztésre és emberi erőforrásra lenne szükség. Technikailag építkezünk ahelyett, hogy humánerőforrásban hajtanánk végre fejlesztéseket. Jelenleg hiányzik 5-7 ezer határőrzésre kiképzett rendőr. Tudomásul kell venni, hogy például egy gépjárműtolvaj ellen kiképzett egyenruhás nem tud a határon úgy dolgozni, mert az egy másik szakma. Ez igaz a katonákra is. Nem arra vannak kiképezve, hogy rendészeti tevékenységet végezzenek. Nagyon komoly tudás- és létszámbéli problémák vannak. A magyar hadsereg 25 ezer fős létszámából megközelítőleg 5-7 ezer az, aki végrehajtó, a többi része vezetés, logisztika, egy vízfej. Más országokban pont fordítva van: 80 százalék a bevethető és 20 százalék a vezetés. Lázár János mondta, hogy 220-240 milliárd forintot költöttünk el két év alatt a határzár létrehozására. Ezt fel lehetett volna használni a Bevándorlási Hivatal, a rendőrség és a honvédség fejlesztésére is, tudásközpontú megközelítésre, együttműködésre. A miniszterelnök 2015 óta arról beszél, hogy nemzeti megoldásban gondolkodik, mi óvjuk meg Európát. Én pedig azóta mondom, hogy nemzeti megoldásokkal nem lehet európai problémákat megoldani. Európai határőrségre, európai partiőrségre van szükség. Nem mondom, hogy nincs szükség műszaki eszközökre, de önmagában ezekkel nem lehet áthidalni a problémákat. Mondják, hogy áthatolhatatlan a kerítés. Áthatolhatatlan, csak éppen elmegyek a román-szerb határ szélére, és háromlépessel megkerülöm az egészet. Miért nem tudná ugyanúgy megtenni egy szerb, görög, vagy macedón embercsempész? Itt van az én problémám a 220 milliárddal.
Egy hamis biztonságérzet, amibe a kormányzati kommunikáció ringat mindenkit.
Ennek a kommunikációnak két üzenete van: egyrészt, hogy nyugodjunk le, nem lesz semmi probléma, másrészt, hogy a kormány a helyén áll, és profi módon kezel mindent.
ZSPB.: Ez az üzenet, de mi a valóság?
T.P.: Mondok egy példát. Amikor elkezdődött a határvadászok toborzása, nem lehetett olyan embert felvenni, akinek tetoválása volt, mert ez volt a szabályzatban. Ez a buta intézkedés néhány hónappal ezelőttig még hatályban volt, és emiatt küldtek el számos, egyébként alkalmas fiatalt. El sem tudják képzelni az olvasók, hogy milyen ódivatú intézkedések vannak még egyfajta automatizmusként a rendszerben, amiket fölül kéne írni. Egy régi, lassú, bürokratikus rendszerben dolgozunk, ahelyett, hogy egy rugalmas mátrix rendszerben tennénk. Ez a válság az elmúlt sok tíz év problémáját hozta a világra.
Tényleg komolyan gondolja azt valaki, hogy ha nincs Iszlám Állam, akkor ezek a radikalizálódott fiatalok nem hajtottak volna végre támadásokat? Dehogynem!
Az elmúlt 40-50 év rossz befogadópolitikája, az, hogy Európa nem tett azért, hogy ne legyenek párhuzamos társadalmak, hogy nem azt néztük, hogy magasan kvalifikált embereket fogadjunk be, hanem jöhetett mindenki, az, hogy Európában a vallási vezetők képzésébe az állam nem szólhatott bele, mind-mind ide vezetett. Egy több évtizedes hibarendszert egy kerítés önmagában nem fog kijavítani. Nem nemzeti, hanem Európai megoldás kell!
ZSPB.: Komoly interjút adott nemrég az Indexnek a Nemzetbiztonsági Hivatal korábbi műveleti igazgatója. Az elhangzottaknak milyen következményei lehetnek itthon, illetve milyen hatással lehet a külföldi partnerszolgálatokkal való kapcsolatra?
T.P.: Ahogy a cikk megjelent, az első reakció kormányzati részről az volt, hogy megpróbálták súlytalanná tenni Katrein Ferencet. Engem nem az érdekel, hogy honnan jött, hanem az, hogy mit állít, az mennyire ellenőrizhető, és ha ellenőrizhető, akkor menjünk rajta végig, mert ez alapján lehet az állampolgárokat tájékoztatni. A kérdés, hogy ez az ember hazudott, vagy nem! Ha hazudott, akkor jelentsük fel, és vigyék el! Ha azonban kiderül, hogy igazat mondott, akkor van mit tenni. Ő nem 2010-től dörrentett el egy startpisztolyt, hanem 2006-tól, és négy témára vonatkozóan mondott nagyon súlyos állításokat.
Biztosra vehetjük, hogy ez a cikk a megjelenés napján az összes európai titkosszolgálati vezető asztalán ott volt, mivel egy műveleti igazgató állt ki, és mondta azt, hogy a területén hatalmas anomáliák vannak és nincs más lehetősége, csak a nyilvánosság, mert annyira betagozódott az orosz jelenlét.
Nagyon fontos, hogy a kémelhárítási terület irányítója lead egy ilyen fontos jelzést. A külföldi partnereknek is nagyon lényeges lenne egy objektív vizsgálat. Lenne számos olyan hozzáértő, a politika által nem annyira átitatott szakember, akik ezt le tudnák folytatni.
ZSPB.: A szóban forgó interjúban szóba került az állambiztonsági múlt feltáratlanságának veszélye is. Beszélhetünk nemzetbiztonsági kockázatról a titkosított ügynökaktákkal kapcsolatban?
T.P.: Az írótársammal kiadott „A pápa emberei”, illetve „A pápa hagyatéka” című könyveink pont erről szólnak. Versenyfutás indul olyan anyagokért, melyben kompromittáló ügynökinformációk vannak olyan emberekről, akik valamikor beszervezésre kerültek, és a rendszerváltás után ez el lett maszatolva. Karriert építettek, befutottak, de ezen keresztül van egy zsarolhatósági pont az életükben. A lényege az, hogy ezeket a titkokat fel kellene tárni, mert a piszkos módszereket úgy lehet a legjobban kiküszöbölni, ha egyszer szembe nézünk vele, nevén nevezzük, és haladunk tovább. Kelet-Európa nagyobb részén már ezen rég túl vannak, mi járunk még mindig egy helyben. Nyilván, ez azért van, mert a mai politikai és gazdasági elit is érintett, és még mindig sokakat lehet ezzel presszionálni, valamint dolgokat olyan irányba terelni, amit adott esetben egy külső hatalom akar. Ez Magyarország nemzetbiztonsága szempontjából nem jó.
ZSPB.: Katrein Ferenc szerint a magyar letelepedési kötvényprogram remek lehetőséget kínál az illegális ügynöktelepítésekre. Történhetett ilyen?
T.P.: A letelepedési kötvényekkel kapcsolatban a „rés a pajzson” abból fakad, hogy lehetőséget biztosított embereknek, akik pénzzel rendelkeznek, hogy ellenőrzés nélkül, vagy minimális ellenőrzéssel bejussanak az Unió területére. Nem csak terroristák, szervezett bűnözők, kínai triádok, orosz alvilági csoportok stb., nekik a kötvény egy lehetőség.
A ’90-es évek olajmaffia ügyeinek volt egy alapja, egy indítópontja: született egy olyan jogszabály, ami lehetőséget biztosított az olajozásra. Most született egy olyan rendelkezés, ami lehetőséget biztosít a szervezett bűnözőknek, terroristáknak, ügynököknek, hogy Magyarországra érkezzenek.
Nem szeretem az ilyen összehasonlításokat, de igaz, hogy a határon elzavarjuk a menedéket kérő migránst, de ha lenne nála 100 ezer euró, akkor tárt karokkal várnánk.
ZSPB.: Megfelelő ellenőrzés azért nincs, mert a magyar állam részéről nem tartják fontosnak, vagy mert nincs rá kapacitása a titkosszolgálatnak?
T.P.: Is-is. Egy biztonsági ellenőrzés során mondjuk, Sanghajban Lee Chien Hui-t nem hiszem, hogy 30 nap alatt le tudnánk csekkolni, és kiderülne, hogy tényleg az-e, akinek mondja magát, vagy épp a 62. álnevét használja. Ehhez idő kell. Másrészt, több ezer ember ellenőrzéséhez szükséges hatalmas kapacitás nagyon sokba kerül.
ZSPB.: Ha már „lecsekkolás”: Az elmúlt hetekben felborzolta a kedélyeket, hogy új szabályozást vezetne be a kormány a titkos információgyűjtés kapcsán. Mi a változás lényege?
T.P.: Érdekes helyzet, mert szerintem ezzel kapcsolatban a kormányzati szakértők igazat mondtak, az új szabályozás a jelenleginél szigorúbb lenne. Az orwelli világ nem ezzel a rendelkezéssel jön el, hanem már itt van. Két kategória van jelenleg: a titkos információgyűjtés, illetve a titkos adatgyűjtés. A titkos információgyűjtés során, ma a súlyos bűncselekményekhez kapcsolódóan lehetősége van az államnak, hogy 90 naponkénti meghosszabbítással addig lehessen valakit lehallgatni, amíg az nyílt nyomozássá át nem fordul. Ha ez 3 év, akkor 3 évig lehet valakit lehallgatni. Nyilván ezzel egy ügyésznek egyet kell érteni, és egy nyomozási bírónak engedélyeznie kell.
ZSPB.: Gondolom, a bírósági kérvényhez valamilyen indoklást csatolni kell.
T.P.: Ez az, ami nincs rendben. Egy nyomozási bíró nem kap egy több száz oldalas elemzést, csupán néhány információt, amit előterjeszt a rendőrség vagy az ügyészség. Ebben mondjuk az áll, hogy a Heuréka nevű informátorunk azt mondta el, hogy Kovács Géza területén rendszeresen kamionok megfordulva cukrot, lisztet pakolnak, ez alapján mi úgy gondoljuk, hogy egy felderítést kell elindítani. A nyomozási bíró nem tudja megítélni, hogy ez a helyzet mennyire lehet súlyos, így aláírja. 90 nap alatt vagy történik valami, vagy nem, de ez bődületesen hosszú idő, ráadásul bármeddig meghosszabbítható. Az új szabályozás ezt 365 napban maximalizálná, de ebben is vannak kiskapuk, nagyon általánosan fogalmaz. Ezt nagyon fontos lenne rendbe tenni. Nem szabad az ügygazdáknak ekkora hatalmat adni. Fékekre, ellensúlyokra, nagyon komoly ellenőrzésekre van szükség. Egy év alatt minden, de tényleg minden kideríthető valakiről. Van olyan információ, hogy több esetben is előfordult 365 napnál hosszabb megfigyelés az elmúlt években. Ugyanakkor a szakmai hozzáállást is érteni kell, hiszen például Londonban honnan tudná egy terrorelhárító, hogy valaki éppen most radikalizálódik? Varázsgömbben nem nézheti meg. Össze kell szedni valahonnan ezeket az információkat.
ZSPB.: Ez érthető, de mégis érdekes, hogy miért pont most nyúlnak ehhez hozzá.
T.P.: Erre nem tudok válaszolni, ezt tőlük kéne megkérdezni. Ideje volt, hogy eszükbe jusson. Érdemes lenne megnézni az elmúlt 7-10 évet, hogy kiket figyeltek meg 12 hónapnál hosszabb ideig. Ki volt olyan fontos bűnüldözés, titkosszolgálati tevékenység szempontjából? A ma világában ez gigaidő. A rossz világ nem az új szabályozással jönne el, az jelenleg van, viszont lehetne jobbá tenni.