A Mester, aki legyőzte Ausztráliát
De ha már a múltkor említettem a magyarokat, elmesélek pár történetet az itteni kultikus figurákról. A legprominensebb személyiség a Mester volt (nem összetévesztendő a székely haverunkkal). Vele akkor találkoztam, amikor négy éve lejártam a magyar társaságba, a Mowbray Parkba.
Egyik este megyek le és látom, hogy ül az asztalnál egy középkorú, köpcös kis forma, mellette egy csinos, fiatal nő. Na, mondom, a fene se nézte volna ezt ki a baktersipka alól, itt őszinte szerelemről lesz szó. A Mester megváltói testtartásban ülve ereszkedett le közénk, földi halandók közé.
Én egyből behúztam a nyakamat, mondom, itt valami előkelőséggel van dolgunk, jobb lesz figyelni. A Mester előadta magát, tátott szájjal hallgattuk a hazugságokat, akarom mondani, a történeteit. Miszerint ő nagyon gazdag. És neki világszabadalmak vannak a kezében. Na, mondom, ez már valami, de legalábbis nem semmi. És hogy ő ad egy esélyt Ausztráliának, hogy bizonyítsanak. Mármint az ausztrálok neki. Kíváncsian vártam, hogy mit kell az ausztráloknak bizonyítaniuk felé; mint kiderült, azt, hogy ők felnőttek-e már ahhoz, amit ő, a Mester kínálni tud nekik. Valami olyan technikáról beszélt, hogy van valami doboz, amit ha leraksz egy szobában, attól térhangzása lesz mindennek, vagy mittudomén, nem értek én az ilyen úri dolgokhoz.
"Van ördög, van isten, van minden, amiben hittem"
A Mesterrel fél évvel később találkoztam újra, kérte, csináljak neki egy weblapot, mert betört az ausztrál piacra. Nem azzal az űrtechnikával, hanem aprósüteménnyel. Vagyis Fornettivel, ami nem Fornetti, de olyan. Röviden felvázolta a dolgot egy találkozó alkalmával, amit a boltjához beszélt le velem. A helyiség, amit kibérelt, 5 percre volt a sulitól, de az istennek sem találtam meg. Kiderült, hogy egy mini üzletsor leghátuljában volt, ahol szerintem egy lélek nem járt. Mikor megtaláltam, kérdeztem tőle, hogy
- Te mondd, nincs neked valami megállítótáblád, amit kirakhatnál, hogy esetleg megtaláljanak a vevők?
- Dehogynincs.
- Akkor miért nem rakod ki?
- Hülye vagy? Megázik!
Ekkor már tudtam, itt nagy dolgok történnek majd. Egyébként, mikor odaértem, épp a szomszéd kínai kajálda előtt üldögéltek és jóízűen kanalaztak valami furcsa levest, amit nem értettem, hiszen elvileg nyitva voltak és a boltban kellett volna lenniük. Megmutatta az üzlethelyiséget, egyből feltűnt a nyitvatartás tábla. Hétfő, kedd zárva. Mondom, eddig jó, pont akkor kezdik a hetet a diákok. A többi napon este hattól este kilencig volt nyitva.
Na, mondom, ez a faszi valami istenadta tehetség lehet - a másik variációba bele se mertem gondolni. Kiültünk a bolt elé, a kihelyezett kisasztalhoz beszélgetni, a Mester, a fiatal feleség és én. Egyszer csak elmegy mellettünk egy idős ausztrál házaspár, biztos eltévedtek. Bemennek a boltba. A Mester ránéz a nőjére fancsali fejjel: - "Menj már be, drágám, nézd meg, mit akarnak!" Drágám bemegy, jön vissza halálra rémült fejjel. - "Drágám! Ezek vásárolni akarnak!" A Mester felháborodva mondja a Drágájának, hogy mit képzelnek ezek, hát még nincs lesütve sütemény, jöjjenek vissza negyven perc múlva. Este hét óra volt. Én ekkor már azon gondolkoztam, vajon tudatmódosítót használtam-e, vagy ez most tényleg a valóság.
Tényleg az volt, erről a Mester győzött meg, amikor megmutatta a bolt hátsó részét, ahol volt hat kemence. Elmondta, hogy Ausztráliában nem tudják megcsinálni ezt a Fornetti utánzatot (na, mondom ezt se gondoltam, eddig két pékségben fordultam meg), ezért ő otthonról rendelt egy konténerrel. Fagyasztva. Egy gond van. A hajón elromlott a fagyasztó, így az áru nagy része romlottan ért ide. Itt már siettetni akartam a weblap-bizniszt, hogy legalább azelőtt kész legyek vele, mielőtt bezár a bazár. Azért azt még elárulta, hogy ők már két hónapja minden nap ezt eszik, spórolásképpen.
A Mester engem is be akart vonni az üzletbe, mielőtt elmagyaráztam neki, hogy itt nem ő fog eladni valamit, hanem én. Az volt az üzleti ajánlata, hogy vegyek egy mázsa fagyasztott pogácsát, de inkább kettőt, ő majd kisüti nekem este, reggel meg eladom a piacon. Nem győzött meg, de nem keseredett el, ezért hanyagul rákönyökölt az egyik kemencére és megkérdezte:
Amúgy meg, mondd meg őszintén, találkoztál már életedben olyan emberrel, akinek tíz diplomája van?
Köpni-nyelni nem tudtam, úgy meghatódtam, de helyettem is válaszolt, miszerint biztos nem, mert ahhoz a Prána Nadi mind a tíz lépcsőjét végig kell járni, és ő végigjárta, és mindért kapott diplomát. Ezért ő tízdiplomás ember. Próbáltam nagyon gyorsan témát váltani, mert ha valamitől idegrángásom lesz, az az MLM-ügynök, a politikai aktivista, a vallási aktivista és a Prána Nadis űrlények.
A Mester a marketingben is otthon volt ám! A hétvégi szabadtéri piacon terítette az árut. Mi is a Fornetti lényege? Hogy frissen sütik, és melegen eszed meg azt a valamit. Na, a Mester ebben is okosabb volt. Péntek este lesütött egy ládányit, majd másnap a kőkemény, hideg szart kivitték a piacra. Felvett egy lányt kisegítőnek, akit azután ajánlottam be neki, hogy a hölgynek és a palijának szereztünk melót tesómékkal ott, ahol az öcsém felesége dolgozott akkoriban. Azon a helyen a feladat annyi volt, hogy egy tölcsér alá tettél egy dobozt, megnyomtál egy gombot, a gép megtöltötte szósszal a dobozt, ezután rátetted a tetejét. A párocska férfi tagja kicsit kancsal volt, ő ezért nem talált bele a dobozba, a lány meg azért nem tudta elvégezni a feladatot, mert nem értette. Na, mondom a Mesternek, tudok egy neked való embert. A kislány amúgy aranyos volt, kis naív, ártatlan teremtés, lelkesen mesélte az első napját a piacon a Mesterrel. Nem igazán értette, hogy mi van, de próbálta követni az eseményeket.
A Mester nem nagyon beszélt angolul, de ez semmiben nem akadályozta meg. Négyfelé vágta a sütiket, egy tálcára tette, majd a piac vásárlói között rohangálva úgy kínálta, hogy rohant az emberek után és üvöltötte, hogy "IT'S DIFFICULT, IT'S DIFFICULT". A kislány a nap végén megkérdezte (miután rajtuk maradt az összes szar): - "Dehát te tulajdonképpen miért csinálod ezt, miért kiabálod ezt az embereknek? A Mester közölte, hogy ez marketing, azt kiabálja az embereknek, hogy ez másmilyen, különböző. Mármint a termék. Ekkor a kislány felvilágosította a Mestert, hogy akkor azt kellett volna kiabálnia, hogy It's different.
Érzitek a Balkánt? És azt nem is mondtam, hogy a feleségével a pszichiátrián találkoztak. Ápoltakként...
A Mester előrelátó volt, hat évre írta alá a bérleti szerződést az üzlethelyiségre. Asszem, két hónapig volt nyitva az üzlet. De öcsém hallott róla, hogy később új vállalkozásba kezdett a Gold Coaston.
Üzleti tanácsadó lett.
Folyt.köv.