Orzságimázs felsőfokon - egy szaros pelenka margójára
Nem kell bámészkodni, nincs itt semmi látnivaló! Senki sem adhat többet ennek a világnak önmagából, mint amivel legbelül ő maga rendelkezik. Orbán Ráhel mostanában a magyar turizmus első embere, az országimázs irányítója, aki most éppen egy luxus terepjáróból kiszállva szaros pelenkát dobott az útszélére Horvátországban. A külcsín mellett ebben a történetben ennyi a belbecs, se több, se kevesebb. Mégis mit várunk egy szotyi köpködő ember lányától? Igen kérem, a miniszterelnök és a legbefolyásosabb magyar nő, a lánya. Ők a főszereplők.
Ja, hogy Önnek ez nem tetszik? „Tetszettek volna kormányváltást csinálni!” - hangzik a kissé módosult, de mégis klasszikus válasz. Ja, hogy szégyent hozott a magyar népre a viselkedése? És az édesapja, hányszor hozott már szégyent erre az országra. Ja, hogy a pénz az megvan, csak a kultúra hiányzik? Ne vicceljünk, az Orbán-rezsim által kitenyésztett NER-lovagok ezrei és a gyermekeik tízezrei ugyanilyenek, kiskezicsókolom.
Nem szeretnék álszent lenni, mert én is szemeteltem már életemben. Mondjuk 5 évesen, csak akkor volt, aki rávert a kezemre vagy nagyapám leguggolt hozzám, belenézett a szemembe és azt mondta nyugodt, de határozott hangon: ha ezt még egyszer meglátom, akkor a kezed letörőm, na nyomás a kukához! Én pedig szégyenkezve elkullogtam a kukához és beledobtam azt, ami odavaló.
Ebben bízom, ebben hiszek és ez vezeti az utamat: előbb-utóbb minden és mindenki oda kerül, ahova való!
