Vége a színjátéknak: nyíltan bizniszel a Mészáros-vagyonnal az Orbán család
Orbán Viktor vejének és Orbán Viktor első számú strómanjának cégei a „szinergiára” hivatkozva léptek együttműködésre. A NER-lovagok nem akárhogy nyitottak, mert rögtön egy 6 milliárd forintos üzletről beszélünk.
Immár teljesen nyilvánvalóvá vált, amit eddig is mindenki tudott: az ország kirablásában élén járó Orbán-klán a háttérben szisztematikus munkával lassan gyakorlatilag minden területre bevásárolja magát. A „méltóságos uralkodócsalád” tagjai egyfolytában mérhetetlenül sok pénzzel megpakolt vagonokat mozgatnak, amik valahogy mindig a Felcsút nevű kisvasút-végállomásra futnak be. Hogy ezt bizonyítani lehessen, számos tényfeltáró újságíró kínkeserves munkájába került. Most viszont az oknyomozó cikkek szereplői egyszerűen kijöttek a napra, hiszen jól tudják, hogy az általuk oly gondosan kiépített rendszerben akár még ezt is megtehetik bármilyen, számukra kedvezőtlen következmény nélkül. A konkrét fejlemény az, hogy a falusi gázszerelőből milliárdos sajtómágnássá (is) vált Mészáros Lőrinc, illetve Orbán Viktor veje, a „fényhozó” Tiborcz István hivatalosan is üzlettársak lettek.
Kijelenthetjük, hogy ezzel a szimbolikus bejelentéssel új korszak kapuján léptünk be, ahol többé már nincs is szükség titkolózásra, sem pedig furfangos trükközésre. Nos, ha ebből trend lesz, és nem kell majd a megtépázott és csekély számú ellenzéki médiumok munkatársainak erős ellenszélben nyomozniuk a NER-lovagok (piszkos) üzleti ügyei után, talán eljuthatunk oda is, hogy Orbán gazdasági csúcsminiszternek, esetleg az államkincstár élére nevezi ki a saját vejét, Tiborcz Istvánt.
Abszurdnak hangzó ötlet, amire az alapvető reflex minimum egy erős szemöldök-felhúzás? Pedig példánkat nem is egy földtől elrugaszkodott fantazmagória, hanem egy törökországi „reform” ihlette, aminek keretében az újraválasztott és mára teljhatalommal rendelkező Recep Tayyip Erdogan idén július elején valóban a saját vejét, Berat Albayrakot (korábbi energetikai minisztert) tette meg gazdasági csúcsminiszternek, egyben pedig az államkincstár elnökének.
Van hát még hová „fejlődnünk”! Mint tudjuk, mindig is „jót” jelentett, ha a törökök vagy az oroszok hatalmi struktúráit akarta másolni a magyar politikai elit, ez a történelmünkből világosan kiderül. Csak az a kérdés, vajon mikor elégeli meg a kiszipolyozott, hülyének nézett, megalázott és egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kényszerített többség, hogy pár száz vagy ezer önkontrollját teljesen elvesztett, gátlástalanul pénz- és hataloméhes ember uralkodjon felette, miközben az EU tagjaként elvileg egy ennél sokkal jobb forgatókönyv szerint is élhetnénk, amit igazán megérdemelnénk?