Választás előtt a kelet-európai fiatalok: haza vagy élhető jövő
Van a fiatal diplomásoknak egy teljes generációja, legyenek orvosok, informatikusok, mérnökök vagy bármi más, akik mélyen belül érzik, hogy előttük áll egy ominózus döntés: a szeretett országban maradás, vagy az élhető és fenntartható jövő elérése – nyilatkozta a Zsúrpubinak Dragoş Tîrnoveanu román újságíró, külpolitikai elemző. Kíváncsiak voltunk, hogyan látja egy olyan szakember a Jobbik európai bérunióról szóló kezdeményezését, aki egy, a magyarokra nem kevés előítélettel tekintő országból támogatja a javaslatot. Meglepő válasz érkezett.
Zsúrpubi: Miért érezte szükségesnek, hogy csatlakozzon az európai béruniót célzó polgári kezdeményezéshez?
Dragoş Tîrnoveanu: Mindenekelőtt azért, mert egy olyan kérdésnek látom, amelynek nem szabadna politizálás tárgyává válnia, hiszen az Európai Unió polgárainak jóléte forog kockán. Ez mindnyájunkat kéne, hogy foglalkoztasson. Romániából származom, tanúsíthatom, hogy mennyi ártalommal jár a társadalmunkra nézve az értelmiség külföldre távozása és az alacsony bérek okozta migráció, kezdve a saját országunk innovációs korlátozottságával, a családok széthullásának hosszan tartó, káros lélektani hatásáig. Azok után, hogy Kelet-Európa más képviselőivel is szót váltottam a kérdésről, elmondhatom, hogy a történetünk igencsak hasonló. Ez tényleges hajtóereje az együttműködésnek, és annak, hogy közösen találjunk megoldást a problémára.
ZSPB.: Az uniós ígéret az volt, hogy a Nyugat gazdagságát a teljes európai tér élvezheti majd, és idővel az emberek ugyanolyan életszínvonalon élhetnek, ugyanannyit kereshetnek. Látjuk, hogy ebből semmi nem lett. Hogyan lehet a bérunió kérdéskörét végigvinni az európai uniós bürokráciával szemben? A kezdeményezésük lobbiérdekeket sérthet.
D. T.: Úgy gondolom, hogy az a nehéz helyzet, amelyben az Európai Unió most találja magát, részben ahhoz a tényhez köthető, hogy nem volt képes a javait megfelelően elosztani a területének egészén, nyilvánvalóan Kelet-Európa kárára, ahol a legújabb tagjai élnek egymás mellett. Másfelől viszont, szerintem az európai egyezményekben megfogalmazott alapelvek képezik a helyes utat, ameddig azokat szigorúan fenntartják. Tehát
nem kéne az EU-t, mint elgondolást, vagy mint egészet hibáztatnunk, csupán azokat a bizonyos bürokratikus hatalmi központokat, amelyek kudarcot vallottak, és nem tudták teljesíteni, amit annak idején célul tűztek ki.
Így vagy úgy, mindenfajta kormányzatban találunk anyagi érdekeltséget nemzetileg vagy szupranacionálisan, ameddig azonban a polgári társadalom készséges, cselekvőképes és tudatában van a jogainak, lépéseket tehetünk ezeknek az orvoslására.
ZSPB.: Az átlagemberek érzik ennek a súlyát? Mennyire lehet őket megszólítani ezzel a témával?
D.T.: Azt hiszem, az átlagember még inkább tisztában van vele, hogy mi forog kockán, mint a politikusok. Szerintem van a fiatal diplomásoknak egy teljes generációja, legyenek orvosok, informatikusok, mérnökök vagy bármi más, akik mélyen belül érzik, hogy előttük áll egy ominózus döntés: a szeretett országban maradás, vagy az élhető és fenntartható jövő elérése. Tehát igen, úgy gondolom, hogy érzik ennek a súlyát.
Amikor bérekről beszélünk, ez lehet, hogy számunkra inkább egyfajta gazdasági szakkifejezés, de a lakosság nagy részének a megélhetést és az ebből származó életminőséget jelenti, sőt akár élet-halál kérdése is lehet, ha a költséges egészségügyi szolgáltatásokra gondolunk.
A megszólításuk tekintetében, úgy vélem, hogy érthető és egyszerű üzenetet kell körvonalaznunk, mégpedig, hogy a bérunió jog és kötelesség, aminek a megvalósítását az EU már magára vállalta, mint közös európai projektet. Továbbá, a végrehajtó ágainak, különösen a Bizottságnak a kötelessége, hogy biztosítson számunkra, a polgárok részére egy tervet, amivel meg is valósíthatjuk azt.
ZSPB.: Hogy állnak a koncepció megvalósulásához szükséges jogi, diplomáciai előfeltételek terén?
D.T.: A kezdeményezést már előterjesztettük az Európai Bizottságnak. Természetesen mindannyian, mint képviselők, meg fogjuk tenni a tőlünk telhetőt, hogy előre mozdítsuk az ügyet a saját szülőföldünkön is.
ZSPB.: Mire számít, fogadhatnak pozitívan a román emberek egy alapvetően magyar kezdeményezést?
D.T.: Valószínűleg számolnunk kell valamilyen szintű előítélettel itt Romániában, de úgy gondolom, ha üzenetünkben hangsúlyozzuk az együttműködést és például azt a tényt, hogy a vidékiek ugyanazzal a problémával szembesülnek nálunk, mint Magyarországon, akkor ez csak javíthat a hozzáálláson, és nem csak ebben a kérdésben, általánosságban is.
Eljött az idő, hogy hidakat, és ne falakat építsünk.
ZSPB.: Mit gondol, leginkább a kelet-nyugat-európai bérkülönbség kényszeríti arra a lakosságot, hogy külföldre vándoroljanak?
D.T.: Minden bizonnyal ez az egyik fő ok, de nem az egyetlen. Ez az egyik tünete is a Kelet- és Nyugat-Európa között fennálló szerkezeti különbségeknek. Mindezt nem csak a bérek kapcsán látjuk, észrevehetjük a lehetőségek, társadalmi jólét, jogállamiság, az oktatás és az egészségügy tekintetében is. Vagyis
az embereknek Magyarországon, ahogy Romániában, Bulgáriában és más országokban is, jó okuk van az emigrációra. De ezt nem hagyhatjuk annyiban, hiszen nemzeteink életben maradása a tét.
ZSPB.: Amennyiben az európai döntéshozó szervek elfogadják a kezdeményezést, az visszaadhatja a lakosság Európai Unióba vetett hitét?
D.T.: Igen! Határozottan hiszek benne, hogy ha sikerrel járunk, az emberek másként fognak tekinteni az Európai Unióra. Úgy vélem, hogy ez bizonyítaná, hogy vannak dolgok, amiket tényleg meg lehet valósítani, valamint azt is megmutatná, hogy a bürokratáknak figyelniük kell ránk. Összevetve, mind a politikusok, mind pedig a polgárok közös hasznára válna a kezdeményezés sikeressége. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó lehetőség, talán az utolsó is arra, hogy körvonalazzuk a kelet-európai identitást, amit mindannyian magunkénak érzünk.