Rohadék Murphy
Gondoltam, megosztom az ittlétem egy másik kemény időszakát is, ami kb. fél évig tartott, és - hála istennek - úgy néz ki, már túl vagyok rajta. Volt egy olyan periódusunk (az asszony egy éve jött ki), amikor minden fizikailag csak lehetséges rossz megtörtént velünk. Az ismerősök jókat röhögtek, mikor elmeséltem, de én már bújtam a netet, hogy az öngyilkosok tényleg a pokolba kerülnek-e.
Az én pechsorozatom akkor kezdődött, amikor a Gold Coaston aludtunk az asszonnyal, és leparkoltam a libanoni blokk elé. Idekint soha nem loptak el tőlem semmit előtte. Aznap (mint utólag kiderült, két perccel azután, hogy elhagytuk a kocsit) elvitték a GPS-t és a feleségem ősrégi mobilját. Onnan (is) tudjuk, hogy a lebók (libanoni bevándorlók - rendkívüli szeretet övezi őket) voltak, hogy a lakásba beérve nem találtuk a telefont, ezért megcsörgettem, de ki volt kapcsolva. Gondoltuk, a kocsiban maradt, biztosan lemerült. Dehogy merült le, elemelték és azonnal kikapcsolták. Azok a lebók raboltak ki, akik a teraszon állva röhögtek, hogy nem tudok hátratolatva beparkolni. Azóta se loptak el tőlem semmit itt kint, mert tanultam a hibából, nem megyek libanoniak felé. Drága liberális felebarátaim, ez most akkor előítélet, vagy utóítélet?
"Hidd el, én nem tehetek róla, így rakott le az a nyomorult gólya"
De itt nem állt ám meg a pechsorozat. Amikor még használtam a faszbukot, fel is írtam az ismerőseimnek, hogy "Szerintetek mennyi esély van arra, hogy veszel egy húszéves tragacsot az asszonynak, szegény 3 napig pucolja, majd harmadnap este a saját kocsibeállónkból ellopják, hajnali kettőkor kelt két rendőr, hogy négy házat kiraboltak és a mi kocsinkat használták menekülőautónak, a rendőrök olyan balfaszok voltak, hogy a gyalog menekülő betörő egy házba beugorva még a medencébe is beleesett, de még így is el tudott menekülni, majd visszaszállt a kocsiba és csak a következő járőr tudta megállítani, kiszállt és elszaladt, otthagyva az asszony kocsiját egy lopott rendszámtáblával és tele lopott holmival" - hozzáteszem, az autószerelőnk az elmúlt húsz évben nem hallott róla, hogy valaki ellopott volna egy Ford Laser-t. A miénket betalálták 3 nap után.
De itt még nem volt vége. 3 nap múlva közölték, hogy mehetünk a kocsiért a telepre.
Odaérve közölték, hogy kicsit koszos lett az autó. Mondtuk, leszarjuk, visszük. Oké, akkor fizessük be a 300 dollárt. Mondom, itt valami tévedés van - milyen háromszáz dollárt? Ja, hát a vontatásért. Hát - mondom - ki a tököm kérte, hogy vontassátok el a kocsit? Hát, hogy ők a helyszínen nem akarták levenni az ujjlenyomatot, ezért be kellett ide hozni, de nyugodjak meg, a tárolásért nem számítanak fel pénzt. Rohadtul megnyugodtam, így lett az asszony 800 dolláros kocsija 1100 dollár. Az már részletkérdés, hogy a balfasz rendőrök egy dolgot felejtettek a kocsiban: a meghajlított villát, amivel a tolvaj beindította.
Még aznap este az edzőterem előtt bezártam a kulcsot a kocsimba, úgy kellett értem jönni. Akkor eldöntöttük, hogy bezárkózunk a lakásba, talán úgy nem történhet baj. De így is történt. Ez már hazugság szagú lesz, de sajnos nem az: haza akartam menni 3 hétre nyaralni, de itt kint, ha lejár az útleveled, csak egy évre hosszabbíthatsz. Én időben megigényeltem a tiszteletbeli konzulnál, Borlai Tibornál. Szépen el lett küldve a hivatalba, a Polgár Jenő hivatalba. A Polgár úrhoz. A Jenőhöz. Ez eddig oké volt, tudtam, hogy kb. két hónap és megkapom. De nem jött.
Kezdtem parázni, mert tudtam, hogy ha hiba csúszhat a gépezetbe, az nálam fog megtörténni. Bemegyek a postára, várok egy küldeményt, mi van már! Mondják, jött nekem egy küldemény, de nem vettem át, úgyhogy vissza is küldték. Ismét öngyilkossági gondolatok kezdtek kísérteni. Otthon megnéztem a posta nyomkövető rendszerében, mely szerint itt van a csomag az országban. Visszamegyek, mondom az új fejleményt, hát szerintük nincs itt.
Egy ideig pattogtam a posta és a lakás között, majd felhívtam a nagykövetséget, ahol az ügyintézőnek gyakorlatilag fingja sem volt, hogy ilyenkor mi van, hát ő aztat javasolná, hogyizé menjek a tiszteletbeli konzulhoz. Komolyan, elhiszitek, hogy szegény Tibi bácsi aznap halt meg? Én nem akartam elhinni, Isten nyugosztalja, de ilyen rosszul időzíteni... A postás végül felhívott, hogy ilyen még nem fordult elő náluk, a csomag végig ott volt becsúszva valami dosszié mögé, nem tudja, hogy történhetett, mondom, nem gond, én tudom. Végül hazajutottam, de persze nem úgy, ahogy egy átlagember.
Én a Zuji nevű cégnél vettem jegyet (sose kövesd el ezt a hibát), Brisbane-Guanghaj vagy mi a tököm - Amsterdam - Bécs útvonalon. Úgy volt, hogy anyámék jönnek értem Bécsbe reggel kilencre. Előre féltem, tudtam, hogy Murphy lesújt rám. Reggel az asszony kivisz a reptérre, és csak úgy rápillant az útvonalamra. Mondja, hogy ez furcsa, 6.45-kor érek Amszterdamba és 6.50-kor indul a csatlakozásom. Mondom neki, IGEN! Isten vigyáz rám. Hogy mindig éber legyek. Megyek a helpdeskhez, kis tanakodás, majd hívnak a Zujitól, hogy semmi gond, Kínában beszéljek az illetékes elvtárssal, feltesznek a következő gépre. Majdnem megnyugodtam, de azért nem vittem túlzásba. Odaérek Kínába, megyek a helpdeskhez, látom, nagy üvöltözés, vöröslő fejű ausztrálok, meg két kínai pöcs, akik nincsenek a helyzet magaslatán. Odamegyek és megelégedve nyugtázom, hogy IGEN! A két kínai nem beszél angolul. A nemzetközi repülőtéren, ötven ordító utassal a pult előtt.
Az volt a mázlim, hogy a Zujitól már hívták őket, így tudták, hogy mi a szituációm. Elmutogatták valahogy, hogy a 6.50-es gép helyett a 10.30-assal megyek. Mondom nekik, leszarom, ülök még négy órát Amszterdamban, kibírom. Aztán látom, hogy nem délelőtt 10.30-kor, hanem este! Mondom a kínainak: drága, arany, szopottgombóc fejű kisfiam, áruld már el, mi a jó anyámat csinálok én Amszterdamban egy teljes napig, mikor anyám Bécsben vár 9-kor? Fél óráig rugóztam a témán, de nem segített, hívtam az ősöket, hogy legyen valami, vegyenek jegyet nekem Amszterdamból Bécsbe vagy Budapestre, csak érjek haza. A mutatvány 70.000 forintomba került, mondom, én ezt követelni fogom a Zujin. Ezt később egy indiai ügyintézővel az összes rokonát elátkozva sem sikerült megoldani, ugyanis közölte velem, hogy délelőtt 10.30-kor is volt gép, miért nem azzal mentem. Mondom, azért, baszki, mert a kínai haverod azt mondta, hogy csak este van járat. Azért azt el kell mondanom az ausztrál viszonyokról, hogy egy hónap múlva visszautalták a pénzt, pedig már írni akartam a médiának is, hogy mi folyik itt Gyöngyösön!