Ön szereti, ha teljesen hülyének nézik?
Olvasom a legújabb nemzeti konzultációt, és nap mint nap nézem, néznem kell, az adóforintjainkból kiaggatott „Állítsuk meg Brüsszelt!” plakátokat. Azt értem, hogy mi a célja a kormánynak a propagandával. Amit nem értek, az az, miért fogadják el egyesek, hogy ilyen mértékben nézik őket hülyének.
Nem tudom, ki, hogy van vele, de ha tőlem úgy kérdeznek valamit, hogy abban egyúttal a választ is rögtön megfogalmazzák, nekem az az első gondolatom, hogy nem sokkal tartanak értelmesebbnek, mint mondjuk egy bamba halat, aki beleúszik egy halászhálóba, de még véletlenül sem villan fel egy halvány szikra sem az agyában, hogy meg lehetne fordulni, és ugyanarra ki is lehetne úszni, amerről jött. Ha már egyszer elindult egy irányba, erőlködik tovább még akkor is, ha nem megy, és a végén belepusztul.
Ha valaki szimplán ostoba, vagy elhitetik vele, hogy ostoba, azt lehet a legkönnyebben beleúsztatni abba a bizonyos hálóba, és „adottságainak” köszönhetően nem is fog egykönnyen kijönni onnan. Persze, nyíltan senki nem vágja az ember arcába, hogy „Igen, ostobának nézünk!”, ez nem lenne szerencsés kommunikáció. Elég, ha fű alatt elhitetik vele, hogy kíváncsiak a véleményére, de a végső döntést azért jobb, ha valaki más, nála jóval okosabbak hozzák meg.
„Brüsszel veszélyes lépésre készül. A rezsicsökkentés eltörlésére akar kényszeríteni bennünket. Ön szerint mit tegyen Magyarország?
- Védjük meg a rezsicsökkentést. Ragaszkodjunk ahhoz, hogy a magyar energiaárakat Magyarországon határozzuk meg.
- Fogadjuk el Brüsszel tervét, és bízzuk a nagyvállalatokra a rezsidíjak megállapítását.”
„A hétfejű sárkány veszélyes lépésre készül. El akarja rabolni a királylányt, és arra akarja kényszeríteni, hogy menjen hozzá feleségül. Pistike, szerinted mit tegyen a herceg?
- Védje meg a királylányt. Ragaszkodjon ahhoz, hogy ő veszi feleségül.
- Fogadja el a sárkány tervét, és bízza a sorsra a történet alakulását.”
Mindkét kérdés ötéveseknek szánt színvonalon van megfogalmazva, annyi a különbség csak, hogy az első felnőtteknek íródott. Vajon a magyar választópolgárok egy bizonyos részét miért nem zavarja, ha egy ötévesével azonosítják az értelmi képességeit? Véleményszabadság – hangoztatják sokan, pedig a szabad véleménynyilvánítás lehetősége az, amiről már régen lemondtak.
A „szabad vélemény” jelenleg azokkal a jelszavakkal egyenlő, amiket lebutítva, véleménydiktátorok által már előre jól megrágva, néhányszor visszakérődzve a nép elé vetnek, és amiket természetesen csak az előre meghatározott filtereken keresztül lehet szemlélni. És miközben a tekintélyelvű rendszer tökéletesedik, úgy járatódik csúcsra az önfeladás: fenntartások nélkül hinni benne és elfogadni mindent, amit a megválasztott, nagybetűs VEZÉR mond.
A szellemi képességeket „feljebbvalóikra” ruházók azt gondolják, hogy ezáltal ők is részei a hatalomnak, a döntéshozásnak, de valójában a kritikus gondolkodás írmagját is kiirtva, „becsicskult” kiszolgálói annak. Azt gondolják, hogy részei egy magasabb rendű közösségnek, de közben egy lebutított biomassza, egy – Jurák Katásan szólva - címszavakkal irányítható „fehérjehalmaz” tagjai csupán.