Macedónia, a soros balkáni tűzfészek
Szijjártó Péter hobbikülügyminiszter szerint George Soros hírhedt amerikai milliárdos hibás a macedón tüntetésekért is, pedig a konfliktus gyökerei olyan időkbe vezetnek vissza, amikor a veterán politikai felforgató még nem is élt.
Napjaink macedón parlamentostrommal színesített válsághelyzetében még a NATO főtitkára is „a demokratikus folyamatok tiszteletben tartására” szólított fel. Április végén Magyarország átvette Portugáliától a NATO koszovói misszió (KFOR) harcászati tartalék zászlóaljának vezetését.
Történelmen átívelő konfliktusok
A gyökerek nem az ókori harcias makedónokhoz, „Héraklész unokáihoz” vezetnek vissza, mert ők csak azonos földrajzi területen éltek a szláv eredetű macedónokkal, akik a középkor kezdetén, a kilencedik században jelentek meg a területen.
A konfliktus kezdete egészen 1389-ig nyúlik vissza, amikor június 28-án a Gergely-naptár szerint a Rigómezőn (Kosovo Polje) az oszmán-török seregek súlyos vereséget mértek az egyesült szerb-bolgár-havasalföldi csapatokra, ami teret nyitott a törökök majdnem 500 éves balkáni uralmához és a félsziget iszlamizálásához. Június 28-a szerbek nemzeti gyásznapja lett. Nem véletlen, hogy a Monarchia a csata 525. évfordulójára időzítette 1914-ben azt a szarajevói hadgyakorlatot, amin Ferenc Ferdinándot meggyilkolták, ürügyet szolgáltatva az első világháború kirobbantásához. Mielőtt 1989-ben az akkori jugoszláv tagköztársaság, Szerbia elnökévé választották, Szlobodan Milosevics Rigómezőn mondott beszédet, 600 évvel a csata után kiállva a szerb „őshaza megvédése” és albánosodása ellen.
A macedónokat szokták „elszerbesült nyugati bolgároknak” és „déli szerbeknek” is nevezni, mert kultúrájukban területi megoszlásuk szerint kötődnek ehhez a két rokon néphez. A macedóniai szlávokba a középkorban kun elemek is olvadtak, ettől függetlenül magukat a XX. század elején bolgárnak definiálták.
Az albánok eredete az ókori dalmátokig és az illírekig nyúlik vissza, a nyelvük közel áll a románhoz, megjelenésük a mai Macedónia területén csak a balkáni török megszállás idején kezdődött meg. Az albánok többségének muszlim vallása segítette beilleszkedésüket a törökök hatalmi rendszerébe a Balkánon. A macedónok megmaradtak ortodox keresztény hiten. Az Oszmán Birodalom a XIX. század közepére meggyengült, és régi-új szláv államok jöttek létre a Balkánon; először Görögország és Szerbia, majd Bulgária önállósodott.
Az új, vegyes lakosságú országok létrejöttét belső és külső politikai instabilitás követte.
A szláv népeket felhasználó balkáni orosz előrenyomulás újabb konfliktusokat generált, miközben az európai nagyhatalmak próbálták a törökök segítségével visszaszorítani őket.
Háború háború hátán
Az 1912-es, első balkáni háborúban a szerb-montenegrói csapatok Koszovóban és Macedóniában álltak bosszút az évszázados török elnyomásért. A bevonuló szerb és montenegrói katonák felégették az albán településeket, tömegesen mészárolták a muzulmán civileket, akik pedig tömegesen menekültek előlük. A Szerbia által elfoglalt területekről 240 ezer török, albán és más, muzulmán hitű lakos menekült az Oszmán Birodalomba.
Az első balkáni háború után jött létre a független Albánia. Bulgária jelentős területekkel gyarapodott, a törökök gyakorlatilag kiszorultak Európából.
Macedónia területének birtoklása súlyos ellentéteket robbantott ki Bulgária és a görög-szerb szövetség között. Az 1913-ban kitörő második balkáni háborúban a görög fegyveresek 150 ezer bolgárt űztek el Macedóniából. Bulgária vereséget szenvedett a túlerőtől, így Macedónia északi része Szerbiához, déli része Görögországhoz került.
Jugoszlávia után
A szerbekhez került területen alakult meg 1945-ben, a már kommunista Jugoszláviában a Macedón Népköztársaság, ami tagköztársasági rangot kapott. A görög területek Makedónia nevű tartománya miatt az 1991-ben függetlenné váló ország csak az FYR (Former Yugoslavian Republic) előtaggal a nevében léphetett be az ENSZ-be a görög tiltakozás miatt.
Noha Macedónia nem vett részt a kilencvenes évek balkáni háborúiban, a macedón gazdaság megsínylette a Kis-Jugoszlávia elleni embargót. Koszovóban 1981-ben, véres tömegdemonstrációk után rendkívüli állapotot vezettek be a jugoszláv hatóságok, ami átvezetett a Jugoszlávia felbomlása után Szerbia autonóm tartományává lett terület történetén.
Albánia „terjeszkedik”
Albániában 1991-ben megbukott az elszigetelt kommunista rezsim, ezután igyekezett katalizálni a szomszédos albán lakta országokban a szeparatista törekvéseket.
Mind Jugoszlávia felbomlása, mind Koszovó háborúban kivívott, ENSZ felügyelet alatti elszakadása (1999) globális geopolitikai folyamatok része volt. Jugoszlávia felbomlása és később a nyugati integrációba bevont tagköztársaságok (Szlovénia, Horvátország) függetlensége része volt az USA és az Európai Közösség nyugat-balkáni expanziójának a hagyományosan oroszok által dominált, stratégiai fontosságú félszigeten.
Macedóniába 1998-ban és 1999-ben több százezer albán menekült érkezett Koszovóból.
2001-ben az ottani albán lakosságot (akkor a népesség negyede) felhasználva a koszovói UCK felkelést robbantott ki a macedón kormány ellen, amit katonai eszközökkel és politikai tárgyalásokkal zártak le. A macedóniai albánok politikai képviseletet és nyelvhasználati jogokat kaptak, de nem tudták elérni a területi autonómiát Nyugat-Macedónia albánok lakta területeinek.
Macedónia ásványkincsekben szegény, viszont stratégiailag fontos helyen fekvő ország, az észak-déli, illetve kelet-nyugati közlekedési folyosók átmennek rajta, bár hegyes-völgyes felszíne miatt a földgázvezetékek építésében nem szokták figyelembe venni.
Oroszbarát, nyugatbarát
Macedónia hagyományos orosz kapcsolatai mellett részt vesz a nyugati integrációban. 2004-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz, a NATO-csatlakozási kérelmét 2008-ban a görögök megvétózták.
2004-ben Szlovénia, 2009-ben Horvátország és Albánia is a balkáni térségben terjeszkedő NATO tagállamai lettek. Montenegró parlamentje a napokban döntött a NATO-csatlakozás mellett, az oroszbarát ellenzék tiltakozása ellenére.
Egyértelmű, hogy az USA dominálta katonai szervezet expanzióban van a Balkánon, és most már a feltehetően soha sem csatlakozó Szerbia és a függetlenségét önkényesen kikiáltó Koszovó kivételével (ahol NATO-erők vannak) Macedónia összes szomszédja a katonai közösség tagja.
Napjainkban
Albániának gazdasági fejlődésével együtt nő meg a politikai étvágya is, ezért az évszázados Nagy-Albánia létrehozásának vágya is fűti. A mostani macedóniai politikai válságnak ez lehet a reális, geopolitikai magyarázata. A George Soros által finanszírozott „civil” szervezeteknek a legfontosabb feladata az amerikai külpolitikai törekvések kiszolgálása. Egy olyan terepen, ahol különösen gyenge a központi hatalom, Macedónia helyzete tökéletesen alkalmas erre. A 2006 óta kormányzó jobbközép miniszterelnöke, Nikola Gruevski botrányt botrányra halmozott. A kormányzati pazarlás és a romló gazdasági helyzet közepette 2015-ben kirobbant „WikiLeaks”-botrányból kiderült, hogy 20 ezer embert lehallgattak, a kétmilliós lakosság „legfontosabb 1%”-át, ami súlyos utcai tüntetésekhez vezetett.
A 2015-ben kezdődött migrációs válság, a kerítésépítés kapcsán került az ország reflektorfénybe, bár a határt néha áttörő, máskor a hatóságok által átengedett migránsok gyorsan továbbhaladtak.
Macedónia a pénzügyi válság következtében 2010-ben IMF-hitelre szorult. Néhány év alatt 7,5 milliárd dollárra nőtt az államadóssága ennek a kis országnak, ahol Európában a legmagasabb az írástudatlanság (11%) és lakosságának már az egyharmadát alkotják az albánok.
A politikai káoszt csak fokozta a 2016. decemberi választások eredménye, amikor a jobbközép kormánypárt a 120 fős parlamentben 51 helyet tudott megszerezni, szemben a baloldal 49 képviselőjével. Fordulatot okozott a 20 helyet egymás között elosztó albán pártok megállapodása a baloldallal, amihez az albán miniszterelnök közvetítésével jutottak el két hónapos tárgyalások után. Ez felkorbácsolta a nacionalizmust, mivel bármilyen, az albánoknak tett engedmény Nagy-Albánia rémét festette fel a jobboldalon. A nacionalisták utcára mentek a „Soros támogatta baloldal” és albán szövetségesei ellen. Ennek lett eredménye a Parlament látványos ostroma, amelynél a hatóságok tétováztak a beavatkozást illetően.
Az Európai Unió a békés hatalomátadásra és az ellenségeskedés felfüggesztésére szólította fel a feleket, Budapestről ismét csak sorosozásra tellett.