Fekete György, az ármány
Milyen szerencsések lehetnek azok az országok, ahol a művészvilágot tömörítő szervezet vezetője egy mindenki által elismert zseni festő vagy egy mosolygós karmester, esetleg egy világhírű filmrendező, vagy éppenséggel egy kicsit piás, de mégis mindig jókedvű író! Nekünk sajnos egy - véleményem szerint - közepes tehetségű, rendszerint pufogó, nem túl fotogén Fekete György jutott. Mindig olyan középkor érzésem lesz, ha meglátom. Van a tekintetében valami dermesztően avítt és valami földöntúli gonoszság. Van benne valami felülről érkező lenézés, olyan bántóan lekezelő, negligáló, semmibe vevő pökhendiség. Ha meglátom, akkor az egy időutazás - nem néhány évtized, hanem több száz év.
Tudom, hogy nem létezett vagy nem úgy létezett, de nálam Fekete György akkor is a sötét, a nagyon sötét középkor. Nem szabad kertelni, ki kell mondani, hogy Fekete György rosszfej. És eszembe jut a kérdés: mivel szolgált rá ez a „jóember”, hogy ő a magyar művészeket tömörítő köztestület elnöke lett? Persze, ha tudjuk, hogy az 1992-ben létrehozott egyesületet 2011-ben a második Orbán-kormány kezdeményezésére nyilvánították köztestületté, és még az Alaptörvénybe is beleírták, akkor sejthetjük, hogy honnan fúj a szél. Igen, úgy tűnik, hogy Gyuri bácsi is az Elnök emberei című film képzeletbeli magyar mutációjának egyik szereplője. Így nem nehéz karriert befutni, hatalmat szerezni, temérdek közpénzt kapni édes, törékeny hazánkban. Mert azért lássuk be, hogy még a Boráros téri talponállóban is tudnának nála több, erősebb, alkalmasabb személyt javasolni erre a tisztségre. Én is megnéztem az akadémikusokat, és hasból tudnék mondani párat, akit ezerszer alkalmasabbnak gondolnék erre a tisztségre. Tényleg csak felületesen szemezgettem az egyébként meglepően foghíjas, politikailag kissé egyoldalúnak tűnő tagságból, de ott van közöttük Szarvas József színész, Jókai Anna írónő, Berecz András mesemondó, Reviczky Gábor színművész, Sebestyén Márta népdalénekes és így tovább.
Mert igenis az MMA elnökének puszta lényével vonzóvá, példaértékűvé kell tennie a művészetek iránt fogékony, tehetséges fiatalok számára a művészi pályát. A Magyar Művészeti Akadémia küldetése rendkívül fontos és nemes cél, és jól tudjuk, hogy egy egészséges országban a művészek szellemi szabadságát és a művészi alkotómunka függetlenségét kellene hirdetnie. De könyörgöm, a vezetője pont egy ilyen megosztó ember, antireklámarc legyen? Ami van nagyban, az van kicsiben. Fejétől bűzlik a hal – szól a régi bölcsesség…
Gondoljunk bele abba az abszurd jelenetbe, amikor egy pályaválasztás előtt álló művésztehetség véletlenül megnéz az okostelefonján egy Fekete Györggyel készült interjút. Ide a bökőt, ha nem menekül fejvesztve egészen a Fizikai Intézetig, ahol - mire a rémülettől felocsúdik - már részecskefizikus lesz. Nem lenne szabad átpolitizálni egy ilyen fontos köztestületet, mert a művészet nem a politikáról szól. És mindaddig, ameddig egy ilyen gellert kapott, harcos Orbán-hívő, szerzetesszerű, kulturkampfos figura lesz a művészeti akadémia elnöke, addig sajnos nagyon sokan hiányozni fognak a tagságból olyanok, akik pedig nagyon odavalók lennének. Mint például Bukta Imre képzőművész, Novák Ferenc koreográfus, Korniss Péter fotóművész, Tompa Gábor rendező, Fehér László festőművész, Cserhalmi György színész, Szakonyi Károly író, Rost Andrea operaénekes, Ekler Dezső építész, és ők csak azok, akik inkább önként otthagyták a művészeti akadémiát.