Orbán középső ujját mutatta egykori "rendszerváltó" önmagának
A hétvégén fél évszázadnyi magyarországi kommunizmus tűnt el nyomtalanul Orbán Viktor elméjében. Mariana-árok mélységű szervilizmussal borult a pekingi diktátorok ölébe, ami bár tőle megszokott, a tény mégis forgat egyet a csinovnyik lelkülettől mentes állampolgár gyomrán.
A miniszterelnök szombaton Pekingben tartózkodott egy nemzetközi gazdasági fórumon, ahol arra is sikerült időt szakítania, hogy a kezét a zsebéből egy rövid időre kivéve a kor ütőerére helyezze, és cseppet sem anakronisztikus módon megkoszorúzza a Tienanmen téren található kommunista emlékművet. Hogy ezt pénzért tette, szolgalelkűségből vagy csak azért, mert már nem beszámítható, végül is mindegy.
A tér az 1989-es diáktüntetések helyszíneként vált ismertté, amit a kínai hadsereg fojtott vérbe, sacc per kábé 3000 ember halálát okozva. Bár kétségkívül nem érezhette magát kívülállónak az autokrata puhadiktátorok között, azért 28 évvel ezelőtt egy ilyen jelenet a panelek Orion tévéjén keresztül is kiégette volna az ifjú Viktor lelkes támogatóinak retináit.
Az sem elhanyagolható részlet, hogy mindez nem csupán belefért a sokéves orbáni megalkuvásba, hanem még büszkén közzé is tetette a Facebookon. A fideszes bérkommentelők persze ezt is próbálták magyarázni:
„Vendégségben udvariasnak kell lenni a vendéglátókkal szemben”.
Tehát, egy potom 300 millió áldozatot követelő ideológiát is megtestesítő emlékművön elhelyezni a szeretet és a megemlékezés virágait, csak protokoll. Látom ebben az érvben a zsenialitást, de azért fenntartom magamnak a jogot, hogy a kitalálójáról megállapítsam: az önálló kritikai gondolkodás és az intelligencia csirájában sincs jelen az elméjében.
Összességében egyébként Orbán pekingi propaganda-ötpercesében az egyetlen érdem az volt, hogy legalább a kommunista emlékmű felé lehajtott fővel sétálva nem tette zsebre a kezét. Úgy tűnik, az ötágú vöröscsillag előtt azért még belőle is felszínre tör az illem.
Nem volt azonban ilyen „udvarias”, mikor a Bank of China vezetőségi tagjaival nótázott. Az erről készült felvétel, a Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter által megosztott 22 másodperc bármely pillanata orkáni erővel vágja tarkón az embert, de a miniszterelnök „protokolláris” mozgása az a pont, amikor az adót rendesen fizető választópolgár érzi magát kellemetlenül helyette.
És ha már kommunizmus: kijelenthetjük, hogy ez a remekmű valószínűleg komolyabb fegyvertény, mint az észak-koreai nukleáris hordozórakéták. A másik, erős magabiztossággal leszögezhető tanulság pedig a pekingi kaland margójára, hogy Orbán két kézzel mutatta a középső ujját egykori „rendszerváltó” önmagának, miközben az antikommunista énje - már, ha tényleg volt ilyen - a másodperc tört része alatt lett a múlté a lélek feketepiacán.