A kormány úgy lop tőlünk, mintha adna

A kormány úgy lop tőlünk, mintha adna
Fotó: zsurpubi.hu

Képzeljük el, hogy holnaptól a 20.000 Ft-os bankjegyünk csak abban az esetben lenne érvényes, ha 60.000 Ft értékű bélyeget ragasztunk rá. Pláne, ha mindez karácsony előtt pár nappal történik…

1945. december 19-én lépett életbe az a rendelet, mely szerint a nagyobb címletű bankjegyek csak abban az esetben voltak névértékükön, amennyiben annak háromszorosáért felbélyegezték azokat. Ezt hívták vagyondézsmának. A teljesen kifosztott emberek és családok sokat vesztettek ebben a háborúban. Szép kis ajándék lehetett ez akkor karácsonyra, mintha egyébként nem lett volna elég bajuk. A rendelet az államháztartási hiányt mindössze 10-12 napra tudta mérsékelni. A bélyegeket rövidesen hamisítani kezdték, ezért ismét új bankjegyeket nyomtattak, valamint a szintén nem túl stabil és értékes, de legalább valamennyi fedezettel rendelkező adópengőt használták, amit azért neveztek el így, mert az adót ebben a pénznemben kellett leróni.

Az ország teljesen kimerülve a II. világháború végére. Az infrastruktúra nagy része összeomlott: a vasúti vágányok és kocsik, a hidak, az ingatlanok is tönkrementek vagy megsemmisültek. A nyersanyagkészletek elfogytak, élelmiszerből is komoly hiány volt. A Vörös Hadsereg fedezetlen pénzeket adott ki (ez volt a hadi pengő), ráadásul a nemzeti vagyon jó részét kihordta a megcsonkított, tönkrevert Magyarországról. Emellett háborús jóvátételre is kötelezték hazánkat.

Mindezen körülmények magyarázzák az 1945-46-os nagy pénzügyi válságot, melynek következtében megdöntöttük a világ valaha kiadott legnagyobb címletű bankjegyének rekordját: ez volt a százmillió bilpengő (1026), ami már a kiadásának pillanatában sem ért semmit. Az egymilliárd bilpengős bankjegy már nem is került forgalomba. Helyette leginkább a cserekereskedelem működött.

1946. augusztus 1-jén vezették be az új pénznemet, a forintot. A teljes pengőállomány nem ért 1 Ft-ot sem, hiszen elértéktelenedett. Biztosan sokunknak megvan az egykori kép, ahogyan az utcán söpörték a rengeteg értéktelen papírpénzt. Az új pénz, a forint aranyfedezettel rendelkezett, ugyanis az amerikai hadsereg néhány nappal a bevezetése után szállította vissza a Magyar Nemzeti Bank aranytartalékát.

A legtöbb országban értetlenül állnának a jelenség előtt, hogy az állam az emberek pénzének 75%-át elveszi egy egyszeri vagyondézsmával. De mi 2011-ben kaptunk egy hasonlót. Míg korábban az állam kötelezővé tette a magánnyugdíjpénztári tagságot a dolgozóknak, hirtelen úgy döntöttek, hogy visszaterelik az állami nyugdíjrendszerbe az embereket.

Aki mégis a magánnyugdíjpénztárat választja, az nem lesz jogosult állami nyugdíjra, pedig korábban is az állami kasszába folyt a nyugdíjjárulék egy része. A magánnyugdíjpénztári vagyont az állam elvette, alamizsnát dobott a megkárosított embereknek (emlékszem, én nagyjából 75.000 Ft-ot kaptam) reálhozam címén. Az államadósságot csökkentették vele, ami azonban az eltelt 5-6 év alatt magasabb lett, mint annak előtte volt. Nekünk meg nem lesz nyugdíjunk, ha nem takarékoskodunk magunknak. 27%-os Áfa és a páratlanul magas munkáltatói és munkavállalói járulékok mellett, még ez is! És ez csak töredéke annak, ahogyan a Fidesz-kormány intézkedett arról, hogy minél kevesebb pénz maradjon a zsebünkben.

Egy év múlva újabb választás lesz. Általában ilyenkor dob a kormány koncot, amin csámcsoghatunk, közben meg lehet azon elmélkedni, hogy ez a kabinet megint adott valamit. Hadd áruljuk el, hogy az töredéke sem lesz annak, amit elvettek, ami járna, ami a miénk. Arra apellálnak, hogy az ember mindig a friss történésekre emlékszik. Mi pedig azt szeretnénk, ha emlékeznénk a közelmúlt és a régmúlt történéseire is. Hogy azok ne ismétlődjenek meg újra.