Tornóczky Anita: Minden sorozatgyilkos állatkínzással kezdte
A magyarok nagyon szélsőséges állattartók. Van, aki társként, már-már emberként kezeli kedvencét, és van, aki a háztartás szükséges tartozékaként – véli Tornóczky Anita. Az Országos Állatvédőrség Alapítvány vezetője a lapunknak adott interjúban kifejtette, a társadalom fejlettségét mutatja, ahogy tagjai az állatokkal bánnak. Mint mondta, külföldi tanulmányok kimutatták, hogy az állatok ellen elkövetett bűncselekmények szinte kivétel nélkül "gyakorlást” jelentenek egy ember ellen elkövetett bűncselekményre.
Zsúrpubi: Éppen kávézunk, de az előbb is telefonos tanácsot adott egy gazdának. Ahogy látom, ez egy folyamatos szolgálat.
Tornóczky Anita: Igen, maga az állatmentés és a kutyakiképzés is. Egyiket sem lehetne 8-tól 17 óráig tartó munkaidőbe sorolni, de én ezt vállaltam.
ZSPB: Kutyakiképzésben is ad tanácsokat?
T.A.: Igen, de ez részben független az Állatvédőrségtől. A mentett kutyáknak köszönhetően sok olyan tapasztalatot szereztem, amivel egy átlag kiképző nem találkozik. Rengeteg mentálisan sérült állattal találkozom, ezért sokkal több megoldásra váró feladattal szembesülök, mint egy kutyatréner. Nagy százalékban egyébként az emberek rontják el a kutyákat, nagyon kis részük az, amelyik már eleve valamilyen problémával kerül a gazdához. Sokszor a gazdik túlszeretik, túlsajnálják, gyerekként kezelik a négylábút, amelyik ezáltal bizonytalanná válik a falkában betöltött szerepével kapcsolatban. Igazából legtöbb esetben az embereket kellene kezelni.
ZSPB.: Nem szabad túlszeretni. Akkor mik a helyes állattartás alapelvei?
T.A.: Én is imádom a kutyáimat, de egy állat akkor érzi magát biztonságban, ha pontosan ismeri a kereteket, ha tudja, mit lehet és mit nem. A falkát nem ő irányítja, nem neki kell felelősséget vállalnia, döntéseket hoznia, védelmeznie. A falkának van egy vezére, a gazda, és ő az, aki biztosítja az élelmet, az óvóhelyet, a védelmet. Ha az ember ezt nem kommunikálja egyértelműen a kutya felé, akkor az állat bizonytalan lesz, és úgy érzi, neki kell megvédenie a falkát. Ez oda vezethet, hogy séta közben kitámad, nem enged be, sokszor még családtagokat sem a lakásba, adott esetben a kanapét is a sajátjának tekinti, és megharapja a gazdáját, ha az éppen le akar ülni. A kutyák falkában gondolkodnak, ha a sorrend rosszul áll be, akkor a négylábúak megengednek magunknak olyanokat is, amelyek megnehezítik az ember életét, de a kutyának is nagy teher.
Amíg egy pedofil nevelheti a gyerekét, mit várhatunk az állatvédelmi törvénytől?
ZSPB.: Néhány héttel ezelőtti hír, hogy egy Somogy megyei állatkínzó első fokon hozott letöltendő börtönbüntetését másodfokon kilenc hónap felfüggesztettre enyhítették. Mennyire hatékony a magyar állatvédelmi törvény?
T.A.: Sem az állatvédelmi törvénnyel, sem a BTK-val nincs nagy baj. A jogalkalmazással sokkal inkább. Illetve az a probléma, hogy nagyon sok az enyhítő körülmény, ezen kívül pedig nyilvánvalóan viszonyítják egymáshoz az egyes eseteket. Amíg bizonyos büntetési tételek, amelyek emberek elleni erőszakos bűncselekményekre vonatkoznak megközelítik az állatkínzás bűncselekményeivel kapcsolatos büntetési tételeket, addig mit várhatunk?! Amíg például egy pedofil a szabadulása után nevelheti a saját gyerekét, addig nem számíthatunk túl sok jóra. Kevés az az eset, amely tényleges letöltendővel végződik. Pedig sokszor az állatkínzás más bűncselekményekkel is együtt jár. Például tiltott szerencsejátékkal, kábítószer birtoklással, sok esetben garázdasággal vagy családon belüli erőszakkal párosul. Ezért vannak olyan ügyek, amelyek tényleges letöltendővel végződnek. Azt gondolom, egy felfüggesztettnek bizonyos körökben semmilyen elrettentő ereje nincs. Hozzáteszem, van, ahol még a letöltendőnek sem.
ZSPB.: Mi jelenthetne megoldást?
T.A.: Már a szabálysértési szakaszban kellene sok mindent megfogni. A jegyző és a kormányhivatal az állatvédelmi hatóság, nekik azonban nincs arra kapacitásuk, hogy foglalkozzanak ezekkel az ügyekkel. Nem nagyon szabnak ki állatvédelmi bírságot, de nekik nem is nagyon áll érdekükben, hiszen az összeg nem az önkormányzathoz folyik be. Amennyiben így történne, a jegyző is motivált lenne. Akkor is hatékonyabban működne a rendszer, ha az állatvédelmi bírságot be lehetne váltani közmunkára. Ha ezeken lehetne változtatni, akkor csírájában el lehetne fojtani egy csomó esetet. Ha már negyedszer elviszik közmunkára aput vagy anyut, akkor megfordulna a fejükben, hogy valamit másképp kellene csinálni. Ezen kívül nagyon nagy hangsúlyt kellene helyezni a felelős állattartás tanítására. Mi is készítettünk egy oktatási anyagot, ami ingyenesen elérhető az önkormányzatok, tanintézmények számára. A pedagógusoknak óvodától gimnáziumig szól, különböző kérdéssorok és magyarázó ábrák egészítik ki a tanagyagot. Úgy vélem, a kicsiken keresztül rengeteget lehet formálni a felnőttek gondolkodásán is. Hosszútávon ebben lehet a megoldás kulcsa. Kiugró esetek mindig is lesznek, mint ahogy állatvédelmi szempontból nálunk fejlettebb országokban is előfordulnak. Az ilyen ügyek valamilyen aberrációról szólnak, és nem arról, hogy nemtörődömségből, információhiányból vagy butaságból okoznak szenvedést egy állatnak.
ZSPB.: Előfordul, hogy valaki nem tudja, hogy kínozza a kutyáját?
T.A.: Józsi bácsi felrakja a három hónapos kaukázusi juhász kutyáját a láncra, és nem figyel arra, hogy az állat időközben megnő. Ha ugyanakkora marad a nyakörv, akkor az hónapok alatt beágyazódik a szövetekbe, és akárhányszor meghúzza az eb, annyiszor iszonyatos fájdalmat okoz neki. Józsi bácsinak pedig erről fogalma sincs. Attól, mert valaki beoltatja és chipelteti a kutyáját, még nem lesz felelős állattartó. Egy négylábú meg tud fagyni a teraszon, meg tud őrülni egy pici kennelben, vagy a lánc végén. Hiába teszik kötelezővé a chipet, hiába határozzák meg, hogy tartósan nem szabad láncra kötni egy kutyát, ez nem segít. Az alapokat kellene megtanítani. Abban nem hiszek, hogy ha megemelik a büntetési tételeket, akkor csoda történik.
ZSPB.: 2016. január 1-től tilos ebet tartósan kikötve tartani. Mit jelent az, hogy tartósan?
T.A.: Nem határozták meg. Ráadásul sokkal jobb futóláncra rakni egy kutyát, amivel körbefutja az udvart, mint egy pajtába bezárni. Ezeket nem gondolták át a törvényhozók. A jogalkotásban nem vesznek részt olyan emberek, akiknek gyakorlati tapasztalataik vannak.
„Aki kutyát kínoz, emberre készül”
ZSPB.: Az állatvédelem részben a döntéshozók kezében van. Mennyire támogatja a politika ezt a területet?
T.A.: Eddig mostohagyerekként kezelte a politika az állatvédelmet, ma már jobban figyelnek rá. Körülbelül egy éve kezdett megváltozni a helyzet, amikor egy demonstráció alkalmával a döntéshozók számára is egyértelművé vált: a téma nagyon nagy tömegeket képes megmozgatni. Több mint tízezer ember vett részt az említett tüntetésen a Kossuth téren, ahol egyébként minden politikai párt képviseltette magát, és sok ismert ember is eljött. Mi egyébként komoly lobbi tevékenységet is végzünk, és azt is szeretnénk elérni, hogy a parlamenti pártok egyetértsenek abban: az állatvédelem fontos kérdés.
ZSPB.: Milyen állattartók a magyarok?
T.A.: Nagyon szélsőségesek. Van, aki társként, már-már emberként kezeli az állatot, és van, aki a háztartás szükséges tartozékaként. A magyar jog szerint az állat dolog, az állat nem jogalany, az állatkínzásnak nincs is sértettje, nem is képviselheti senki egy-egy eljárás során. Az állat jogrendszerben betöltött szerepe választ is ad a kérdésre. Van, aki az utolsó forintját is az állatra költi, de olyan is előfordult, hogy egy gyönyörű házból hoztunk el éhező kutyát. Az arany középutat kellene megtalálni. Az európai országok tekintetében nagyon elől helyezkedünk el társállattartásban, 4,5 millió magyar háztartásban él valamilyen négylábú.
ZSPB.: Ahogy említette, van, aki nem tud róla, hogy szenvedést okoz a kutyájának, azonban akadnak, akik tudatosan és brutálisan kínozzák az állatokat. Mi lehet ennek a pszichológiai háttere?
T.A.: Én ezeket aktív állatkínzásnak hívom, amit kifejezetten a kegyetlenség, a hatalom érzése, a szenvedés látványa motivál. Külföldi tanulmányok alapján azt lehet mondani, hogy az állatok ellen elkövetett bűncselekmények szinte kivétel nélkül „gyakorlást” jelentenek egy ember ellen elkövetett bűncselekményre. Ahogy Csányi Vilmos is mondta: „Aki kutyát kínoz, emberre készül”. Ez pont így van sok, erre vonatkozó amerikai pszichológiai kutatás szerint. A sorozatgyilkosok profilozását úgy kezdik, hogy „hány éves korában kezdett állatot kínozni”. Fel sem merül, hogy nem kínzott, hiszen mindig megtörtént. Az összes nagy sorozatgyilkos kivétel nélkül beszámolt arról, hogyan és mit tett egy-egy állattal. Volt olyan ügyünk, amelynek során a 13 éves gyerek élve megnyúzott egy kölyökkutyát. Nekünk egy gyerek esetében elsősorban nem benne kell keresnünk a hibát, hanem meg kell vizsgálnunk a környezetet is, ahonnan jön. Az előbb említett esetben például kiderült, hogy az apja korra és nemre való tekintet nélkül mindenkit végigerőszakolt a családban. Az állatkínzás egy komoly indikátor arra, hogy ezeket az anomáliákat fellelje a családvédelem, a gyámhatóság. Mi igyekszünk ebben segíteni, mert rengeteg olyan eset van, hogy a családon belüli erőszakra nyilvánvaló jelek utalnak. A kérdésre visszatérve egyértelműen az a válasz, hogy a kiszolgáltatott ellen irányuló erőszak jelent motivációt, vagyis, hogy valaki olyan ellen kövessen el bűncselekményt, aki nem képes a védekezésre. Azt már csak egy hajszál választja el, hogy ez egy kutya, gyerek vagy idős ember.
ZSPB.: Az Állatvédőrség együttműködik a különböző állami szervekkel. Elképzelhető, hogy egyszer az önök szervezete is hatósági jogkört kap?
T.A.: A hatósági jogkör még messze van, de nagyon jó az együttműködésünk, mind az ORFK-val, mind a Nemzeti Élelmiszer-biztonság Hivatallal és a kormányhivatalokkal is. Sokszor a jegyzőknél is nyitott ajtókra találunk, de nekik nincs kapacitásuk kivizsgálni minden bejelentést. Azon dolgozunk, hogy ezt a feladatot részben át tudjuk vállalni tőlük.
Nagyon ritka az, hogy későn érkezünk
ZSPB.: Úgy tűnik, tavaly az eddigiekhez képest is sok, brutális állatkínzás történt. Tényleg emelkedett az esetek száma?
T.A.: Régen is történtek hasonló esetek. csak mivel az állatvédelem ma már divatosabb, a média is jobban odafigyel rá. Ezek az ügyek a társadalom tükrét jelentik. Az emberek a társaikkal is közönyösek, akkor az állatokkal miért ne lennének azok?! Ha ma összeesik valaki az utcán, mindenki arra gondol, hogy részeg, nem azt, hogy rosszul van, és mentőt kellene hívni. A társadalom fejlettségét mutatja az, ahogy a tagjai az állatokkal bánnak. Az egymás iránti empátiában, emberségben, gondoskodásban is van még mit fejlődnünk.
ZSPB.: Sokat van terepen, rengeteg kegyetlenséget lát. Hogy lehet ezt bírni?
T.A.: Éppen ügyészségi szakaszban tart egy ügyünk, ahol több szakértői vizsgálatra is szükség volt, mert senki nem akarta elhinni, hogy egy jó körülmények között élő ember hetekig "elfelejtett" etetni egy kutyát. Éhen-, szomjan halni, hagyni megfagyni egy állatot, nem kétperces dolog. Szerencsére, kevés azon esetek száma, ahol nem érünk oda időben. Ha mégis előfordul, az nagyon megvisel.
