A burka elleni harc is színesítette az osztrák választási kampányt
Vajon Sebastian Kurz sikerének örülhet Orbán? Sikerül-e a Néppártnak tíz év után legerősebb pártként kancellárt adnia? Mi az, ami tanulság lehet számunkra?
Ahogyan a Soros-terv sem egy kézzel fogható dolog, úgy a 150 főre becsült ausztriai, zömmel arab származású, burkát viselő nők elleni fellépés sem egy olyan téma, ami egy rendezett ország választási kampányában közérdeklődésre számíthat.
Csakhogy Ausztria az orbáni fogalmak szerint „bevándorlóország”. 8,7 milliós lakosságának 20%-a külföldi, akik közül a törökök 350 ezren vannak, de a lakosság 5%-a a volt Jugoszláviából származik, egyébként meg az Ausztriában élő külföldi állampolgárok közül a németek vannak a legtöbben.
Ausztriára néha szokás „kis Németországként” is tekinteni a közös nyelv és a hagyományok okán, és ez a meghatározás a politikára is igaz.
A semlegességét 1955-ben államszerződésben elismert Ausztria második köztársasága is a némethez hasonló, nagykoalíciós politikai váltógazdaságban működött sokáig. Sokáig ez volt a felállás, ami két ok miatt változott: a 2015-ös migrációs helyzet kezelése és a pártok korrupciós ügyei vertek éket a nagykoalíció két tagja, a kancellárt adó, erősebb szociáldemokraták (SPÖ) és az Osztrák Néppárt (ÖVP) közé.
A közös kormányzás az elmúlt tíz évben már a harmadik kancellárjánál tart, most Christian Kern személyében. A Tolna megyei felmenőkkel rendelkező miniszterelnöknek viszont nagy vetélytársa támadt a saját kormányában, a Néppárt nagy reménysége személyében.
Sebastian Kurz 27 évesen lett Ausztria történetének legfiatalabb külügyminisztere, idén májusban pártelnökké választották. 31 évesen lehet kancellár. (A mi Szijjártó Péterünk 27 évesen még a Fidesz győri elnöke volt, 31 évesen még csak kommunikációs igazgatóként villogott.)
A két párt dominanciáját a riválisok megerősödése is kikezdte, amire a legjobb példa a tavalyi osztrák köztársaságielnök-választás, ahol a második körbe csak a Zöldek által támogatott független jelölt és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) jelöltje kerültek be.
A magas részvétel olyan zavarokat okozott az államigazgatás működésében, hogy a második, májusi fordulót „alkotmányos puccsal” decemberre halasztották, mikor is a Trump-hatástól megijedt nagykoalíciós pártok szavazótábora Alexander van der Bellen személyében egy 73 éves elnököt választott meg.
A nagy pártok le is vonták a tanulságot. Rugalmas elszakadás kezdődött, Werner Faymann szociáldemokrata kancellár lemondásával. Az egykori taxisofőr kénytelen volt távozni jelöltjük kudarca után. Christian Kern, az ÖBB (az ottani MÁV) vezetője vette át a kormányrudat.
A Néppárt a visszaesést radikális fiatalítással és egy „Új Néppárt”-imázs kialakításával képzelte el. (Aki a Fideszt figyeli, megérti, miért vehették elő most Gulyás Gergelyt.)
„Nincs megállás az utolsó pillanatig” – jelentette ki a 31 éves Sebastian Kurz, a Néppárt új vezetője, aki minden közvéleménykutatás szerint megnyeri a választásokat, s beül a kancellári székbe. A kérdés csak az, hogy elegendő szavazatot tud-e összegyűjteni magának, vagy ami valószínűbb, valamely másik párttal, vélhetően a szélsőjobboldalinak nevezett Szabadságpárttal kell majd koalíciót alakítania.
A szociáldemokraták szerint Kurz a Szabadságpárt programjával akar nyerni. Közben különféle Facebook-oldalakon azt állítják, hogy az ÖVP fiatal elnöke a „Soros-hálózat” tagja. Lapértesülések szerint a Kurz elleni suttogó propagandát az SPÖ izraeli kampánytanácsadója, Tal Silberstein kezdte el. Az ÖVP szerint ebben felmerül Kern felelőssége is.
A libertariánus Hayek Intézet is a fekete-kék (néppárti-szabadságpárti – ÖVP-FPÖ)) koalíció mellé állt.
Szerintük mindkét párt gazdasági szakértelme közismert. Az FPÖ több ciklus óta reformokat követel. Ha meghallgatták volna őket, Ausztria ma sokkal kevesebb problémával küszködne, és jobb állapotban lenne. Álláspontjuk szerint Ausztriában „rég esedékesek a strukturális reformok az adózás, a nyugdíjrendszer, az oktatás és egészségügy terén. A vállalkozásokról, amelyek munkahelyeket teremtenek, le kell venni a hatékonyságot akadályozó munkajogi szabályozások terhét.”
Ami ellenük szólna, az a közös múlt. A még Haider vezette Szabadságpárt számára a Néppárttal kötött 1999-es koalícióban a kisebb radikális partner nagyon meggyengült, az ifjak végül Haidert is kitették a pártból.
Mivel az Európai Unió számos kihívással küzd, valószínűleg nem nyitna újabb frontot Ausztria felé, ha a Szabadságpárt kerülne hatalomra. Strache, a Szabadságpárt jelenlegi elnöke számára, aki a párt fiatal és modern arculatát közvetíti, elvben nyílhatna lehetőség a szociáldemokratákkal való koalícióra is. Burgenlandban ugyanis FPÖ-SPÖ tartományi kormány van szociáldemokrata vezetéssel. A Szabadságpárt főleg vidéken erős, a szociáldemokraták a városokban, Bécs a nagy európai városokhoz (München, Berlin, Párizs, London) hasonlóan baloldali vezetéssel rendelkezik. Bécs, Budapesthez hasonlóan, 23 kerülettel rendelkezik, ezek közül a Szabadságpárt egyben ad polgármestert, pont egy olyan jellegű kerületben, ami a mi Kőbányánkra hasonlít. Ott, többek közt, egy török óvoda és iskola megnyitásának megakadályozására választottak polgármesterré egy autószerelőt.
Ausztriában 4%-a parlamenti küszöb: ennek átlépésére még három alakulatnak van esélye:
- A liberális NEOS egy új Ausztriát szeretne. (Magyar hasonlattal egy MoMa-ba oltott Liberálisok típusú formáció.)
- A Zöldek az elnökválasztási siker ellenére a küszöb környékére gyengültek a párt szakadása miatt.
- Peter Pilz, akinek Pilz Listája nevű pártja a parlamenti küszöb közelében áll, lehet az „osztrák Schiffer András”. Miután a karcos véleményéről és karakteres személyiségéről ismert zöldpárti politikus kiszorult az általa alapított alakulatból, rövid időre visszavonult háttérországot építeni. Fiatalon szocialista volt, azoknak is a szélén. A Zöldeken belül becsülték éles logikájáért, vitastílusáért, állhatatosságáért, korrupcióellenességéért. A Peter Pilz Listája fehér alapon fekete betűkkel kommunikál a választóival.
Számunkra az, hogy mi történik Ausztriában, azért lehet fontos, mert az Unióban Burgenland és Nyugat-Magyarország, mint két szomszéd régió közt a legnagyobb a jövedelmi különbség, s a nyugati országrészből rengetegen ingáznak naponta a szomszédba dolgozni. Kérdés, hogyan viszonyul majd az új kabinet a magyar, és általában a külföldi, munkavállalókhoz.