Ha akarod, ha nem, Orbán vejének kastélyfelújítására 4,5 milliárdot költenek
Úgy tűnik, az Orbán-klán tagjai most már tényleg nem csinálnak titkot abból, hogy a magyar emberektől ellopott különféle javakkal, ingatlanokkal, területekkel, netán egész ágazatokkal a nyilvánosság előtt kérkedjenek.
Nemrég írtunk arról, hogy hivatalosan, teljesen nyíltan került 6 milliárd forint az Orbán-családhoz Mészáros Lőrinc és Tiborcz István közös biznisze nyomán. Akkor úgy éreztük, szintlépés történt. Nos, ezt csak megerősíti a mostani hír, miszerint Tiborcz BDPST Zrt.-jének beruházásában mintegy 4,5 milliárdból újul meg a turai Schossberger-kastély 2019 első negyedévére. Tóth Judit vezérigazgató elmondása szerint „a turai Schossberger-kastély rekreációs funkciókkal gazdagodik, egy 19 vendégszobával rendelkező rendezvényközpontként üzemel majd, ahol akár esküvők és kulturális programok is szervezhetőek.”
Mielőtt bárki elfelejtené, Orbán Viktor veje nagyon csúnya korrupciós botrányba keveredett tavaly, amikor kiderült, hogy az OLAF szerint az Elios Zrt. szervezetten csalt el LED-tendereket mintegy 13 milliárd forint értékben. Az ügyet a magyar ügyészség „vizsgálja”, csakhogy semmi sem történt azóta. Ne legyenek illúzióink, ameddig Polt Péternek hívják Magyarország legfőbb ügyészét, nem is fog! Hiába tette le a nyomozószervek asztalára az összes szükséges dokumentumot az Európai Csalás Elleni Hivatal, ennél többet nem tehet, mert egyéb jogkörrel nem rendelkezik.
Végtelenül elszomorító, hogy miközben a tőlünk ellopott közös pénzekből NER-lovagok kastélyokat vesznek (itt emlékezzünk meg Lázár János ingatlanjairól is), folyton növekvő lakásokban és házakban, teljes pompában élnek, luxusvadászatokra járnak, luxusjachtokon nyaralnak, addig a Fidesz szavazótáborának elég, ha migránsokkal ijesztgetik őket, folyamatosan sorosoznak, a választások előtt pedig tűzifával, tojással, valamilyen élelmiszer-csomaggal vagy egy nyomorult tízezer forintos Erzsébet-utalvánnyal megvásárolják őket. A „nemzeti, konzervatív” (e szavak valódi jelentését sokan nem is ismerik) kormány folyamatos kamuharcairól tudósító propagandaorgánumok elfedtetik azt a felháborító urizálást, amit még egy átlagos Fidesz-szavazó is mélységesen elítélne.
Soha nem az állítások tartalmát cáfolják, hanem azokat vagy nemlétezőnek tekintik, gondoskodva arról, hogy semmilyen módon ne tudjon eljutni az információ szélesebb rétegekhez, vagy pedig az állításokat megfogalmazó személyt, szervezetet minősítik illegitimnek, hiteltelennek, így az üzenet tartalmát nem is tagadva az illetőt egyszerűen „a magyarok ellenségének” bélyegzik. Az „igazán fontos dolgok” pedig ezek, mármint, hogy a nemzet vejének kastélya fel legyen újítva, Mészáros Lőrinc (vagyis Orbán Viktor) zsebét nap mint nap rendesen kitömjék, hogy a szellemi és erkölcsi kurzusépítés jegyében a NER által teremtett komplett alternatív valóság minden rádióban, tévében és újságban megjelenjen, ahol csak ugyanazok az általuk megírt „hírek” szerepelhetnek.
A minap olvastam egy érdekes cikket arról, mi történik a diktátorok összelopott pénzével, miután megbuknak. Íme egy figyelemre méltó részlet az írásból: „[…] A legtöbb diktátor bár csalással és a hatalommal való visszaélés útján gazdagodott meg, vagyonának nagy részét jóval kormányra kerülése előtt összeszedte. A teljhatalmat inkább saját ambícióinak kielégítése és a felhalmozott javak megvédése érdekében ragadja magához – meg persze azért, hogy családjának és bizalmasainak is lehetőséget biztosítson a gyarapodásra.”
A végeredmény szempontjából azonban teljesen mindegy, hogy egy diktátori hajlamokkal rendelkező vezető előbb szedi meg magát az üzleti életben, majd az államhatalom megszállásával az összelopott pénzét akarja megvédeni, vagy pedig a hatalommal úgy él vissza, hogy egy ország irányítását felhasználva kirívóan meggazdagodjon azzal a szűk holdudvarral egyetemben, akik ebben a projektben támogatják. A lényeg, hogy amikor egy ilyen vezető tart a markában egy egész országot, akkor gennyes fekélyként betegíti meg a társadalmat mind fizikailag, mind lelkileg. Ahol nincs kompromisszumkényszer, ahol szemérmetlenül azt tehet valaki, amit nem szégyell (és ugye semmit sem szégyell, éppen azért épített ki olyan rendszert, amilyet), ott előbb-utóbb fű sem terem, nemhogy virágzásnak indulna az ország, amit pedig a diktátor propagandagépezete oly nagy előszeretettel próbál sulykolni.