Kéri László: A kormánynak egyáltalán nem érdeke a lakosság orrára kötni a tényleges adatokat, nehogy később számon lehessen kérni rajtuk
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri
Zsúrpubi: Úgy tűnik, az év eleje a vakcinabeszerzésről szól. Mintha minden e körül forogna jelen pillanatban.
Kéri László: Igen, ez így van és nem csak nálunk, hanem lényegében valamennyi kontinensen. De most már például Indiában is a legelső kérdéssé tolult fel az, hogy mikor és hány ember kaphat végre oltást. Ráadásul e két alapkérdés mellé odatolakodott egyenrangú harmadik problémának még az is, hogy az milyen származású legyen. Ha jól értelmeztem a mögöttünk hagyott hét hazai eseményeit, akkor Magyarország éppen azokhoz tartozik, ahol a legnagyobb vitakérdést a vakcinák származási helye és eredete válthatta ki. Ilyen körülmények között megint csak nem lesz könnyű feladata az átlagpolgárnak, ha szeretne tisztán látni.
ZSPB.: Próbáljuk meg akkor elmagyarázni, hogyan alakulhatott ki ez az első látásra megint csak erősen aktuálpolitikai ízű játszma.
K.L.: Először is, mostanára a többségben már erősen tudatosodott az a tény, hogy a korlátozásoknak legfeljebb akkor lehet vége, ha már a beoltottság a lakosság több mint felénél képes lesz meggátolni a járvány további terjedését. S miután ezt már elfogadni látszanak, akkor vetődik fel értelemszerűen az a kérdés, hogy „jó-jó, de mikorra kaphatom meg én az oltást”. S itt kezdődnek a bajok, mert e mostani a játszmába ezen a ponton lép be sokkal inkább zavaró tényezőként a kormányzat, ahelyett, hogy a tisztán látást segítené elő:
- Először is, össze-vissza beszélnek a rendelkezésre álló készletekről és arról is, hogy a továbbiakban mikor és melyik országból, nagyjából mekkora szállítmányok érkeznek. A maradék tárgyilagos média rendre össze is gyűjti az ellentmondásos kormányzati megszólalásokat, amelyeknek a lényege talán az, hogy hol a megrendelt, hol pedig a valóban megkapott állományról beszélnek, pedig még azt sem lehet tudni, hogy honnét és milyen feltételekkel rendeltek vakcinákat. Miért nem lehet ezt tudni? Miből gondolja a kormány azt, hogy a többségnek bizalma lenne egy olyan eljárás iránt, ami sokban hasonlít a lélegeztető készülékek beszerzése körüli többszáz milliárdos botrányra, amit egyébiránt azóta sem igyekeznek tisztába tenni. Ezért a nem teljesen elfogult kormánypárti állampolgároknak némi alappal az az érzése, hogy a kormánynak egyáltalán nem érdeke a lakosság orrára kötni a tényleges adatokat, nehogy később számon lehessen kérni rajtuk.
- Másodszor meg, elkezdődött a szokásos kormányzati külföldre - pontosabban Nyugatra szóló/irányuló - elhárítás, miszerint mi akár holnap is be tudnánk oltani mindenkit, csak éppen ez az álnok Nyugat még azt sem küldi, ami nekünk járna… Ezt a reflexes „megoldást” már a migránsválság idején eredményesen kipróbálták, és az ország egyik felével sikerült is teljes mértékben elfogadtatni. Így az is kész csoda, hogy a magyar lakosság elsöprő többsége - ideértve a Fidesz-hívőket is - még mindig megmaradtak az Uniós tagság pártján. Látható, hogy a kormányfővel az élükön most is ezt a „kapzsi és álnok Nyugat vs. kiszolgáltatott, de ellenálló Kelet” - képletet szeretnék erőltetni, mindezzel egyszerre megoldani azt is, hogy ne legyen lehetőségünk, sem pedig kedvünk a kormányzati felkészületlenség és fejetlenség okainak és a következményeinek a firtatására. Mindezt megtoldják még azzal a némi zsarolás-ízű sejtetéssel, hogy: boldogulunk mi NÉLKÜLTEK is, mert tüstént az oroszokhoz és a kínaiakhoz fordulunk, ha Ti nem segítetek nekünk…
- Ez pedig már a harmadik probléma, ugyanis ezzel a gesztussal az egész védekezés és a járványhelyzet megoldásának kérdéskörét áttolják abba a mezőbe, ahol Orbán Viktor az elmúlt tíz-húsz évben leginkább otthon érezte magát: a nemzetközi nagyhatalmi játszmák világába, ahol egy kicsinyke országnak valóban csak akkor lehet érdemi mozgástere, ha megpróbál a nagyhatalmak között folyamatosan lavírozni. A probléma az, hogy e játéktérre a lakosság 99 %-a aligha tudná őt követni, mert mi nem ott élünk és nem is akarunk ezzel a fejjel gondolkodni. A hétköznapi embert viszont ebben a helyzetben is az érdekli, hogy melyik vakcina a leghatékonyabb és a leginkább megbízható. Ennek kapcsán azonban a kormányzat rendre jelentékteleníteni igyekszik az összes, jogosan felvetődő kérdést. A megválaszolásuk helyett kijátssza azt a kártyát, amit ebben a helyzetben a lehető legkevésbé lett volna szabad megtennie: elkezdett bűnbakokat termelni.
ZSPB.: Éspedig?
K.L.: Ez lenne a sorban a negyedik alapprobléma, és engem személy szerint a leginkább érintő gond. Az elmúlt héten ugyanis a kormányzati média - élén a mindig is irányadó és az aktuális hisztéria keltésére bármikor maximálian kapható Bayer Zsolttal - megpróbált Elsőszámú Közellenséget faragni abból a Krekó Péterből, aki e szerepkörre semmiképpen sem szolgált rá. Ő a fiatalabb politikai elemzőgárda egyik legfelkészültebb és legnagyobb szakmai tekintéllyel bíró tagja. Az ellene irányuló mocskos akciónak egyszerre lett volna abban szerepe, hogy legalább néhány napra eltereljék a figyelmet a fontos és felteendő kérdésekről, és a kormányzati felelősség HELYETT mások, főként a kritikai értelmiség lehessen hibáztatható a mostani állapotkért. Azonban ennél többről is szó van.
A kormányfő - és így a közvetlen környezete is - semmi másban nem képes gondolkodni, csak a következő választást megnyerni igyekvő kampányban, ezért ez a mostani hisztéria nemcsak Krekó Péternek szóló üzenet, hanem az egész elemzői hadnak is. Pontosabban annak a részének, amelynek nincsen kedve és nem is hajlandó nap mint nap a kormányzati kottákból énekelni. Nekik üzente a kormányzati médiagépezet az elmúlt héten: bármikor és bármelyikőtöket kinyírunk, ha úgy gondoljuk, hogy útban lennétek.
És ehhez még csak hihető ürügy sem kell. Nagy a gyanúm, hogy előbb-utóbb sorra fogunk kerülni mindannyian, igaz, egyelőre még csak a felbérelt kommentelők teszik a magukét. Ők azok az előénekesek, akiknek az a feladatuk, hogy a mindennapos gyűlöleti lángot életben tartsák. Ám ez a fajta bérkomment-kultúra bármikor átfordítható nagyüzemi, átfogó kormányzati médiahadjárattá, ha erre a főnök igényt tart. Tudom, a többségnek nem éppen ez volt az elmúlt héten a legnagyobb gondja, de még ennek a közvetlenül nem érintett többségnek sem lehet mindegy, hogy a választások előtti évben sikerül-e befogni mindazoknak a száját, akik képesek helyettük is feltenni a hosszabb távú érdekeikbe vágó kérdéseket. És időnként még olyan válaszokat is tudtak ezekre adni, amelyek a legkevésbé sem szolgálják a pillanatnyilag hatalmon lévők szempontjait.