Az elmúlt évben jelent meg a Corvina Kiadó gondozásában Nyáry Krisztián Így szerettek ők 3.- Legújabb irodalmi szerelmeskönyv című kötete. Az irodalmi érdekességek bőségével szolgáló könyv remek kiegészítője lehetne a középiskolai magyaróráknak, hogy a diákság számára a száraz tényeken túl emberarcúvá válhassanak a parnasszusi magasságokba emelkedő írók és költők.
95 éves korában meghalt Lator László, Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, esszéista, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Mörk Leonóra Szentjánosfű című regénye egyszerre jelent páratlan kultúrtörténeti töltekezést a 17. századi holland aranykor mindennapjainak világából, ugyanakkor egy filmvászonra kívánkozó szerelmi történet érzelmi hullámvasútját is megismerhetjük.
Kinek ismerősek a dallamok?
Húsvét közeledtével érdemes picit megállnunk és arra a Teleki Pálra gondolnunk, aki az egyik, ha nem az utolsó államférfi – és nem politikus – volt a magyar történelemben.
„Nagyon szeretem a verseket, a Nemzeti dalban pedig különösen tetszik, hogy igazán hazafias! Nekünk skótoknak is van egy Petőfink, Robert Burns, de most szóljon ez a vers Petőfi Sándor tiszteletére. Én így emlékezem Veletek március 15-ére” – kommentálta a kedves gesztust anno a brit nagykövet 2019-ben. Egy kis emlékeztető következik!
Az egyik legnagyobb és legismertebb magyar költőnk komoly szerepet vállalt a 1848-as forradalom kirobbantásában. A rendkívül rövidre zárt életút azonban nem mellőzte a politikai konfrontációkat. A 200 éve született Petőfi nem volt megalkuvó, ha valakivel nem értett egyet, akkor nem feltétlenül kereste az illető személlyel a közös pontokat.
A 200 éve született Petőfi a 15-dik március, 1848 című versét Pesten írta, egy nappal a forradalom kitörése után. Hogy kiket szólított meg költeményében, kiket tartott a legfontosabbaknak az ország jövőjét illetően?
Egy anekdota szerint nem sokkal letartóztatása előtt Rákosinak is keményen odaszólt: „Mátyás, Mátyás, elnézlek és látom, hogy nincsen nyakad. Hova fogom én a kötelet akasztani?”
Rotschild Klára a két világháború között elismert szalontulajdonos, aki 1945 után egyedüliként szerezte vissza a magyar divatvilágban irányító szerepét és haláláig vezette az ország első számú állami divatházát, a Különlegességi Női Ruhaszalont.
