Manapság eladott lelkű hazaárulók a szabadság és a nemzeti függetlenség felkent papjaiként tetszelegnek az antikommunista szerepben, miközben annak idején jó eséllyel még csak a tükröt sem köpték szembe, mikor épp az elvtársak hátuljában egyengették jelentéktelen karrierjüket.
Már november közepe óta élünk majdhogynem totális bezártságban, és most nagyon úgy tűnik, hogy egyhamar nem is szabadulunk.
A Jobbik miniszterelnök-jelöltje egy rövid Facebook-bejegyzésben reagált Orbán mai propagandarádiós szereplésére.
Rossz hír: A miniszterelnök úgy elvesztette a fonalat, mint Kósa Lajos vagy Németh Szilárd egy műveltségi vetélkedőn.
Ja, akkó jóvanakkó.
1947-ben ezen a napon hurcolták el a szovjetek Kovács Bélát. De ki is volt ő? Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy egy Magyarországon több százezer emberéletet követelő, közel fél évszázadig hatalmon lévő diktatúra áldozataira miért éppen egyetlen ember elhurcolásának az évfordulóján emlékezünk?
Most Hollik István állt elő egy olyan videóval, amit a Csicsergő óvoda kiscsoportosai simán átvehetnének egy farsangi műsor keretein belül.
Havonta 450 millióba, éves szinten ötmilliárdnál többe fájnak nekünk ezek a kiváló emberek, akik újságírói kérdésre, neadjisten a parlamenti interpellációkra annyit tudnak visszaböfögni, hogy "sorosgyurcsány".
"Az erkölcsi fölény nálunk van" - mondta Kocsis Máté egy hete a parlamentben. Most megint elénk ugrott egy olyan esemény, ami egzakt módon mutatja be a fideszes erkölcsöt.
Ha a 2018-as választási kampányban azt gondoltuk, hogy a magyar közélet és a nívó-díjas kormánypárti sajtó már nem tud a szintalattinál is kétszázszor mélyebb verembe avászkodni, akkor most, 2021-ben ideje kimondani: még messze nem értük el a gödör alját.
